Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VÉNUSZ

Hatszín Teátrum

Hanif Kureishi angol (dráma)író (1954–) Vénusz című művét (2007) Török Tamara dramaturg alkalmazta színpadra. A vígjáték remek szerepeket kínál idősebb színészeknek, Deák Krisztina rendezésében láthatjuk a kicsi, de a led-füzérekkel érdekesen „feldíszített” színpadon.

Kezdéskor színházat látunk a színházban: két idősebb férfi (Maurice – Bálint András, Ian – Gyabronka József) és Valerie (Takács Kati), egy szintén idősebb nő próbálnak egy ál-Goldoni darabot, még csak az olvasópróbánál tartanak. Maurice rendez, de érezni, mennyire összeszokott emberekről van szó. Hát hogyne, a férfiak barátok, később kiderül, a nő a rendező volt felesége, közös gyermekeik, unokáik vannak. A nő ma is szereti még a férfit, bár már régen nem féltékeny rá. A férfi is vissza-visszajár a nőhöz jó szóért, vigaszért, emberi szeretetért, de a gyerekeket, unokákat nem akarja látni sem.

A próbák után érdekes mozzanat, amikor tanúi lehetünk néhány percig a korábban próbált jelenet legalább egy részének korhű jelmezekben, már „készen”. Mivel ez természetesen jóval később történik, a lány, Jessie (László Lili) már Londonban van, Maurice és a lány még be is ülnek a nézőtérre, onnan nézik az „előadást”, ami a lánynak nagyon tetszett.

Ian folyton panaszkodik, mindenféle betegség gyötri, Maurice egészségesnek – tűnik, amíg meg nem jelenik az urológusnál, aki kideríti a súlyos betegséget.

Mivel a két férfi – mindkettő színész – sokat beszélget, mi is megtudhatjuk, hogyan vélekednek egymásról: egyikük, Ian csupa karakterszerepet játszott életében „lazán” – míg el nem mondja, hogy ez a lazaság sem volt könnyű. De ugyanígy nem volt könnyű Maurice-nak sem a „nehezebb” szerepek eljátszása.

Mindeközben megérkezik vidékről a lány, Ian unokahúga – és Jessie élni szeretné az életét a fővárosban. Modellkedni szeretne, de ehhez persze semmi ismeretsége nincs. Feltehetően iskolai végzettsége sem túl magas. Ian-t esze ágában sincs kiszolgálni, pláne ápolni, nem ezért jött! Így náluk folyton áll a bál. Maurice másként ismeri meg, neki megtetszik a lány, Vénuszt látja benne. Elviszi egy festőművészhez aktot festetni róla – kifejtheti egyúttal véleményét a női aktok fontosságáról is. Beleszeret a lányba, a lánynak azonban fiatal barátja lesz – és tőle gyereke. De hogy még bonyolódjon a történet, Jessie volt már terhes, de szülei rákényszerítették, hogy elvetesse. Jessie talán ezért is jött fel Londonba. Mert Jessie belül nem annyira rideg, mint mutatja. Ezt sejthetjük, hiszen cicáját is hozta magával (!), ami aztán hamarosan eltűnik.

Sok rövidebb-hosszabb villanást látunk, ami pergővé teszi az előadást. Ilyen Maurice néhány perces urológiai vizsgálata is, ami alapvetően megváltoztat számára mindent. A vizsgálat eredményének tudomásul vétele talán egyetlen percig sem tart…

De Maurice és Jessie nem sok időt töltenek a bárpultnál sem, vagy Jessie az általunk ismeretlen barátjával, sőt a még lábadozó Maurice leütése a „barát” részéről is csak egyetlen mozdulat. Jessie az idős színésszel marad, emberként talán eredetileg is megszerette, másról pedig már nem is nagyon lehet szó köztük. Az óceán partján búcsúzunk el tőlük, további sorsukról csak elképzelésünk lehet.

Az is talán csak néhány másodperc, amikor Ian féltékeny lesz Jessie-ékre a lány távozásakor. Mindig akkor kell valami, amikor elveszíthetjük, vagy már el is veszítettük, és Ian bizony elveszítette unokahúgát.

Sok aprónak tűnő, de fontos szerepet alakít Brasch Bence, aki a honlapon mint Angyal szerepel, de játszik a színházi próbán fiatal színészt (így alkalom nyílik arra is, hogy a két idős férfi megbeszélje egymással a fiatal és idős emberek közötti szerelmet – idős férfi mellett fiatal lány lehet, de fordítva már elítéljük –, de ő a bárpultos, az urológus, később a műtősfiú, vagy a festőművész, majd Jessie erőszakos barátja, vagy akár a rendőrnyomozó…

Takács Kati ragyogó a már lenyugodott, nem annyira a mindent megbocsátott, mint inkább a minden rosszat elfeledett feleség szerepében kedvesen, humorral, derűvel. Pedig tud nagyon is csábító lenni, fiatal, felhevült amikor az ál-Goldonit játsszák.

Az előadás vígjáték ugyan, valóban, de kicsit „fanyarkás” – és nem a nagy korkülönbség miatt fellángolt szerelem miatt. Hanem mert a betegség, legyengülés, műtét és következményei, az élet megállíthatatlan „folydogálása” zajlik előttünk, aminek így vagy úgy, de valamennyien részesei vagyunk, lehetünk, leszünk.

Díszlet: Cziegler Balázs (szórólapon: „Iksz Ypszilon”). Annak ellenére, hogy nagyon sok féle helyen játszódik a darab, nincs szükség sok díszletre. Hol elég egy pult, vagy egy dívány, esetleg egy kisasztal telefonnal, esetleg egy óriási festmény a háttérben… vagy éppen semmi. Olyankor nem is hiányzik.

Az öltözékek természetesen maiak, Jessie-t sem öltöztetik Vénusznak! Mértéktartó a köpeny is rajta a festőművész műtermében. Jelmez: Szakács Györgyi.

Eltűnődhetünk a plakát grafikán, is, amely Csáfordi László munkája.

A rendező munkatársa: Őri Rózsa.

Az előadás a Budaörsi Latinovits Színház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.

Producer: Orlai Tibor.

Bemutató előadás: 2019. március 6.

Megtekintett előadás: 2019. március 5.

Budapest, 2019. március 6.


Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©