Zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással – Koncertszínház
Kíváncsi
voltam,
milyen is az a koncertszínház, viszont bevallom, az első
percekben azt
gondoltam, hogy minek ide a zene, az csak bezavar. De hamar
szembesültem vele,
hogy nagyon is helye van az előadásban. Zseniálisan
választott dalok, az
élőzene varázsával, a Színész
lenyűgöző előadásában. A
koncertszínház nagyon
bejött nekem.
A
szembenézés is
hangsúlyosan jelen volt, annyira, hogy nem bírtam levenni
a szemem Szabó Kimmel
Tamásról, még akkor is alig, amikor olvasni
„kellett”.
A színpadon a
fotelen,
a széken és a hangszereken (élőzenekari
kíséret!) kívül monitorok is voltak
két
oldalon elhelyezve, amelyeken a dalszövegeket,
meghatározásokat, tényeket,
információkat, telefonos kommenteket, képeket
láthattunk.
Az előadás
sötétben,
két világítóan fehér cipővel indul,
a kerettörténet elejével kezdődik. Nagyon
hamar beránt minket egy a többség
számára ismeretlen világba, ahol sok mindenre
rá kell csodálkozni. A főként drogfüggő
karakterek történeteit, leírásait,
„élménybeszámolóit” hallgatva
fokozatosan nő a kíváncsiságom, és
még többet
szeretnék hallani, érteni. Képet kapunk
szakértői véleményekről, költők,
írók
szemléletes szavairól, valós tényekről.
Szóba kerülnek olyan függőségek is,
amelyről több elképzelése van az embernek, és
már-már érintettnek is érzi magát
a néző.
A
megdöbbenések közben
néha nevetünk is, és szórakozunk,
élvezzük a zenét, az éneklést. A
Budapestről
szóló dalt valószínűleg még Nagy
Dániel Viktor is megirigyelné a 100
szóban a város kapcsán. A „Lucy in
the Sky with Diamonds” a Beatles-től feltehetően a
nézőtéren rajtam kívül
sokakat megdúdoltatott, és az utolsó dalok is
betaláltak. Számomra a zenei
csúcspont az Elvis Suspicious Mind száma volt (az
eredetit is nagyon szeretem),
olyan lenyűgöző előadásmódban, hangilag és
mozgásilag egyaránt, hogy a végén
legszívesebben felpattantam volna, hogy állva tapsoljak.
Közben észrevettem,
hogy olyan a megvilágítás, hogy Tamás
árnyéka „óriás” méretben
vetítődik a
színpad oldalfalára, és azt gondoltam, hogy az a
pillanat bizony felnőtt a
hatalmasan kirajzolódó sziluetthez.
Szabó Kimmel
Tamásnak
két dolgot üzennék:
1.
Felőlem
nyugodt lehet, nagyon lájkolom az előadást.
2.
Csinálja
végig az elvonót.
A második mondat
természetesen csak képletesen értendő. De annyira
hiteles a különböző drogos
karakterek megjelenítésében, hogy az
egészen elképesztő.
Megmutató,
rávilágító,
empátiát keltő, tájékoztatást
nyújtó, felelősség
kérdéskörét megpiszkáló,
ráébresztő, mélyen elgondolkodtató,
sokkoló és még sorolhatnám, hogy milyen a Széttépve előadás, amely ha
szét nem is
tép, de kicsit megtépáz az igaz
valóságával.
„A
függőség mindenki
életében megtalálható, hol
észrevétlenül, hol látványosan.”
Hazafelé azon
gondolkodtam, hogy valóban. Én nem vagyok alkoholista,
nikotinista, nem vagyok
drogfüggő, és szerintem nem vagyok facebook-, vagy
telefonfüggő sem. De van egy
dolog, amit én is arra „használok”, hogy a
fájdalomról, nehézségekről,
stresszről, a szürke hétköznapokról elterelje a
figyelmemet. Egy rövid időre
elvarázsoljon egy másik világba, hogy
azután akár sokáig másnapos legyek a
hatástól, egy időre feltöltődjek a
különleges élménytől. Igen, ez így van,
és
amikor ilyen előadást láthatok, akkor még
inkább büszkén és hálás
szívvel
vállalom. Szalay Hajnalka vagyok.
Színházfüggő. És sokaknak
kívánok, minden más
helyett, ilyen és hasonló függőséget.
Magyar szöveg: Závada Péter
Zenei vezető: Lázár
Zsigmond
Plakát: Csáfordi László
Rendező
munkatársa: Skrabán Judit
Rendező: Novák
Eszter
Producer: Orlai
Tibor
Budapesti
bemutató: 2019. február 22.
Megtekintett
előadás: 2019. február 21. budapesti
sajtóbemutató
Budapest, 2019. február
22.
Szalay Hajnalka
