New York, az 1960-as
évek
eleje. Három esős nap – lehet nagyon
romantikus. Vagy csak részben. Vagy az egymásra
talált két embernek igen, aki
kimaradt belőle, nagyon nem – amíg őrá is
rátalál valaki.
Egy
szűkszavú naplóban a
régóta szeretett nő viszontszerelmének
felébredéséről lehet csak e három
szót
írni. Richard Greenberg
(fordító-dramaturg: Zöldi Gergely)
darabja az összesen 6
szereplővel azonban nemcsak e három nap története.
Azt gondolnánk, hogy a
fiatal, tehetséges építészpáros (Ned
– Schruff
Milán, Theo – Szabó Kimmel
Tamás)
és egyiküknek, Theo szerelmének (Lena – Kovács
Patrícia) története. Lena azonban Nedhez megy
hozzá, születik két gyerekük
– lány és fiú (Nan és Walker)
–, a barátjának és
üzlettársának egy fia, Pip már
egy másik nőtől. Theo fiatalon meghalt, Ned pedig egy
éve, és most az egyébként
jelentős örökség miatt jönnek össze
mindhárman szüleik egykori
műterem lakásában…
(Nevek a
szereposztásban
nincsenek, így más forrásból tudjuk
név szerint említeni őket. Az előadásban Ned
talán Ted, Lena pedig Lina.)
Legelőbb a
világjáró, bár
szintén építésznek tanult Walker
érkezik, aki megtalálja apja titkos
naplóját.
A napló azonban csak a „három esős nap”
bejegyzéssel kezdődik, és egyébként is
nagyon szűkszavú – pedig igencsak érdekes a
szövevényes kapcsolódások
története, beteljesült és nem beteljesült
szerelmek, az anya, Lena betegsége,
felnőtt gyermekeik foglalkozása, jelleme,
viselkedése… és legalább ennyire
fontos az, hogy ugyanazon színészek
játsszák a szülőt és a felnőtt gyermeket
is. Időrendben szinte követhetetlenül, ami külön
érdekessége a darabnak, és
nehézség a színésznek: pillanatok alatt
kell átöltöznie és
átlényegülnie egyik
szereplőből a másikba, egyik időpontból vagy 30
évvel későbbre vagy korábbra.
Mégis helyére tudjuk tenni időben is az egyes
eseményeket.
A
történet részben a Janeway
House körül forog, aminek tervezése
híressé tette az
építészpárost. Janeway Ned
családi neve, az ő szülei számára
tervezték a házat. A darab elején úgy
látszik, Theo a tehetségesebb, Nednek annyi a szerepe a
munkamegosztásban, hogy
rendszeresen kritikát mond Theo terveiről. Aztán fordul a
kocka, Lena
bátorítja, „fedezi fel” az addig
dadogása miatt hallgatag szerelme tehetségét.
Mégis,
az utolsó 30 évben, Theo halála után Ned
nem tett le semmi érdemlegeset az
asztalra – fia, Walker szerint. Akit a gazdag
örökség nem érdekli, a Janewey
Házra tartana igényt, amit nővére meg is
ígér neki. Ned azonban pont ezt a
házat nem őrájuk, hanem barátjukra, Theo
fiára, Pipre hagyja, ami végképp
megzavarja Walkert. Pip végül hajlandó eladni a
házat, Nan kérlelésére pénzt is
elfogad majd érte…
És
hogy ne higgyük, hogy mindent megtudtunk, vagy
minden megtudható: végül a naplót Walker
elégeti, bár nővére még nyúlna
utána…
A
lényeg azonban nem csupán
az egyébként sokrétű történet, aminek
minden részletét felesleges is lenne
végigmesélni. A fordulatok, az időbeli ugrások
és visszaugrások, a hirtelen
felmerülő újabb adalékok, kiszólások,
apró helyzetkomikumok adják további
értékeit
mind a darabnak, mind az előadásnak. (Rendező: Novák
Eszter.)
A
díszlet meglehetősen
egyszerű, mindvégig a kopott műterem lakás: nagy
kanapé, rajztábla, pár szék… elöl
egy
lefektetett hosszú
és szélesebb vasállvány, amire rá
lehet ülni, vagy át lehet lépni.
A jelmezek
eligazítanak
bennünket a korok között is, különösen
persze Lena, illetve Nan eltérő
öltözéke, de a sorozat-színész Pip
öltönye, cipője is jellegzetes, vagy Ned
jóval elhanyagoltabb megjelenése, mint
Theóé.
(Látvány: Zeke Edit.)
A nagy siker
az 1 óra 50
perc után megérdemelt; később pedig még
hosszasan eltűnődünk hol ezen, hol azon
a mozzanaton, kisebb történeten, a szereplők
különbözőségein, vagy
különösségein
a látszat-könnyedség mögött.
Plakát
grafika: Csáfordi László. A
rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit.
Producer: Orlai Tibor.
Bemutató:
2018. október 1.
Megtekintett
előadás: 2018.
szeptember 30.
Budapest, 2018.
október 1.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
