A Vidéki
Színházak Fesztiválja
keretében, a Magyar Színházban láthattuk a
pécsiek előadásában a 18. század
francia szépirodalmából azt a művet, amely
elementáris hatást képes tenni a mai
– kifinomult és válogatós –
közönségre. A Veszedelmes
viszonyok eredetileg levélregénynek
íródott, szerzője a léha és minden
erotikus becstelenségre képes
arisztokráciát leplezi le egy tragikus
végkifejletű történet keretében.
Choderlos
de Laclos
(1741–1803) regénye a klasszikus regénytár
megbecsült helyén foglal
helyet. Sokan ismerik, kevesen olvassák, pedig
megrázó olvasmány. Szerzője több
műfajban is publikált, mégsem író,
egész életében katonai szolgálatot
tölt be,
a forradalom után Napóleon híve lesz, aktív
katonaként hal meg. Regénye a 19.
században tiltólistán volt, ezért
legfeljebb francia zugkiadásban lehetett
volna olvasni. Magyarra Örkény István
fordította, első kiadása 1965-ben a
Magyar Helikonnál volt. A 20–21. században viszont
számos feldolgozást ért meg,
köztük van egy híres film is Glenn Close és
John Malkovich főszereplésével,
Stephen Frears rendezésében (1988).
Színpadra adaptálását –
műfaji megjelölése: romantikus színmű –
Christopher Hampton készítette. A most látott
pécsi előadást Horgas Ádám
rendezte, fordította: Várady Szabolcs.
Merteuil
márkiné (Herczeg Adrienn)
nagytermészetű
társasági hölgy, özvegy, jó híre
van, ezért mindenki fogadja, és ő is fogad
mindenkit, akinek hasznát veheti valamelyik gonosz
tervének végrehajtása
kapcsán. Híveit dróton rángatja, megtanult
átlátni az embereken, kihasználja
őket, majd túllép rajtuk. Most éppen
bosszút akar állni egy régi szeretőjén,
aki valamikor otthagyta egy másik hölgyért. A
férfi egy zárdában nevelkedett
lányt, Cécile-t (Mentes Júlia Virginia
e.h.) készül feleségül venni, a bosszú
abban állna, hogy a márkiné régi jó
barátja, Valmont vikomt (Köles Ferenc)
szívességből elcsábítja Cécile-t,
hogy a férj már „használt”
állapotban kapja
szűznek hitt feleségét. A vikomt igazi nagy gazember,
híres nőcsábászként
ismerik, a feladatot túl könnyűnek találja, de nincs
ellenére a dolog. Ám ő
ennél nagyobb vadra éhezett, egy férjes asszonyt,
Tourvelnét (Győrfi Anna) akarja
elcsábítani, aki
erényes és vallásos nő hírében
áll, megközelíteni is nehéz. A két
csábítás
párhuzamosan halad, válogatott fondorlatos
cselszövények keretében. Aki úgy ül be
a nézőtérre, hogy nem ismeri előre a
végkifejletet, egy ideig jókat tud
szórakozni a komikus, felhőtlen bohóckodásokon. Az
előadás egyik ilyen
jelenete, amikor Cécile egy énekóra
keretében feltűnően hamisan énekli a Marseillaise-t,
a tanára, Danceny lovag
(Fekete Gábor e.h.) pedig fennhangon
dicséri a hamis éneket, mivel szerelmes
tanítványába.
A
csábítás felhőtlen fázisai után
azonban a mennydörgésszerű következmények
tanúi lehetünk. Valmont vikomt
ezúttal túllőtt a célon, mert a cselszövő
Merteuilné gyilkos nyilait a mindkét
fronton győztes férfi ellen fordítja, aminek
következtében párbajt vív
Dancenyvel, de alul marad, halálos sebet kap. A
csábítást Cécile egy spontán
vetéléssel megússza, de Tourvelné belehal a
szégyenbe, amikor a vikomt kiadja
az útját mint már megunt szeretőnek. Danceny
kénytelen külföldre szökni a
tiltott párbaj miatt.
