Fejes Endre
1962-ben megjelent kultuszregénye „oknyomozó
krónika” volt a történelem peremén
élő emberekről, akik semmiben sem hisznek, csak sodródnak
az eseményekkel,
rendszerint meg is ússzák a fordulópontokat.
Ezúttal Tasnádi István napjainkig
tartó meghosszabbításával kerül
színre A Hábetler család 100
éve alcím
kíséretében. A
regényadaptáció a szokásosnál
nagyobb erőket mozgatott meg, ez
már a hatalmas szereplőgárdából is
kitetszik. A darabot két részben játsszák,
a
meghosszabbítás (a második ötven év)
marad a második részre. Rendező: Máté
Gábor, dramaturg: Török Tamara.
A
történet a nyolcadik kerületi
Hábetler [proli] család létrejöttével
indul. János hazajön a háborúból,
megismeri Pék Máriát, összeházasodnak
a TK alatt, majd a férfi bujkál, de
ügyesen megússza a letartóztatást.
Három gyermekük születik: János, Gizike
és
Hajnalka. Pék Mária ugyan lepcses szájú,
veszekedős, majrézó asszony, de
összetartja a családot. A második
világháborút is átvészelik,
kivéve Jani
felesége, Reich Kató, és kislánya, akik
zsidóságuk miatt pusztulnak el. Janit
elviszik a Don-kanyarba, de háború után gyalog
jön haza, újból megnősül.
Hábetlerék idősebbik lánya, Gizi is
férjnél van, ám nem szereti az urát, anyja
nem engedte, hogy szerelméhez menjen férjhez, mert a
fiú udvariatlan volt Pék
Máriával. A család éli szokásos
mindennapjait, Pék Mária halat ránt és
túrós
csuszát készít minden ünnepi alkalomkor. Az
1956-os forradalom némi zűrzavart
okoz a családban, de hamar elcsitulnak a zajok, a kisebbik
Hábetler-lány,
Hajnalka is férjhez megy egy sebesült
forradalmárhoz. Megszületnek sorban az
unokák, bár Hajnalka kisfia nem a férjtől, hanem
egy régi kapcsolat
fellángolásából származik.
Hábetler Jani egy odamondogató párbeszéd
kapcsán
halálos ütést mér sógorára,
Hajnalka férjére. Pék Mária is meghal, Jani
pedig
börtönbe kerül gyilkosságért.
A
folytatásban már az unokák veszik
át a főszerepeket, Pék Mária helyére
Hajnalka lép, az öreg Hábetler már csak
vegetál, újfajta problémákkal kell
megküzdeni. Az újabb generáció nem élt
át
háborút, és csak a jelenben él, az
utazás és az anyagi javak begyűjtése áll
gondolkodásának középpontjában. Az
újabb generációkat sújtja a szülők
válása,
ahol a gyerek alku tárgya, közben a lappangó
antiszemitizmus is felüti fejét.
Fontos tárggyá válik a mindennapi politika, előbb
az öregek a ’68-as
csehszlovákiai bevonulás kapcsán
konfrontálódnak egymással, aztán eljön
a
rendszerváltás ideje, a forradalom 50, majd 60
éves évfordulója, amikor ifjabb
Hábetler lesz a legidősebb családtag, akit fia
’56-os hősként tolt maga elé a
munkahelyén. E félreértés miatt Janit
megkeresi egy tv-riporter, hogy mesélje
el a Corvin-közben átélt forradalmi
élményeit. A köztörvényes ifjabb
Hábetler
János így lesz 1956 élő hőse.
Cziegler
Balázs takarékos
díszlete, a nyers padok, a mennyezetről leengedett
családi
asztal, a négyzetes keretbe emelt jelenetek, kétoldalt
bokszok a szerviz
kellékeinek, tv-készülék, ahol a
férfiak meccsközvetítést néznek,
jól
szolgálják az előadás pörgését.
