Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

JOHN GABRIEL BORKMAN

Pesti Színház

Kúnos László értő fordításában láthatjuk Ibsen „kíméletlen” színdarabját (1896), melyben rögeszmésként láthatjuk Borkmant is (John Gabriel – Hegedűs D. Géza), feleségét is (Hegyi Barbara) – de nagyon eltérően. A házra semmiképpen sem mondható, hogy a szeretet otthona lenne, a – papíron – férj az emeleti szobában évek óta fel- s alá járkál, ki sem lépve a házból, a földszinti, meglehetősen sivár nappaliban pedig a – papíron – felesége, gyűlölettel telve, hidegen és szinte félelmesen hallgatja a lépteket, az utóbbi időben olykor a zongorajátékot. A történet látszatra – mint oly sokszor – egyszerű: a feleség meggyűlölte a férjet, még okot is találhatunk rá – a férj több éves börtönbüntetése –, a férjet nem érdekli a felesége, sohasem érdekelte, de azért van egy fiuk, Erhart (Vecsei H. Miklós), akit anyja magáénak akar tudni, felhasználni férje ellen. Tisztára mosatni vele, úgymond, férje börtönbüntetéstől bemocskolódott nevét, ami miatt gyűlöli. A nagynéni, akié ez a ház és aki évekig nevelte a fiút (Ella Rentheim – Börcsök Enikő) sejti, hogy nem ez a fiú életcélja, ami persze bebizonyosodik: az élettel teli, tisztelettudó fiatal ember a gyűlölt ellenféllel, a nála idősebb, de még ragyogó fiatal nővel (Fanny Wilton – Balázsovits Edit) még aznap este külföldre utaznak, magukkal viszik a férj egyetlen, barátjának nehezen mondható régi kollega fiatal lányát, Fridát (Márkus Luca e.h.). Fanny okos és tapasztalt: ha a fiú őt megunja, ott lesz neki Frida…

Az anya befolyása megszűnt, nincs már a fia fölött hatalma. De már nincs Ellának sem.

Borkman még ennyi év után is – 5 év börtönben, 8 éve szabadult – váltig hiszi, hogy térden állva-csúszva fogják felkérni az újjáalakított bank vezetésére, mert ők nem képesek rá… Mondjuk, valamelyest talán már megfáradt e hitében, de a sokszor kedélyes Vilhelm Foldal (Lukács Sándor) egyetlen sanda pillantására – mert mégsem hisz benne eléggé – „örökre kirúgja” barátságukból és a házból. Pedig Foldal az egyetlen ember, aki meglátogatja, leszámítva olykor Foldal lányát, aki zongorázik neki. Merthogy Borkman úr szereti a zenét… ha szereti. Embereket nem tud szeretni…

És nem tud már szeretni Ella sem, Gunhild, a feleség testvére, akit valamikor régen John Gabriel elhagyott Gunhild miatt. Ella végre megtudja, miért hagyta ott igazából szerelme: eladta őt a bankigazgatói állásért. Miután azonban Ella évekig kikosarazta a reménybeli vőlegényt, az ügyvéd bosszút állt Borkmanon, feljelentve az igazgatót, ismerve piszkos ügyeit, a „nagy terveket” – Ella pedig, ennyi év után végre megtudva a szakítás okát, csaknem összeomlik… Most, hogy csak pár hónapja van hátra, Ella eljött, hogy az imádott nevelt fiút, Erhartot „visszaszerezze”, nekiadja vagyonát és – nevét. A Borkman név helyett. Ebbe John Gabriel belemenne – talán azért is, mert lelke mélyén kénytelen elismerni: valóban eladta szerelmüket, eladta boldogságukat, szerelmét, Ellát –, Gunhild Borkman azonban nem egyezik bele egyetlen pillanatra sem: a fiúnak tisztára kell mosnia a Borkman nevet! Férjét már nem is tekinti élő embernek.

Miután a fiatalok – a két leány és a fiú – elmentek, csaknem elütve közben Foldalt, észre sem veszik – itt maradnak hárman. Borkman annyi év után először, igaz, Ellával együtt – lejön az emeletről. Nem sokra mennek, ahogy mondani szokták, a feleséggel, Gunhild olyan kőkeményen viselkedik, ami csaknem hihetetlen. De igaz lehet, annyira hiteles.

A volt bankigazgató végre cselekvésre szánja el magát, mindenképpen el akarja hagyni ezt a házat, de nem jut messze – hóvihar van, természetesen –, Ella pedig vele megy. A férfi talán valóban szerette annyira, amennyire egyáltalán erre képes – de az aranyat még jobban szerette? Most magával hívja Ellát…A vég sejthető, Borkman meghal egy padon. Ella mellette kuporog, Gunhild mégiscsak keresésükre indul, meg is találja őket a hidegben…

Valló Péter mértékkel állítja elénk Borkmant és gonoszságát, vétségét. A rögeszme az ő szemszögéből jótett – lett volna – az emberiségnek, ha hagyják. Valami problémát azért érzékelt annak idején, mert Ella vagyonához nem nyúlt, Ella talán ezért is tudta megvenni az árverésen a házat és tudta nevelni évekig Erhartot is. Úgy tűnik, Gunhildnek fogalma sincs arról, miért őt vette el John Gabriel, pontosabban képes azt hinni, hogy őt szerette? Ma már, sőt évek óta ez teljesen lényegtelen számára, csak most, Ella váratlan látogatásakor merül fel – győzelemként Ella fölött. Ekkor még Ella sem tudja az igazat, Gunhild meg talán sohasem tudja már meg. (Hacsak – most már egymással kibékülve – el nem meséli neki testvére. De ezt nem tudhatjuk.)

A banki tranzakciókhoz (Ibsen egyik kedves témája) nem kell értenünk ahhoz, hogy megértsük a darabot és elgondolkodjunk az előadás – sőt, a derültségek – közben is, utána is.

Borkman itt nem annyira gonosz, mint – furcsa, de – naiv, fantasztikus álmokat kerget, és csak a fantasztikus célt látva gázol át mindenkin és mindenen, beleértve saját boldogságát is. Talán addig fel sem fogta, amíg Ella meg nem próbálta tudatosítani benne, talán életükben először lelke mélyéből ellenszegülve neki. Kívülről nézve az ilyen rögeszméket, fantazmagóriákat, csaknem mulatságos is lehetne, mennyire hisz bennük valaki, feláldozva mindent és mindenkit, beleértve saját magát is. Oka magyarázható Ibsen szavai alapján: gyerekkori ábránd, az arany, az érc szeretete (John apja foglalkozása) – a tény tény marad.

A házba csak látszólag illő, bár csendes szobalány: Tar Renáta.

Sok-sok tönkretett-tönkrement élet, azoké is, akiknek elúszott a vagyona Borkman áldásos-világmegváltó tevékenysége nyomán. Ebből a házból valóban csak menekülni lehet, mint Erhart tette.

A visszafogott, kifejező díszlet Horváth Jenny. munkája. Jelmezek: Benedek Mari. A jelmezek szerint is Gunhild keménységét éppen úgy érzékelhetjük, mint Fanny játékosságát, vagy Erhart teljes életszeretét, hiteles lobogását. Nem is csodálkozunk, hogy anyja minden reménységét benne látta…

Dramaturg: Morcsányi Géza és Balassa Eszter.

A rendező munkatársa: Fenyvesi Lili.

Az előadást két részben láthatjuk.

Bemutató: 2018. december 14.

Megtekintett előadás: 2019. január 13.

Budapest, 2019. január 14.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©