A pici,
hosszúkás termet most
keresztben szelik át a székek, mindössze
három széksor van. Színpad helyett egy
hosszú keskeny asztal szolgál
játéktérként. Mögötte
három rejtett ajtó, azon
közlekednek a színészek. Nevezhetnénk
félig szcenírozott díszletezésnek is,
mint a MÜPA Wagner-rendezéseit Fischer Ádám
által.Az Édes Anna
stúdió-előadását Szenteczki
Zita rendezte.
Kosztolányi
regénye sokakat megihletett, továbbgondolásra
késztetett, mivel nem egyszerű
cseléd-gazda közti konfliktus miatti gyilkosság a
témája, hanem mélylélektani
okok játszanak közre, tudatalatti elfojtások,
és nem mellékes a politikai
háttér: a Tanácsköztársaság
bukása utáni hónapokban játszódik a
történet. Ez
utóbbi adja meg a mostani rendezés
„bukéját”. Vizyék, Ficsor,
Moviszterék
felváltva citálják a regény
szövegét Kun Béla repülős
meneküléséről, az általa
szórt pénzről és ékszerről.
Örülnek a bukásnak, aztán eléneklik a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
kezdetű, operettből híressé
vált dalt, amely ebben a kontextusban irtó hamisan cseng.
Nem a zene hamis,
hanem a szöveg negédessége, és a zavaros
történelmi kor zavart agyú szereplői
okozzák az ellentétet. Már itt, az elején
érezzük, nem egyszerű
regényadaptációról van szó, hanem
másról.
A szereplők
közül egyedül Anna
rendelkezik pozitív tulajdonságokkal, de ő már
túl jóságos, túl szorgalmas,
hibátlan személyiség, józan ésszel
várható, hogy egyszer megbosszulja mindez
magát. És tényleg. Ficsor
kérésére eljön az előző
családtól, ahol pedig jól
érezte magát, zokszó nélkül dolgozik
Vizyéknél, Jancsi elcsábítja és
megalázza,
gyermekét elhajtják orvossággal, lemond a
férjhez menésről is, mert Vizyné
megzsarolja. Ennyi negatív élmény,
csalódás, lemondás után a jóra,
szépre
vágyakozó lélek elsorvad, kérgessé
válik, és elképzelhető, hogy tombol. Így
kerül sor arra, hogy Anna álmukban megölje
gazdáit egy éjszaka. Mármint a
regényben. Az Örkény
Stúdiójában látott rendezés
szürreálissá teszi a
cselekményt, a gyilkosságot tortaevéssé
szublimálja. Anna a téglalap alakú
tortát éles késsel kockákra vágja,
majd kiosztja a szereplők közt. A tetejét
borító marcipán „fotót” is
megeszik, közben a Moviszter házaspár vitatkozik
Anna szörnyű tettén: az asszony szimpla gyilkost lát
Annában, a férfi inkább
jogosnak látja a történteket.
Feltétlenül
szót kell ejteni a
koreográfiáról, amit Raubinek Lili készített.
Mivel nincs kifejezett színpadtér, szinte semmi
lehetőség mozgásra, a hosszú,
keskeny asztal válik mozgástérré. Anna
cselédsorsa az asztalon való
előre-hátracsúszással
reprezentálódik. Úgy csúszik
többször végig az asztalon,
mint ahogyan a fóka halad a tengerpart fövenyén. A
Jancsival történő szerelmi
jelenet is az asztalon zajlik, ekkor Jancsi is csúszik
néhányat, hogy Annát
„leigázza”. Vizyné pedig háton
csúszkál eszelősen, ezzel fejezve ki
gyötrődését, amikor Anna ott akarja hagyni, hogy
férjhez menjen a kéményseprőhöz.
Talán szükségből jött az ötlet,
mindenesetre szellemes és kifejező.
Látunk
még néhány rendezői, illetve
jelmezötletet, ami az értelmezést segíti, pl.
a második részben Vizyné és Anna
ugyanazon jelmezt viseli, mintha egy rövid ideig egyforma
státusban lennének.
Ez a Jancsi-szerelem rövid időszaka. A gyilkosság előtt
viszont Anna ráadja
Vizynére az ő korábbi cselédruháját,
ami nem cselédruha, inkább egy tündérmese
főszereplőjének jelmeze. Anna időnként a két
ajtó fölötti térbe menekül, ahol a
vasrúdban kapaszkodik meg. Félelmeit, az őt ért
bántásokat itt vészeli át
viszonylagos biztonságban.
Viszont
korántsem tartjuk
ötletesnek, hogy a szereplők időnként kilépnek
önmagukból, és egyes szám 3.
személyben
folytatják szövegüket. Zavaró, a folyamatot
megszakító rendezői ötlet.
A hat szereplő
közül öt színész két
szerepet játszik felváltva, az Annát
alakító Zsigmond Emőke kivétel, ő
csak Édes Anna. Egyéniségét nem a
beszéd,
hanem a már említett csúszó mozgás,
az ártatlan arckifejezés, a szelíd
tekintet, a született jóság
érzékeltetése adja, hisz alig beszél.
Zsigmond
Emőke alkatilag és játékában is megfelel a
szerepnek. Epres Attila (Vizy
Kornél/Báthory kéményseprő)
aszkétikus alkata
kissé ellentmond az általa formált
figuráknak, hisz mindkettőt kicsit piknikus,
Vizy Kornélt pocakos, joviális hivatalnokként
képzeltük el. Für Anikó
(Vizyné/Etel) túl fiatalos
kinézetű és nem elég gonosz a szerephez,
inkább bársonyos, szelíd módon
közelít
ehhez az eredetileg velejéig szörnyeteg figurához. Znamenák István (Moviszter/Elekes
Józsi) alakításában a Moviszter
embersége, Anna melletti kiállása elsikkad, nem
kap hangot, hisz az átírás
kihagyja ezt a vonulatot a regényből. Elekes Józsi
utálatos hím-soviniszta
jellemével sokkal többet tudott kezdeni a
színész. Bíró Kriszta
(Moviszterné/Stefi) jól adja a stupid, sekélyes
gondolkodású orvos feleséget, pozitív
cseléd alakjában pedig próbálja
Annát
meggyőzni, menjen férjhez inkább a
kéményseprőhöz, Vizyéknél
rabság vár rá
továbbra is. A legvitatottabb és kulcsfiguraként
működő szerep Borsi-Balogh Mátéé.
Két ellenszenves
figurát alakít, Ficsorként erőszakos, hazug,
köpönyegforgató, míg Jancsi
szerepében gyűlöletes, ahogy kihasználja Anna
gyengeségét. Meglepő rendezői
ötletként egy harmadik szerepet is kap: női ruhában
dizőzként lép fel.
Mindehhez szőke loknis haja és erősen piknikus alkata
negatív ráadásként hat.
Divatos, 21. századi elem, mintha már kötelező lenne
ilyesmivel jelenetet
dúsítani.
A
színpadi szöveg és dramaturgia (Bíró
Bence) fontos pontokon változtatott
az eredeti szövegen, kivett és betett. A díszlet
és tér Juhász Nóra
munkája, a jelmezeket Izsák Lili
készítette, a zenét Tarr
Bernadett válogatta, a fénytervező Baumgartner Sándor volt, a rendező
munkatársa Törő Mona.
Bemutató:
2019. október 3.
Megtekintett
előadás: 2019. október 4.
Budapest,
2019. október 7.
Földesdy Gabriella
