Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A GONDNOK

Radnóti Színház

Keletkezése óta (1960) sokszor tűzik műsorra Harold Pinternek ezt a háromszereplős színdarabját, többek között azért, mert három férfiszínésznek ad remek szereplehetőséget. Bartos Tibor fordítását (Európa Kiadó, 1975) ezúttal Totth Benedek fordítása váltotta fel, rendezte: Alföldi Róbert, a rendező munkatársa Hatvani Monika volt.

Egy lepusztult londoni külvárosi ház földszintjén (alagsorában?) játszódik a mű cselekménye, bár cselekménynek alig lehet nevezni, ami a két órás időtartam alatt lezajlik. Kálmán Eszter díszlete néhány vastag csőre korlátozódik, a csövek között jelenik meg több-kevesebb ócska, elhasznált bútordarab, a beázás vízcseppjeit felfogó vödrök, csupa haszontalan holmi, mint nem működő gáztűzhely, bekötés nélküli televízió készülék, üres hűtőszekrény. Figyelemreméltó a pornó újságokkal teli polc, ez utóbbit nagy álmélkodással szemléli az egyik szereplő (Mick), aki a közönség felé fordulva bámulja a szigorúan tizennyolc év felettiek számára készült erotikus szex-fotókat a lapok címoldalán (a közönség nem kis derültségére).

Ebben a környezetben él Aston (László Zsolt), aki a történet elején beköltözteti magához a hajléktalan, álnevet használó ingyenélő Daviest (Schneider Zoltán), mert megsajnálja. A közeli kocsmában, amikor valakik megtámadták a férfit, Aston kiemelte onnan, és magával hozta. A két férfi megpróbál egymást figyelembe véve létezni, de ez kevéssé sikerül. A történet alapjául a szereplők nem szokványos viselkedése szolgál. Aston csendes típus, keveset beszél, leginkább egy mániás depressziós beteg szimptómáit mutatja. Kényszeresen vásárol olyan tárgyakat, amikre semmi szüksége nincsen. Davies életvitel szerűen csavarog, máról holnapra él, össze-vissza hazudozik a neki feltett kérdésekre. Egy vidéki városba akar utazni, ahol állítólag személyi iratai maradtak valamikor, de állandóan kifogásokat keres, miért ne kelljen elmennie mégis, mint pl. hogy nincs cipője, pocsék az idő. A férfi nehezen jön ki szállásadójával, mivel éjszaka hangosan beszél, amiről ő maga nem tud.

Az első rész felénél megjelenik Mick (Pál András), a harmadik szereplő, történetesen Aston öccse, az egész ház az övé, ő bízta meg bátyját házfelújítási feladatokkal. Rapszodikus viselkedésével bizonytalanságot hoz létre Davies sorsában. Előbb megbízza a ház gondnokságával, de a biztonság kedvéért referenciákat kér tőle, amit a férfi - már első pillantásra látszik – nem tud teljesíteni. Később a lusta Davies kihozza a sodrából, és belsőépítészi terveket kér a hajléktalantól, holott erről nem volt szó köztük. Mick cezaromániája határozza meg Aston és Davies sorsát, uralkodik a két kiszolgáltatott lényen, megalázza őket, ha kell. Viszont amikor Davies arra utal, hogy Aston nem beszámítható, hisz elektrosokkos kezelést kapott egy kórházban, akkor Mick megvédi bátyját, és durva szavakkal elküldi a henyélő, problémás férfit.

Merészeljük azt feltételezni, hogy A gondnok egy tömegtársadalmi mélyrétegnek, az önhibájukon kívül (vagy épp önhibájukból) kiszorult véglényeknek az egymáshoz való emberi viszonyait akarja kicsit közelebbről megvilágítani. A londoni környezet az 1960-as évek látlelete, ám azóta a jelenség eszkalálódott. Minden országban, és nagy számban találkozhatunk az élet szemétdombjára került kiszolgáltatott emberekkel. Azt látjuk, hogy ezek az emberek helyzetüknél fogva lehetnének egymás segítségére, gyámolítására, de képtelenek normális együttélést kialakítani, így egymás sorsát is megnehezítik. Kicsinyes dolgok miatt kötekednek, rágalmaznak, fenyegetőznek. Davies hol az egyik, hogy a másik testvérhez húz, viszályt szítana köztük, de végül neki kell távozni. Pinter darabja egyszerűen abbamarad egy ponton, a három szereplő szétválik, és a továbbiakban minden marad úgy, ahogy régen volt. A színdarab ott ér véget, ahol elkezdődött. Alföldi rendezése csak minimális változtatást hajtott végre, szöveget hagytak ki vagy átcsoportosítottak, más nem történt.

A színészek életkora nem egyezik a Pinter által előírt életkorral. Mick és Aston ott harminc év alatti fiatalember, Davies azonban kifejezetten öregember. Alföldi rendezésében az Astont játszó László Zsolt a legidősebb, aki visszafogott intelligenciával formálja meg a mentálisan tönkretett (elektrosokkos kezelésekkel) figurát. Schneider Zoltán játssza az „öreget”, holott ő maga talán középkorúnak mondható, nem korával, hanem testességével, elhanyagoltságával különbözik a két testvértől. A színész minden pillanatban hozza ezt a zavaros, hányatott, hontalan életet az alakításában, létének bizonytalanságát sugallja mindvégig. Pál András Aston öccsének, Micknek alakítója extrém megnyilvánulásaival, mint hirtelen mozdulatváltások, fojtott beszéd, artikulátlan ordibálás, teszi különlegessé összes színpadi megjelenését.

Alföldi Róbert rendező a művet ajánló soraiban arra utal, hogy az átlagember is hasonló zsákutcás módon viselkedik, csak nem vallja be magának ezt a tényt. Amikor a színházban önfeledten röhögcsélünk az abszurd, sokszor ismétlődő primitív párbeszédeken, valószínűleg magunkon is nevetünk.

Bemutató és megtekintett előadás: 2019. február 24.

Budapest, 2019. február 27.

Megjelent a Kláris 19/4. számában.

 

Földesdy Gabriella
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©