Keletkezése
óta (1960) sokszor tűzik
műsorra Harold Pinternek ezt a háromszereplős
színdarabját, többek között azért,
mert három férfiszínésznek ad remek
szereplehetőséget. Bartos Tibor fordítását
(Európa Kiadó, 1975) ezúttal Totth
Benedek fordítása váltotta fel,
rendezte: Alföldi Róbert,
a rendező munkatársa Hatvani Monika volt.
Egy lepusztult
londoni külvárosi ház
földszintjén (alagsorában?) játszódik
a mű cselekménye, bár cselekménynek alig
lehet nevezni, ami a két órás időtartam alatt
lezajlik. Kálmán Eszter díszlete
néhány vastag csőre korlátozódik, a
csövek
között jelenik meg több-kevesebb ócska,
elhasznált bútordarab, a beázás
vízcseppjeit felfogó vödrök, csupa haszontalan
holmi, mint nem működő
gáztűzhely, bekötés nélküli
televízió készülék, üres
hűtőszekrény.
Figyelemreméltó a pornó újságokkal
teli polc, ez utóbbit nagy álmélkodással
szemléli az egyik szereplő (Mick), aki a
közönség felé fordulva bámulja a
szigorúan tizennyolc év felettiek számára
készült erotikus szex-fotókat a lapok
címoldalán (a közönség nem kis
derültségére).
Ebben a
környezetben él Aston (László
Zsolt), aki a történet elején
beköltözteti magához a hajléktalan,
álnevet használó ingyenélő Daviest
(Schneider Zoltán),
mert megsajnálja. A közeli kocsmában, amikor valakik
megtámadták a férfit, Aston kiemelte onnan,
és magával hozta. A két férfi
megpróbál egymást figyelembe véve
létezni, de ez kevéssé sikerül. A
történet
alapjául a szereplők nem szokványos viselkedése
szolgál. Aston csendes típus,
keveset beszél, leginkább egy mániás
depressziós beteg szimptómáit mutatja.
Kényszeresen vásárol olyan tárgyakat,
amikre semmi szüksége nincsen. Davies
életvitel szerűen csavarog, máról holnapra
él, össze-vissza hazudozik a neki
feltett kérdésekre. Egy vidéki városba akar
utazni, ahol állítólag személyi
iratai maradtak valamikor, de állandóan
kifogásokat keres, miért ne kelljen
elmennie mégis, mint pl. hogy nincs cipője, pocsék az
idő. A férfi nehezen jön
ki szállásadójával, mivel éjszaka
hangosan beszél, amiről ő maga nem tud.
Az első
rész felénél megjelenik Mick
(Pál András), a harmadik szereplő,
történetesen Aston öccse, az egész ház
az övé, ő bízta meg bátyját
házfelújítási feladatokkal. Rapszodikus
viselkedésével bizonytalanságot hoz
létre Davies sorsában. Előbb megbízza a ház
gondnokságával, de a biztonság
kedvéért referenciákat kér tőle, amit a
férfi - már első pillantásra látszik
–
nem tud teljesíteni. Később a lusta Davies kihozza a
sodrából, és belsőépítészi
terveket kér a hajléktalantól, holott erről nem
volt szó köztük. Mick
cezaromániája határozza meg Aston és Davies
sorsát, uralkodik a két
kiszolgáltatott lényen, megalázza őket, ha kell.
Viszont amikor Davies arra
utal, hogy Aston nem beszámítható, hisz
elektrosokkos kezelést kapott egy
kórházban, akkor Mick megvédi
bátyját, és durva szavakkal elküldi a
henyélő,
problémás férfit.
Merészeljük
azt feltételezni, hogy A gondnok egy
tömegtársadalmi
mélyrétegnek, az önhibájukon
kívül (vagy épp önhibájukból)
kiszorult
véglényeknek az egymáshoz való emberi
viszonyait akarja kicsit közelebbről
megvilágítani. A londoni környezet az 1960-as
évek látlelete, ám azóta a
jelenség eszkalálódott. Minden országban,
és nagy számban találkozhatunk az
élet szemétdombjára került
kiszolgáltatott emberekkel. Azt látjuk, hogy ezek az
emberek helyzetüknél fogva lehetnének egymás
segítségére,
gyámolítására, de
képtelenek normális együttélést
kialakítani, így egymás sorsát is
megnehezítik.
Kicsinyes dolgok miatt kötekednek, rágalmaznak,
fenyegetőznek. Davies hol az
egyik, hogy a másik testvérhez húz,
viszályt szítana köztük, de végül
neki kell
távozni. Pinter darabja egyszerűen abbamarad egy ponton, a
három szereplő
szétválik, és a továbbiakban minden marad
úgy, ahogy régen volt. A színdarab
ott ér véget, ahol elkezdődött. Alföldi
rendezése csak minimális változtatást
hajtott végre, szöveget hagytak ki vagy
átcsoportosítottak, más nem történt.
A
színészek életkora nem egyezik a
Pinter által előírt életkorral. Mick és
Aston ott harminc év alatti
fiatalember, Davies azonban kifejezetten öregember. Alföldi
rendezésében az
Astont játszó László Zsolt a legidősebb,
aki visszafogott intelligenciával
formálja meg a mentálisan tönkretett (elektrosokkos
kezelésekkel) figurát.
Schneider Zoltán játssza az „öreget”,
holott ő maga talán középkorúnak
mondható, nem korával, hanem testességével,
elhanyagoltságával különbözik a két
testvértől. A színész minden pillanatban hozza ezt
a zavaros, hányatott,
hontalan életet az alakításában,
létének bizonytalanságát sugallja
mindvégig.
Pál András Aston öccsének, Micknek
alakítója extrém
megnyilvánulásaival, mint
hirtelen mozdulatváltások, fojtott beszéd,
artikulátlan ordibálás, teszi
különlegessé összes színpadi
megjelenését.
Alföldi
Róbert rendező a művet
ajánló soraiban arra utal, hogy az átlagember is
hasonló zsákutcás módon
viselkedik, csak nem vallja be magának ezt a tényt.
Amikor a színházban
önfeledten röhögcsélünk az abszurd, sokszor
ismétlődő primitív párbeszédeken,
valószínűleg magunkon is nevetünk.
Bemutató
és megtekintett előadás: 2019. február 24.
Budapest,
2019. február 27.
Megjelent a Kláris 19/4. számában.
Földesdy Gabriella