Rogers&Hammerstein’s
– Carousel
Molnár Ferenc 1909-ben írt
színművéből 1945-ben született musical. „A
Time magazin 1999-ben a huszadik század legjobb
musicaljének választotta.” A
világszerte nagy sikereket elért darab végre
hazaért. Olyannyira, hogy az
alkotóknak köszönhetően, az
Operettszínház színpadán elsősorban Liliomot láthatunk, és csak
másodsorban Carouselt. Remekül
megvalósult az a
nemes szándék, hogy Molnár Ferenc megírt
világából minél többet megmutassanak.
Azt éreztem, hogy az ünnepélyes hangulat nem csak a
bemutatónak szólt, hanem
annak is, hogy eredeti nyelvezettel vihették színre
„a vagány, de az élet
dolgaiban nehezen eligazodó hintáslegény és
a feltétel nélküli szerelemmel
szerető kis cselédlány
történetét”. A musical
különlegessége, hogy a dalok
mellett szokatlanul sok, erős prózai jelenettel van tele.
A Liliomról nekem
eddig Kaszás Attila zseniális játéka jutott
eszembe, mostantól Sándor Péter
Billy Bigelowjának (Závoczki Endre)
emléke is helyet
követel magának. Az István, a
király
címszerepe után ismét sikerült
bizonyítania, hogy remek énekhangja mellett
érzékeny színészi
játékával is képes nyomot hagyni. Hiteles
és természetes
alakítást nyújtva, teljesen belebújik a
karakter bőrébe. A nagy-ívű daloknál is
nemcsak csodásan énekel, hanem átél. Mint
ahogy az eredeti színműben, itt sem
mondják ki egymásnak Julie-val (Juli) azt a bizonyos szót, de Széles
Flórával alkotott, jól működő
párosuk nagyon szépen mutatja meg mély és
igaz szerelmüket. Széles Flóra
tisztán, jó értelemben vett egyszerűséggel
játssza Julie-t.
Julie cserfes, kicsit
hebrencs barátnője, Carrie (Mari --
Borbás Barbara) tökéletes ellentéte
a szinte már tutyimutyi, esetlen, de amikor szükség
van rá, határozottságot mutató
Enoch Snownak (Hugó), akit Bálint
Ádám
alakít remekül. Finom humorral kellően oldja a feszült
helyzeteket is.
Homonnay Zsolt 2000-ben az Év
Bonvivánja volt, 2019-ben pedig borostásan,
csavargó kinézettel lép színpadra Jigger
(Ficsur) szerepében. Az nem volt
kétséges, hogy remek éneklést hallunk tőle.
A Rudolf című musical gonosz Taffee-ja
és Marie Antoinette kegyetlen
Orleans hercege után azt is sejtettem, hogy megy majd a
rosszfiú szerep, és
valóban olyan hiteles gazembert mutat, amelyet könnyű
utálni.
A harsány
és féltékeny
Mrs. Mullin (Muskátné) szerepében a nagy musical
főszerepek után tisztán prózai
szerepben (ebben a szereposztásban, mert Nettie Fowlert is
játszik) Polyák Lillát láthatjuk, és az
eredeti műhöz képest lényegesen nagyobb
hangsúlyt kapó Nettie Fowlert (Hollunderné)
Janza Kata alakítja. Övé a
musical
legismertebb dala is, a You’ll Never Walk
Alone.
A díszletet (Cziegler Balázs – díszlettervező) is sikerült úgy színpadra
állítani,
hogy bár egyértelműen a musical helyszínét,
az amerikai kikötővárost mutatja,
de mégis akár budapesti is lehetne. A lovacskás
körhinta a ligeti műemlékünket
idézi, a kiemelt elem, a pad pedig – amely végig
kíséri a történetet – akár az
egyik parkunkból is kerülhetett volna a színpadra. A
fény hatására vészjóslóan
gomolygó felhők képével megjelenő
függöny hangulatot erősítő, jó ötlet.
Ugyancsak jó ötlet a színház
gyönyörű csillárát
csillagfényként használni,
amelyet Liliom 16 éves lányának (Kis Kármen Cintia) mutat.
A korhű, karakterhez
illő jelmezek Velich Rita jelmeztervező
munkái. A túlvilágon mindenki fehérben van,
és még arcfestést is használnak.
(Nekem a repülő angyalok jelenléte nem tetszett ugyan, de
egyébként szépen
jelenítették meg a mennyei tisztaságot.)
Dicséret illeti a Musical Együttest is,
szórakoztató koreográfiákat
láthatunk (Duda Éva –
koreográfus). A darab
elején a tűzzsonglőrök és mutatványos
artisták igazán ügyesek.
Feszültségoldóak
és vidámak a zenés-táncos
tömegjelenetek, látványos lépésekkel.
Ebből
kevesebbnek jobban örültem volna, mert szívesebben
figyeltem volna inkább Billy
és Julie kapcsolatát. Ugyanakkor rendkívül
jó ötlet az idő múlásának, Louise
(Lujza)
cseperedésének tánccal történő
bemutatása. (Közreműködnek a Magyar
Táncművészeti Egyetem növendékei.)
Béres Attila
rendezésében Molnár Ferenc
színművétől eltérően nem Liliom
túlvilágról koldus képében
való látogatása után ér véget
a történet, hanem
ahogy Julie-nak eszébe jut gyermeke apja, úgy
visszarepül az idő, Liliom
halálának napjáig. Így talán
még meghatóbb a befejezés.
Az
operettszínházi Carousel a
világszerte sikeres musical
méltó magyarországi változata, és
egyben Molnár Ferenc Liliomának
méltó előadása.
Fordította: Lőrinczy Attila
A dalszövegeket
fordította: Závada Péter
Magyar színpadra
alkalmazta, dramaturg: Lőrinczy Attila, Béres
Attila
Bemutató: 2019.
április 26., 27.
Megtekintett
előadás: 2019. április 27.
Budapest, 2019.
április 29.
Szalay
Hajnalka