Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VADMÉZ

Belvárosi Színház 

A szerző, Michael Frayn angol író orosz drámaírók, elsősorban Csehov műveinek neves angol fordítója. Ezt az információt, bevallom, csak utólag kerestem-találtam meg. A „vérbeli tévedések vígjátéka” (szórólap) ugyanis a legkevésbé sem sugallta a Platonov című Csehov-művet – melyet nálunk amúgy is ritkán játszanak, mi több, a Csehov: Sirály címmel kiadott kötete sem tartalmazza.

A legelső percekben felhangzott az Amuri partizánok dallama, miközben elénk tárult egy nyaraló itt-ott lyukas apácaráccsal körülhatárolt része, majd megjelent egy szamovár… de el kellett telnie néhány percnek, amíg elhangzott Platonov neve. Gondolhattuk, akkor most Csehovot fogunk látni, bár gyanús volt, amiért Csehov neve nem szerepelt sehol a szórólapon. (A fordító neve igen: Morcsányi Géza.)

Mert való igaz: a Csehov által megírt, nem éppen vidám darabot jelentős mértékben és szinte megfoghatatlanul átírva, komédiában láthattuk viszont… ami kinek tetszett, kinek nem, a tapsból ítélve a közönség nagy részének nagyon is. Miért is ne? Hiszen jól szórakoztunk.

Znamenák István rendezése szinte folyton folyvást azt kutatja: miért szereti minden nő ezt a lezser, itt lepusztult, folyton vodkát iszogató-vedelő, a nőket lenéző, az egyetemi tanulmányait félbehagyott falusi tanítót?

Négy nő, közülük egy a felesége (Szása – László Lili) szereti, mert a férje.

Anna Petrovna Vojnyiceva, a földbirtokosnő (a most is dekoratív Ullmann Mónika), akinek a birtokán vagyunk az elején, aki természetesen eladósodott és árulja a birtokot (hiszen Csehov az alapmű) – szereti, mert – talán fiatal férfi, és talán korábbról is ismeri, ő pedig özvegy, ismerve a felnőtt mostohafiát, feltehetően nem túl fiatal volt a tábornok-férje.

Szofja (Radnai Csilla), aki a fogadott fiúhoz ment hozzá -- szereti még az egyetemről, amikor ő csak iskolás volt (itt nincs arról szó, hogy Szofja is elvégezte volna az egyetemet, ami itt valóban csaknem mellékes), és a régi ismeretség, szerelem lobban fel benne?

És még a gonoszkodások céltáblája, a szikár-magas Marja Grekova is (Grisnik Petra), mint kiderül, hogyne szeretné Platonovot! Talán éppen azért, mert kifigurázta? Ilyen szerelem is létezik.

Platonov meg egyre csak azt kérdezgeti – két korty vodka között --, hogy ki miért is szereti őt? Hiszen ő saját magát teljességgel megveti… semmi jót nem találva magában. Hát akkor most mi is van? Nem ért ebből semmit, hát inkább iszik. Még a szódásüvegbe is vodkát tölt, ami széndioxiddal jól feldúsítva különösen hatásos lehet…

Komédia tehát, Platonov itt életben marad, az igaz, hogy a lótolvaj Oszipot a parasztok hátulról meglövik, de arról nincs szó, hogy meg is hal. (Bár nagyon valószínű.)

Csehov-szatíra lenne mindez? Messze van attól, önálló mű, csak más hangvétellel, más nekifutással-kifutással. A birtokot itt is eladják, Glagoljev földbirtokos megkéri végre Anna kezét, meg talán mégsem, ez sem fontos. Az orvos, Nyikolaj Ivanovics (Mészáros Máté) kellően lábatlankodik folytonos éhségével küzdve, Anna fogadott fia, Szergej Pavlovics Vojnyicev (Nagy Dániel Viktor) nagyon szerelmes (és jókiállású, merő ellentéte Platonovnak)… Talán Szofja mégis visszatér hozzá érzelmeiben is? Meglehet, mert a most már tornaszertárban lakó (2. rész) és persze folyton részeg Platonovból végre kiábrándul, aki amúgy sem utazik el vele aznap este (sem) bárhová is, a nevezetes vonattal (sem).

Szása és az orvos apja, az ezredes – aki azon rágódik, miért nem lett tábornok – eszik és alszik, sőt iszik, felváltva, külön mulattató szál (Papp János).

A zsidó kereskedő is kitesz magáért, nem rajta múlik, hogy Anna pénzét (a birtok árát) egyelőre nem sikerül megkaparintani.

Szereplők még: Pataki Ferenc, Ficzere Béla, Fellinger Domonkos és Takács Zalán.

Komédia tehát, nagyon „vad” méz” – mert a „mézeshetek” egy éjszakáig tartott, amíg Szofja is, Anna is azt hihették, Platonov iránti olthatatlan szerelmük ki- és beteljesül… Ebben nagy szerepe van egy fonott kanapénak is Platonov lakása előtt. Azon is elvitatkoznak aztán, hogy a tornaszertárban melyik a zsámoly és melyik a tornaszekrény. Szerencsére a pöttyös és egyéb labdák nem kezdnek el „röpködni”… A szertárban azonban a matrachoz még egy tévé is befért. A tornaszekrény pedig alkalmas búvóhely nem is egyszer Platonov számára. Díszlet: Znamenák István.

A jelmezek érdekesek, némi oroszos beütéssel (inas, lótolvaj „toprongya”, ezredesi egyenruha), a nők és a fogadott fiú eleganciája teljes ellentétben Platonov sehova-nem illeszthető öltözékével. Cselényi Nóra munkája.

Dramaturg: Zöldi Gergely. Plakát (a szamovárral): Csáfordi László, a rendező munkatársa: Kovács Henrietta.

Producer: Orlai Tibor.

Nem derül ki, mert nem is derülhet ki, miért rajong ennyiféle nő éppen Platonov iránt. De hát, ha (jól) körülnézünk, nem botlunk ma is ebbe vagy legalább is nagyon hasonlóba?

Bemutató: 2019. június 24.

Megtekintett előadás: 2019. június 23.

Budapest, 2019. június 25.

Megjelent a Kláris 19/6. számában.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©