Ha azt
hallom: Riviéra, csaknem elandalodom,
azonnal beugrik a homokos tengerpart lágy vízével,
vagy a nagy nyüzsgés a
parton – no persze, filmekből. De a Belvárosi
Színházban erről szó nincs, ez nem az
a Riviéra. Ez egy budapesti nagyáruház
ruházati osztálya, annak is leginkább a kirakata
jól sikerült próbababákkal.
Közülük
kirí
kettő: a férfi, mint kiderül, a tulajdonos-gazdag
Casellára „hajaz”, a hölgy
modelljének kiléte homályban marad.
Vígjáték.
Ha vígjáték az, amelyben nem hal meg senki, akkor
persze vígjáték. Olykor
derülni is lehet. De igazából, ahol sok
pénzről van szó, miközben a szereplők
egy része nem annyira vagyonos, sőt – nos, ilyenkor
ritkán lehet felhőtlenül
derülni.
De nem
lenne Molnár Ferenc, ha nem lenne ebben
a történetben több csavar is. Megismerjük a
kirakatrendezőt (Misch – Schruff Milán,
igazából az ember úgy képzeli,
hogy némi művészi hajlammal megáldva, de itt nem
annyira), szeretőjét, a csinos
Lujzát (Kovács Patrícia) a
segítő-mindenest.
Aztán a „könyörgöm, Ács
Márton”-t (Kardos
Róbert), aki hordja-viszi az előírt ruhákat,
amikbe még aznap éjszaka fel
kell öltöztetni a bábukat. Megismerjük
természetesen a két csinos hölgyeményt
is, mindketten szerelmesek Mischbe, aki beléjük viszont nem
(Elvira – Ullmann Mónika, a még
szinte kislány
Cibulka – László Lili) – no
és a
kimért Balla urat (Vadász Gábor),
az
osztályvezetőt. Őt ritkán látjuk.
A probléma
közepére „érkezünk”: a
külföldön élő, dúsgazdag és
jó fellépésű tulajdonos
(Casella – Szabó Kimmel Tamás)
– több
bankja és egyebe is van, bár sok pénzzel tartozik
is Amerikában más dúsgazdag
embereknek – aznap éppen megérkezett Pestre,
és délután a megismerkedés első
percében vacsorázni hívta Lujzát a
ruhaosztályon. Innen bonyolódik tovább a
történet, mert ráadásul Misch
fiatalkoruktól fogva utálja ezt a tulajdonost,
akivel sok évvel azelőtt együtt laktak még itthon
egy hónapos szobában.
Feltehetően nem túl fényesen… És
lám, valami módon Casella Amerikában (hol
máshol)
milliomos lett, ő meg itt rostokol, igaz, gyönyörű és
fiatal szeretőjével.
Elvenni persze nem meri, hisz nincs mire házasodniuk. És
erre megjelenik ez a
Casella! Itt!
Lujza
szereti is, nem is Misch-t, de nagyon tetszik neki Casella –
jó kiállású férfi,
szó se róla –, és főleg gazdag. A
lánynak pedig több pénz kell, lehetőleg sok
pénz az élethez, ami nekik Misch-sel, ebben az
áruházban aligha lesz valaha is…
Casella hívja
őket az Operabálba, örül, hogy viszontlátja
régi „barátját”, és megtudva,
hogy
a lány őhozzá tartozik, máris
kihátrál. Legalábbis úgy tűnik.
Lujzáék azonban nem
mennek, helyette berúgnak jó magyar és
nyilván olcsó pálinkával az
osztályon
éjszaka, miközben hideg vacsorát esznek a pulton
látványosan és félig (vagy
egészen?) részegen. Misch a pisztolyából
belelő vagy hat golyót a Caselláról
mintázott babába… merthogy Lujza most már
– a pálinkától felbátorodva –
nyíltan
elbeszéli, ő az igazi Riviérára vágyik
szép ruhákban, az egyiket az áruházi
fogasról el is veszi.
Hosszú
párbeszédek hangzanak el pénzről, az
életről, a nem túl rózsás
jövőről… Lujza Misch
firtató kérdéseire nem válaszol egyenesen,
csűri-csavarja, ahogy mondani szokás
(no persze, hiszen Molnár Ferenc a szerző…).
Többször kifejti, hogy szereti
Mischt, vele van, vele marad, miért is hagyná el?
Közben azonban megjön
Casella, ő sem józan, de azért természetesen
észreveszi, hogy „lelőtték”… Lujza
pedig hirtelenjében szépen kioktatja Elvirát,
hogyan kell „ápolni” Misch-t –
mert őrá hagyja a férfit. Ő maga pedig Casella és
annak milliói után rohan. (Biztosan
utoléri.)
Mint
mondtam, ha úgy vesszük, vígjáték.
Én nem annak láttam… De mindenképpen
Molnár
Ferenc.
Benedek Miklós rendezése a
mélyebb emberi
tartalmakat, megalkuvásokat is felszínre hozza, amelyben
mindegyik szereplőnek
fontos része van, külön saját
története és problémája, amelyek itt,
a
ruhaosztályon fonódnak egymásba. Elsősorban
valamennyien másra vágynak, nem
erre az áruházi munkára alacsony
fizetésért. A történetek után Misch
sorsa
talán majd jobbra fordul, ha a világfi Casella
valóban előlépteti régi
barátságuk emlékeként. Azt persze
szintén nem tudjuk meg, hogy Misch
elfogadja-e, ha egyáltalán megtörténik…
A látvány Dévényi Rita munkája, dramaturg: Benedek Albert. Mozgás: Szabó
Andrea.
A rendező
munkatársa: Skrabán Judit.
Az előadás
a Vaskakas Bábszínház Győr, az Orlai
Produkciós Iroda és a FÜGE
együttműködésében jött létre.
Producer: Orlai
Tibor.
Megtekintett
előadás:
2019. április 17.
Budapesti
bemutató: 2019. április
18.
Budapest, 2019.
április 21.
Györgypál Katalin