Füzér
Anni jelmezei mintha egyenruhát adnának a
család tagjaira, az öltözet segít
felismerni a szereplőket. Mindenesetre a jelmezek nem az adott kor
divatja
szerint rendeződnek.
Máté
Gábor rendezése a jól érthetőségre,
az egymást követő generációk
hasonlóságára építi fel
koncepcióját. Az ősszülők
belső ellentétei, az őrületbe menő
káromlások, átkozódások (Pék
Máriánál), a
jellem gyengesége (Hábetler Jánosnál) a
gyerekeikből elutasítást váltanak ki,
ám amikor ők is helyzetbe kerülnek, éppúgy
viselkednek, mint szüleik. A hibák
és bűnök öröklődnek, megismétlődnek az
utódokban. Így öröklődik a megalkuvás, a
kisebb ellenállás irányába való
menekülés mint magatartási forma, nincs
szembenézés önmagukkal, önkontroll,
megváltozásra való készség, az
értelmes
élet utáni vágy mint fogalom sem kerül elő.
Csak a megélhetés, a szerzés,
harag, gyűlölet, bosszú, kivagyiság, mások
lenézése, érdek szerinti hazudozás
és így tovább. Ettől lesz „proli” a
proli, még akkor is, ha másnak képzeli
magát. Nem fékezi indulatait, előbb üt, mint
gondolkodna. Ami visszafelé
értéknek tűnik számunkra, az a család mint
mikroközösség megléte és
megtartására való törekvés, illetve az
ehhez való ragaszkodás. Manapság épp ez
az, ami kiveszőben van, nosztalgiával is nézzük
– még ha proli is – a családi
ebédek mára felboruló, elvesző hangulatát,
auráját.
Máté
Gábor rendezői hozzáállása
azért is figyelemreméltó, mert nem ragad le Fejes
megírt és az 1960-as években
revelációnak tekinthető
társadalomképénél, hanem továbbviszi
a cselekményt,
képet kapunk arról, mivé lennének
Hábetlerék a rendszerváltás után. A
mai
közönség számára együtt
érdekes a család jellemfejlődése, illetve
éppen az,
hogy belső énjük nem változik semmit.
A
szereplőgárda felsorolása önmagában
is hatalmas feladat. Nehezíti a dolgot, hogy legtöbben
két szerepet is
játszanak, ez különösen érdekes az
ismétlődő karakterű utódok esetében. A
gyerek születésénél a
mózeskosár mellett mindig ott van az őt
felnőttként majd
játszó színész. Az őspár (Bezerédi
Zoltán, Szirtes Ági) kissé szelídebb,
mint a Fejes Endre-regény megírt
változatában. A fiukat játszó Vizi
Dávid
az előadás narrátora is egyben, ő adja a
legösszetettebb karaktert, szerepe az
előadás gerincét alkotja, elmélyült
alakítás. Péter Kata (m.v.)
és Rujder
Vivien játsszák testvéreit
kevésbé jelentősen. A legjobb mellékszereplő Fullajtár Andrea Csele Julinak, a
férfibolond nőnek szerepében, de élvezetes
figurát hoz Kovács Lehel Gizi
férjeként, Ujlaki
Dénes Küvecses szomszédként, Elek
Ferenc Seres elvtárs és szónok szerepben.
További szereplők: Szacsvay László,
Mészáros Béla, Kiss Eszter,
Mészáros Blanka, Tasnádi Bence, Bodnár
Erika, Rajkai Zoltán, Dankó István,
Takácsy Péter, Cvikker Lilla (e.h.),
Rohonyi Barnabás (e.h.), Lengyel
Benjámin (e.h.).
Világítás:
Lohár Antal, videó: Török
Marcell, zene: Dargay Marcell,
asszisztens: Fejes Vera. Az előadás
fotóit Dömölky Dániel
készítette.
Bemutató
előadás: 2019. március 9.
Megtekintett
előadás: 2019. március 7.
Budapest,
2019. március 10..
Földesdy Gabriella
