Lucia Cox Anthony Burgess regényét
dolgozta át színpadra. A regényt a szerző
1961-ben jelentette meg, Magyarországon először 1979-ben
került a könyvesboltok
polcára az Európa Kiadó
jóvoltából. 2015-ben jelent meg
újból magyarul.
A darab keretbe van
illesztve. A Shirly házaspár női tagja, Janet
meséli el életük történetét.
Fiatalon házasodtak össze, iskolai szerelem volt az
övék. Egyszerű emberek.
Janet eladó egy üzletben, a férj, Howard,
használtautó kereskedésben dolgozik.
Lakótelepi lakásban laknak. Otthon leginkább a
TV-t nézik. Janet imádja a
kvízjátékokat, ismétli a műsorvezetők
szokásos mondatait, szinte együtt él a
programmal. Howardnak különös sajátossága
van, fényképezőgép agya. Ez a
furcsaság a jellemében más területen is
különösséget,
különbözőséget szül.
Howard jelentkezik egy versenyre, amit felesége nagy
izgalmára megnyer, és így
számukra jelentős összeghez jutnak. Janet azt
szeretné, ha ezt a pénzt most
egyszerűen felhasználnák, de Howard lóversenyezni
kezd és nyer. Rengeteg pénzük
lesz, és ki akarják próbálni, hogy milyen
gazdagnak lenni. Utazás, nercbunda,
drága szállodák stb. A pénz elfogy. Howard
megérti az életük lényegét,
üresség
mindenütt. Ha pénzük van, az sem ad lehetőséget
egy másfajta életre. Rájön,
hogy nem lehet megváltozni, a világ egyre
katasztrofálisabb körülöttük, és
nincs kiút. Úgy véli, hogy nekik
példát kell mutatniuk és öngyilkosoknak kell
lenniük, tiltakozásul a világ romlása,
üressége miatt. Csakhogy Janet nincs
világvég hangulatban, van szeretője, jól
érzi magát. Howard gondosan felépít
egy öngyilkosságot mindkettőjüknek, amibe Janet nem
akar belemenni, és leüti
Howardot, aki meghal. Janet folytatja az életet, szól a
szeretőjének, és Howard
hullájával a bőröndben, utazni indulnak.
Hárman
játsszák a
darabot, a feleség Szabó Erika, a
férj Ódor Kristóf, a TV
műsorvezető
és egyben a fiatal költő, szerető Mohai
Tamás. Mohai remekül alakítja a
kvízjátékok műsorvezetőjét hangos és
őszintétlen
biztatásaival, művi kedvességével, a
szétesés lehetőségét hordozó
könnyedségével. A humort fokozza azzal, hogy ő a
gong, az óra, utánozva, a
szükségnek megfelelőn, gépi hangjukat. A
közönség nagyon élvezte a szokásos
stílust, a ’na, na’ biztatás után a
’megvan’ hangos kiabálást, a
’gatulálunk’-ot. A haja pont megfelelt a darabnak,
azt ugyanis hátra lehetett
dobni, ezzel is a lazaságot mutatni. Mint szerető is meggyőző
volt abban, hogy
egy buta nőt könnyű meghódítani. A
bizonytalanság akkor kapta el (a szerepnek
megfelelően), amikor kiderült, hogy férjestől viszik a
bőröndöt. Ez a
bizonytalanság lehet, hogy az életébe kerül,
hiszen a záró néhány mondat alatt
Janet a kezében tartotta ugyanazt a kalapácsot, amivel a
férjét leütötte.
Szabó Erika
nemcsak
feleség a darabban, hanem narrátor is, és ez azzal
jár, hogy váltani kell a
szöveg hangulatán a játék és a
mesélés között. Szabó Erika ezt
kényelmesen
oldotta meg. Talán azt tekinthetjük
hiányosságnak, hogy a butasága nem volt
minden esetben meggyőző.
A férj a
fényképezőgép
aggyal megbolondulásra determinált. Ennek a
különlegességnek semmi helye az
életében, nincs rá szüksége,
ezért keres valamit, amivel érvényesítheti
a
tehetségét. Mire gondolhat? Csak a
kvízjátékra, hiszen ezt nézik szinte minden
nap. Howardon egyre erősebben jelentkeznek a különcség
jelei. Idegesen reagál,
ha a műsorvezető megveregeti a vállát,
döntéseit nem engedi befolyásolni akkor
sem, ha az a felesége életére vonatkozik,
úgy tartja, dönthet helyette.
Howardot alakítani komoly feladat, végig súrolni a
józan ész határát túllépő
extrémitást, ennek fokozatait megjeleníteni nem
egyszerű, de Ódor Kristóf ezt
remekül oldotta meg. Hatásos volt a darab
végén, amikor már teljes nyugalommal
és logikusan terelte, a szerep szerint, az eseményeket a
halál felé. Ez a
nyugalom ragyogóan visszautalt a már előzőleg
bekövetkezett zavarodottságra.
A
játszótér a Mozsár
Műhely kicsi színpada. Egyszerű díszletek, jól
szerkesztett színváltások a
rendezőt, Erdeős Annát dicsérik. A
díszletért Taksás Mihály,
a jelmezekért
Baracsi Orsolya felel. Fordította: Zöldi
Gergely.
A nézőtér
kicsi, de
kényelmes, a ruhatár önkiszolgáló. Ez
a kamaradarab jól
elfért az adott körülmények között.
A színdarab
Magyarországon
először a Mozsár Műhelyben került bemutatásra.
Bemutató:
2018. október 5.
Megtekintett
előadás: 2018. november 15.
Budapest, 2018.
november 18.
Tóth
Attiláné