A
színpadi feldolgozás nem tér ki
két fontos szereplő további sorsára: Merteuil
márkinét a dolgok kiszivárgása
után a társaság kiveti magából, az
asszony fekete himlő következtében csúf
kiütéseket kap, és elhagyja Párizst.
Cécile pedig férjhez menés helyett bevonul
abba a zárdába apácának, amelyikből
nemrég azért jött ki, hogy bekapcsolódjon a
társasági életbe, majd férjhez menjen.
Horgas
Péter forgószínpadra tervezte
díszletét, így csak egyet kell lökni rajta,
és máris ott vagyunk valamelyik
hálószobában, nappaliban,
kápolnában. A berendezés főként
franciaágyakból áll,
egy-két ülőalkalmatosságból. Az
íróasztalt levél írásakor valamelyik
szerető
háta helyettesíti. A szobák között
forgás közben láthatunk egy keskeny
folyosót, kiváló hely elbújásra. A
kör középpontjában egy üveghengert
helyeztek
el, amiben – eredeti, eddig nem látott ötlet –
az elvetélt embrió, majd a
meghalt Tourvelné száll felfelé
angyalszárnyakon. Bujdosó Nóra
krinolinos ruhái a korabeli gazdag ruhadivatot idézik
meg, messziről valamelyest felkelti az illúziót, de
közelről látni, hogy
olcsóbb alapanyagokkal kénytelenek dolgozni. Legjobban
Cécile habos fehérneműi
tetszettek, és Tourvelné világoskék
rátétes öltözete. A vikomt
parókája végig
hiányzik, erősen fölnyírt haja nem áll
jól neki, míg Danceny az első részben
parókával, később anélkül szerepel. Az
inas (Kállai Gergő) sem hord
parókát, de esetében ez nem zavaró,
ruhája
és haja semleges.
Horgas
Ádám rendezése lehengerlőnek
mondható, a jelenetek rendkívül gyorsan peregnek
egymás után, és a forradalom
szele ott érezhető végig a történet
közben. Nemcsak a Marseillaise hamisan
énekelt változata, de a befejezés is a
forradalomba fut bele, ekkor már nem hamisan
hangzik el a dal, és a márkiné arcán a
borzalom ül ki, hisz minden eddigi
kisded bosszújának, uralkodásának
végét jelenti. Az önmagát
túlélt arisztokráciát
elsöpri a forradalom (mint tudjuk, a forradalom még a
márkiné cselein is
túltesz, felfalja saját gyermekeit, nemcsak az
arisztokratákat).
Köles
Ferenc fáradhatatlanul
száguldja végig az aljas hódító
szerepét, szövegmondása annyira magabiztos,
hogy néha arról is elfeledkezünk, hogy kissé
piknikus alakja és felstuccolt
haja nem teszi igazi hódító
jelenséggé. Külön tapsot kap, amikor szerepe
szerint arról beszél, hogy úgy kell
érvelnie, mint egy „vidéki
színésznek”. A
közönség hálás az efféle
tréfás egybeesés ironikus
felhangjáért. Győrfi Annának
jutott a – szerintem – legnehezebb feladat, az
erényes nőtől eljutni a
szenvedélyes szerelemig, majd a mélybe zuhanni.
Próbál megfelelni e nehéz
feladatnak. Herczeg Adrienn elég kemény,
határozott és kellően gonosz a
bosszúálló márkiné alakjában.
Kis szerepéhez képest jelentős volt Sólyom
Katalin Rosemonde-nét, a
nagynénit alakítva.
Epizódalakításban Kállai Gergő járt
elöl bizalmi inast
játszva. Mentes Júlia Virginia (e.h.) és Fekete
Gábor (e.h.) jól, de még
harmatosan oldották meg a feladatot. További szereplők: Stubendek Katalin (Volanges-né) és Tandi Zsófia (Jukie, Émilie). A
rendezőasszisztens: Kiss Hédi.
Bemutató:
Pécs, 2017. december 1.
Megtekintett
előadás: 2018. szeptember 8.
Budapest,
2018. szeptember 9.
Földesdy
Gabriella