A
szerző, Michael Frayn angol író orosz
drámaírók,
elsősorban Csehov műveinek neves
angol fordítója. Ezt az információt,
bevallom, csak utólag kerestem-találtam
meg. A „vérbeli tévedések
vígjátéka” (szórólap) ugyanis
a legkevésbé sem
sugallta a Platonov című Csehov-művet
– melyet nálunk amúgy is ritkán
játszanak, mi több, a Csehov: Sirály
címmel kiadott kötete sem
tartalmazza.
A legelső
percekben felhangzott az Amuri partizánok
dallama, miközben elénk tárult egy nyaraló
itt-ott lyukas apácaráccsal
körülhatárolt része, majd megjelent egy
szamovár… de el kellett telnie néhány
percnek, amíg elhangzott Platonov neve. Gondolhattuk, akkor most
Csehovot
fogunk látni, bár gyanús volt, amiért
Csehov neve nem szerepelt sehol a szórólapon.
(A fordító neve igen: Morcsányi
Géza.)
Mert való
igaz: a Csehov által megírt, nem éppen
vidám darabot jelentős mértékben és
szinte megfoghatatlanul átírva, komédiában
láthattuk viszont… ami kinek
tetszett, kinek nem, a tapsból ítélve a
közönség nagy részének nagyon is.
Miért
is ne? Hiszen jól szórakoztunk.
Znamenák
István rendezése szinte
folyton folyvást
azt kutatja: miért szereti minden nő ezt a lezser, itt
lepusztult, folyton
vodkát iszogató-vedelő, a nőket lenéző, az
egyetemi tanulmányait félbehagyott
falusi tanítót?
Négy nő,
közülük egy a felesége (Szása – László Lili)
szereti, mert a férje.
Anna
Petrovna Vojnyiceva, a földbirtokosnő (a most is dekoratív Ullmann Mónika), akinek a birtokán vagyunk
az elején, aki természetesen
eladósodott és árulja a birtokot (hiszen Csehov az
alapmű) – szereti, mert –
talán fiatal férfi, és talán
korábbról is ismeri, ő pedig özvegy, ismerve a
felnőtt mostohafiát, feltehetően nem túl fiatal volt a
tábornok-férje.
Szofja (Radnai
Csilla), aki a fogadott fiúhoz
ment hozzá -- szereti még az egyetemről, amikor ő csak
iskolás volt (itt nincs
arról szó, hogy Szofja is elvégezte volna az
egyetemet, ami itt valóban csaknem
mellékes), és a régi ismeretség, szerelem
lobban fel benne?
És még a
gonoszkodások céltáblája, a
szikár-magas Marja Grekova is (Grisnik Petra),
mint kiderül, hogyne szeretné Platonovot! Talán
éppen azért, mert kifigurázta? Ilyen szerelem is
létezik.
Platonov
meg egyre csak azt kérdezgeti – két korty vodka
között --, hogy ki miért is szereti
őt? Hiszen ő saját magát teljességgel
megveti… semmi jót nem találva magában.
Hát akkor most mi is van? Nem ért ebből semmit,
hát inkább iszik. Még a
szódásüvegbe is vodkát tölt, ami
széndioxiddal jól feldúsítva
különösen hatásos
lehet…
Komédia
tehát, Platonov itt életben marad, az igaz, hogy a
lótolvaj Oszipot a parasztok
hátulról meglövik, de arról nincs szó,
hogy meg is hal. (Bár nagyon valószínű.)
Csehov-szatíra
lenne mindez? Messze van attól, önálló mű,
csak más hangvétellel, más
nekifutással-kifutással. A birtokot itt is
eladják, Glagoljev földbirtokos
megkéri végre Anna kezét, meg talán
mégsem, ez sem fontos. Az orvos, Nyikolaj
Ivanovics (Mészáros Máté)
kellően
lábatlankodik folytonos éhségével
küzdve, Anna fogadott fia, Szergej Pavlovics
Vojnyicev (Nagy Dániel Viktor) nagyon
szerelmes (és jókiállású, merő
ellentéte Platonovnak)… Talán Szofja mégis
visszatér hozzá érzelmeiben is? Meglehet, mert a
most már tornaszertárban lakó
(2. rész) és persze folyton részeg
Platonovból végre kiábrándul, aki
amúgy sem
utazik el vele aznap este (sem) bárhová is, a nevezetes
vonattal (sem).
Szása és az
orvos apja, az ezredes – aki azon rágódik,
miért nem lett tábornok – eszik és
alszik, sőt iszik, felváltva, külön mulattató
szál (Papp János).
A zsidó
kereskedő is kitesz magáért, nem rajta múlik, hogy
Anna pénzét (a birtok árát) egyelőre
nem sikerül megkaparintani.
Szereplők
még: Pataki Ferenc, Ficzere Béla,
Fellinger Domonkos és Takács
Zalán.
Komédia
tehát, nagyon „vad” méz” – mert a
„mézeshetek” egy éjszakáig tartott,
amíg
Szofja is, Anna is azt hihették, Platonov iránti
olthatatlan szerelmük ki- és
beteljesül… Ebben nagy szerepe van egy fonott
kanapénak is Platonov lakása
előtt. Azon is elvitatkoznak aztán, hogy a
tornaszertárban melyik a zsámoly és
melyik a tornaszekrény. Szerencsére a pöttyös
és egyéb labdák nem kezdnek el
„röpködni”… A szertárban azonban a
matrachoz még egy tévé is befért. A
tornaszekrény pedig alkalmas búvóhely nem is
egyszer Platonov számára. Díszlet: Znamenák
István.
A jelmezek
érdekesek, némi oroszos beütéssel (inas,
lótolvaj „toprongya”, ezredesi
egyenruha), a nők és a fogadott fiú eleganciája
teljes ellentétben Platonov
sehova-nem illeszthető öltözékével. Cselényi
Nóra munkája.
Dramaturg: Zöldi
Gergely. Plakát (a szamovárral): Csáfordi
László, a rendező munkatársa: Kovács
Henrietta.
Producer: Orlai
Tibor.
Nem derül
ki, mert nem is derülhet ki, miért rajong ennyiféle
nő éppen Platonov iránt. De
hát, ha (jól) körülnézünk, nem
botlunk ma is ebbe vagy legalább is nagyon
hasonlóba?
Bemutató: 2019.
június
24.
Megtekintett
előadás:
2019. június 23.
Budapest, 2019.
június
25.
Megjelent a Kláris 19/6. számában.
Györgypál
Katalin