Deborah Zoe Laufer amerikai
színésznő és írónő, az utóbbi
években már csak írónő. Mégis
fontos, hogy
színésznő is volt, mert remekül ért a
színpadhoz, az előadás szükséges
ritmusához, az egyes elemek időbeliségéhez, a
részek optimális hosszúságához,
az egységes rend fokozatos felbontásának
menetéhez. Másfél óra alatt rengeteg
fontos történésnek ad helyet, az eseményeket
szorosan összekapcsolja, ha nincs
elég információ egy-egy szereplő
viselkedésének megértéséhez, azt
egyszerű
elmondással helyettesíti. A hat
szereplőt megismerjük,
tudjuk, hogy mi a véleményük a saját
életükről, a családhoz tartozásról, a
klasszikus összetartó erők jelentőségéről,
sőt azt is, hogy hogyan képzelik el
a jövőt. Remek párbeszédek, nevettető jelenetek,
humoros szituációk peregnek a
szemünk előtt, egy percig sincs „üres
járat”.
A történet
szerint a
Schwartz család, a zsidó szokásoknak megfelelően
összegyűlik a szülők régi
házában, ahol már egyikük sem lakik, apjuk
halálának egyéves
évfordulóján.
Négyen vannak testvérek, három férfi
és egy nő. A nővér, Norma (Szamosi
Zsófia) az igen szigorú zsidó
követelményeknek megfelelően képzeli el a
család jövőjét és persze jelenét is.
A darab menete közben egyszer megtudjuk, Herberttől (Pataki
Ferenc), hogy Norma a hit szabályaihoz annál is
komolyabban
ragaszkodik, mint ahogy ez egy darabból kiderülhet, ennek
példája, hogy saját
fiát feljelentette, mert kábítószert
talált nála. (Most már egyedül él, a
fia a
volt férjénél van.) Norma méltónak
tartja magát arra, hogy ítélkezzen a
testvérei élete felett és megbotránkozzon a
viselkedésükön, sőt azt több
esetben egyszerűen megengedhetetlennek tartsa. Sok
megrázkódtatás éri ezen az
egy napon. Most, hogy összejöttek, kiderül, hogy Gene (Nagy Dániel Viktor) reklámfilm rendező, aki
együtt él egy nagyon
szép, de családi hátérrel nem rendelkező,
szerepekre vágyó fiatal nővel, aki
állapotos. Kiváló pillanat az, amikor
megkérdezik Kia-t (László Lili),
ráér-e két nap múlva, ekkor ő előveszi a
naptárát,
mondja, hogy nem, mert abortusza lesz délután kettőkor. A
családban teljes az
összeomlás, nem azért, mert mindenki egy
emberként elképzelhetetlennek tartja
az állapotossághoz vezető utat házasság
nélkül és hihetetlennek az abortuszt,
hanem azért, mert mi lesz Normával és az ő
hitével, ha ezt megtudja, és persze
megtudta. Kia a rákérdező szerepét kapta. Ő nem
ismeri a zsidó szokásokat, a
tárgyak jelentőségét, viszont mindig
megérzi a gyenge pontokat, az
ellentmondásokat a tények és a családtagok
hangosan elmondott szövege között,
és a megfelelő pillanatban kérdez, nagy derűt okozva a
közönség körében. És ő
az, akit nem köt a megjátszott szerep, ezért
észreveszi a komoly problémákat
is. Felfigyel Simonra (Dékány Barnabás),
aki a család perifériáján él,
kétségbeejtő helyzetére, magányára,
a vakságára,
akit a darab végén még Norma is elhagy, persze a
többiek is, othagyják egyedül
a házban, holott ő többször elmondja, hogy nem
lát semmit. Kia az, akinek
megvallja a darab legtragikusabb monológjában Bonnie (Péter Kata), Herbert felesége, hogy
szerelmes Genebe, férje
testvérébe és most már Kia
társába, de ami ennél is szörnyűbb,
ötszöri
próbálkozásra sem tudott gyereket szülni,
és ez már az őrületbe hajtja. És hogy
a tragédia még mélyebb legyen, elmondja, hogy
egyszer az apósa, akinek az
emlékét felidézni vannak itt, és akiről az
áldozatos, segítő apa mondája van
életben, megkereste a kórházban és
pénzt ajánlott neki, hogy menjen el, ha nem
tud szülni. Ő nem fogadta el a pénzt, mert szerette a
férjét és még így is
családi életet remélt, ahol őt befogadják
és ahol neki helye van. Most megrázó
könyörgéssel próbálja rávenni
Kiát, hogy szülje meg a gyereket, majd ő
szeretetben felneveli. Kia érző, de racionális, nem
vállalja, neki a saját
karrierje a fontos.
A darabról kiadott
reklámszövegekben olvasható, hogy az összegyűlt
család „szórakoztató
bolondokházát alkot”. Valóban az
egymástól függetlenül élők már
nem tudnak
megfelelni Norma görcsös hagyomány
tiszteletének, de nem akarják megbántani,
és
ez sok humoros és vidám helyzetet teremt,
beleértve Kia váratlan megjegyzéseit
is. De ebben a vidám bolondokházában a szereplők
lehetnek erősen különbözőek,
mint ahogy az életben is. Vannak itt „élvezzük
az életet” hívők és a hosszú
évek megpróbáltatásai alatt tönkrement
emberek, akik már nem is tudják, hogy
hová tartozzanak, kihez legyenek őszinték, és
változtassanak-e egyáltalán az
életükön. És ez már nem annyira csak
vicces!
A darabban a humornak
és a tragédiának az ötvözése
remek képe a való életnek, mert ott is a
tragédiák
különbözőek, és van közöttük
olyan, amit humorosan lehet felfogni, és közben
ott vannak remek igazi vidám történések is. A
szerző érzi ezt, és az
életközelséggel vált eredetivé,
valóssá az a játék, amit láttunk.
A szerző 2008-ban
írta
a darabot, és több helyen már sikert aratott,
számunkra Zöldi Gergely fordította.
Az ő munkáját dicsérte egy riportban a
szerző, aki részt vett a bemutatón, hogy figyelvén
– mondta -- a játékot és a
közönség reagálását, úgy
véli, hogy pontos a fordítás, és a
színészek játéka
kifogástalan.
Szabó
Máté, a rendező
biztosította a darab gyors váltásait, nem
váratta
a színészeket a közönség esetleg
lassúbb reagálására,
továbblépett a
történettel. Kényszerítette a nézőket
a koncentrálásra és a gyors befogadásra.
Jó megoldás volt, hogy bizonyos eseményeket,
amelyek a színpadon történtek,
csak a kezdetével és a végével jelezte.
Ilyen volt a vacsora, amely utáni pár
szóból tudjuk, hogy Norma remek fogásokat
készített. A díszlet, Ondraschek
Péter munkája kellemesen
szolgálta azt a követelményt, hogy a szín
több helyszínt biztosítson a játékhoz
és kiderüljön, hogy zsidó
vallásúak laktak a házban, akik
számára a múlt és
annak díszei fontosak voltak. A jelmezek (Kiss
Julcsi munkái) szintén utaltak a zsidó
háttérre Norma és Bonnie
öltözködésével, amelynek fantasztikusan
kifejező ellentéte volt Kia ruhatára.
Most sem tért el a
producer, Orlai Tibor az elveitől,
okosan, megfontoltan akarja szórakoztatni a
közönséget. Megint remek darabot
talált ehhez!
Megtekintett
előadás és egyben bemutató: 2019. október
11.
Budapest, 2019.
október 11.
Megjelent
a Kláris
20/1. számában.
Tóth
Attiláné dr.
