Már majdnem
elhisszük,
hogy a Honderű Széchenyi István
javaslata volt Budapest nevére… – hiszen a Szent
Imre gimnázium volt diákjai –
1997-ben túl a nyolcvanon – mindent tudnak latinos
és talán görögös
műveltségükkel.
Szegény műveletlen végrehajtónk (Vancsura – Orosz
Ákos), akit hol handlénak, hol vigécnek, hol
még ószeresnek is neveznek,
sok minden mást sem ért. Jószerivel semmit, azt
különösen nem, mitől lesz e szó
– honderű – ennyire kacagtató a 3
idős öregúr és a valamivel fiatalabb Annamari (Börcsök Enikő) számára. Ő csak
lefoglalni jött az idős
úriasszonyhoz a régi polgári lakások
szerint berendezett otthonába – zongora,
latin és görög nyelvű régi, vagyont érő
könyvek, fésülködőasztal, rozoga
fotelok és csillár – benne gyertyákkal.
(Díszlet: Szlávik István.) Mert a
villanyt és a gázt kikapcsolták, az asszony
nem fizeti a közüzemi számlákat, sőt a
közös költséget sem, elvből. Telefont
igen, kávét és drága italokat igen, az
más. Teheti, egyszer látott felnőtt
unokája rendszeresen küld pénzt a
számára, amit ő nem költ el – az lesz majd az
unoka hozománya…
Izgalommal várja a
régi ismerősöket, mint kiderül, egyikük
(Pukánszky – Kern András) a sok
férje egyike volt, a többiek pedig (Frídhof – Lukács Sándor, Zoltánffy – Márton András) volt férje
osztálytársai az említett
híres gimnáziumban, ami később József
Attila gimnázium volt, később megint
Szent Imre. (Patinás épület
kívül-belül, tanúsíthatom én is.)
A
végrehajtó még
javában „dolgozik”, amikor egyenként
megérkeznek a várva várt vendégek,
egyikük
késik… és a „fiúk” nem
uzsonnára jöttek. Hanem mert nincs más hely –
párbajozni. Ami persze csak ürügy, bár
végül sor kerül a párbajra is a lopott
rozsdás kardokkal, első vérig – ami akár
halálossá is válhat a várható
vérmérgezés következtében, de
Pukánszky már annyira beteg, hogy talán még
ez a
jobb megoldás…? Ezt az orvos (Frídhof) sem tudja
eldönteni, aki látta a
leleteket, bár gyermekorvos. A párbaj alatt azonban
megfelel a kötelező
orvosnak is, ő olvassa fel az 1929-es párbajkódex
idevágó passzusait. Ezen is
elmélkedhetünk, de a fontosabb a többi: gyakorlatilag
történelmi tanításokat
kaphatunk a II. világháború előtti időktől
egészen 1997-ig, amikor a darab
íródott és egyben játszódik is.
Elvek,
történetek,
tanítások, vicces esetek, de inkább tragikusak
– háború, harctér, internálás,
börtön – még Annamari is –, mindezt
végigélni, túlélni ép
lélekkel hogyan is
lehetne? Minél több derű, „honderű”
minél nagyobb mennyiségben… Erkölcs és
tartás. Mit is értene ebből az erősen műveletlen
fiatalember? „Megeszik”
szőröstől-bőröstől, örül, hogy megússza
ép bőrrel, ha aláírja a párbaj
jegyzőkönyvét – amire rajtuk kívül
senkinek nincs szüksége, számukra azonban a
FORMA mindent jelent –, és lefoglalja, pontosítva:
lefoglaltatják vele – végül
a két lopott kardot…
Kálmán
végül sem jött
– aznap reggel halt meg. Még ezen is elviccelődnek,
bűnéül róják fel neki, hogy
sohasem volt megbízható, miért éppen aznap
reggel halt meg, miért nem tudott
várni még egy napot…
Annamarinak számos
férje volt, de nem rajta múlt, hogy így alakult,
mindegyik férjével történt
valami. Egyik férje az említett Pukánszky volt, a
másikuknak – Zoltánffynak –
az fáj, hogy ő sohasem – de végül most
megkéri a kezét. Azt hinnénk, a
gyermekorvos mentes volt minden közelségtől Annamarival, de
kiderül a végén,
hogy bizony ő is volt Annamari közelében…
Amit a férfiak
elmesélnek egymásnak vagy a végrehajtónak,
akár igaz történetek is lehetnek – a
felszínen humorosak, a mélyben fájdalmasak,
keserűek. Honderű mind, nevetünk,
de kesernyésen.
Kifejezetten
külön tragikus
története az orvosnak van első feleségével a
vele négyévesen meghalt
kislányával. Igaz, most is van egy kamasz fia, de
igazán nem tudja feledtetni a
régi történetet.
Végül minden
férfiú eltávozik,
Annamari ekkor telefonál kérőjének, hogy
hozzámegy – megtartva mindkét lakást.
És végre leül, hogy elolvashassa felnőtt
unokája legfrissebb levelét gyenge
magyarsággal, szeretettel, támogatással. Az unoka
nyilván nem tudja, hogy nincs
áram a lakásban, mert azt tanácsolja, a nagyi
„vegyen” e-mailt, hogy gyakrabban
írhasson…
A színészek
igyekeznek
mindent kihozni a darabból, amit csak lehetséges,
valóban most elsősorban
komédia az előadás. A háttérben egy
óriási Szent Imre gimnáziumi régi
tablókép.
A petróleumlámpa is beleillik ebbe a
környezetbe…
Jók a jelmezek,
régi vágású
úri öltönyök, Annamarin elegáns
koktélruha, ellentétben a végrehajtó bugris
öltözékével. (Jelmez: Szakács
Györgyi.)
Zene Melis
László, zenei munkatárs Termes
Rita.
Dramaturg: Balassa
Eszter.
Rendezte most is Valló Péter.
Két részben
játsszák,
nagyjából két és fél
órában.
Bemutató: 2019.
szeptember 6.
Megtekintett
előadás: 2019. október 12.
Budapest, 2019.
október 13.
Györgypál
Katalin
