Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VESZEDELMES VISZONYOK

Pécsi Nemzeti Színház

A Vidéki Színházak Fesztiválja keretében, a Magyar Színházban láthattuk a pécsiek előadásában a 18. század francia szépirodalmából azt a művet, amely elementáris hatást képes tenni a mai – kifinomult és válogatós – közönségre. A Veszedelmes viszonyok eredetileg levélregénynek íródott, szerzője a léha és minden erotikus becstelenségre képes arisztokráciát leplezi le egy tragikus végkifejletű történet keretében.

Choderlos de Laclos (1741–1803) regénye a klasszikus regénytár megbecsült helyén foglal helyet. Sokan ismerik, kevesen olvassák, pedig megrázó olvasmány. Szerzője több műfajban is publikált, mégsem író, egész életében katonai szolgálatot tölt be, a forradalom után Napóleon híve lesz, aktív katonaként hal meg. Regénye a 19. században tiltólistán volt, ezért legfeljebb francia zugkiadásban lehetett volna olvasni. Magyarra Örkény István fordította, első kiadása 1965-ben a Magyar Helikonnál volt. A 20–21. században viszont számos feldolgozást ért meg, köztük van egy híres film is Glenn Close és John Malkovich főszereplésével, Stephen Frears rendezésében (1988).  Színpadra adaptálását – műfaji megjelölése: romantikus színmű – Christopher Hampton készítette. A most látott pécsi előadást Horgas Ádám rendezte, fordította: Várady Szabolcs.

Merteuil márkiné (Herczeg Adrienn) nagytermészetű társasági hölgy, özvegy, jó híre van, ezért mindenki fogadja, és ő is fogad mindenkit, akinek hasznát veheti valamelyik gonosz tervének végrehajtása kapcsán. Híveit dróton rángatja, megtanult átlátni az embereken, kihasználja őket, majd túllép rajtuk. Most éppen bosszút akar állni egy régi szeretőjén, aki valamikor otthagyta egy másik hölgyért. A férfi egy zárdában nevelkedett lányt, Cécile-t (Mentes Júlia Virginia e.h.) készül feleségül venni, a bosszú abban állna, hogy a márkiné régi jó barátja, Valmont vikomt (Köles Ferenc) szívességből elcsábítja Cécile-t, hogy a férj már „használt” állapotban kapja szűznek hitt feleségét. A vikomt igazi nagy gazember, híres nőcsábászként ismerik, a feladatot túl könnyűnek találja, de nincs ellenére a dolog. Ám ő ennél nagyobb vadra éhezett, egy férjes asszonyt, Tourvelnét (Győrfi Anna) akarja elcsábítani, aki erényes és vallásos nő hírében áll, megközelíteni is nehéz. A két csábítás párhuzamosan halad, válogatott fondorlatos cselszövények keretében. Aki úgy ül be a nézőtérre, hogy nem ismeri előre a végkifejletet, egy ideig jókat tud szórakozni a komikus, felhőtlen bohóckodásokon. Az előadás egyik ilyen jelenete, amikor Cécile egy énekóra keretében feltűnően hamisan énekli a Marseillaise-t, a tanára, Danceny lovag (Fekete Gábor e.h.) pedig fennhangon dicséri a hamis éneket, mivel szerelmes tanítványába.

A csábítás felhőtlen fázisai után azonban a mennydörgésszerű következmények tanúi lehetünk. Valmont vikomt ezúttal túllőtt a célon, mert a cselszövő Merteuilné gyilkos nyilait a mindkét fronton győztes férfi ellen fordítja, aminek következtében párbajt vív Dancenyvel, de alul marad, halálos sebet kap. A csábítást Cécile egy spontán vetéléssel megússza, de Tourvelné belehal a szégyenbe, amikor a vikomt kiadja az útját mint már megunt szeretőnek. Danceny kénytelen külföldre szökni a tiltott párbaj miatt.

A színpadi feldolgozás nem tér ki két fontos szereplő további sorsára: Merteuil márkinét a dolgok kiszivárgása után a társaság kiveti magából, az asszony fekete himlő következtében csúf kiütéseket kap, és elhagyja Párizst. Cécile pedig férjhez menés helyett bevonul abba a zárdába apácának, amelyikből nemrég azért jött ki, hogy bekapcsolódjon a társasági életbe, majd férjhez menjen.

Horgas Péter forgószínpadra tervezte díszletét, így csak egyet kell lökni rajta, és máris ott vagyunk valamelyik hálószobában, nappaliban, kápolnában. A berendezés főként franciaágyakból áll, egy-két ülőalkalmatosságból. Az íróasztalt levél írásakor valamelyik szerető háta helyettesíti. A szobák között forgás közben láthatunk egy keskeny folyosót, kiváló hely elbújásra. A kör középpontjában egy üveghengert helyeztek el, amiben – eredeti, eddig nem látott ötlet – az elvetélt embrió, majd a meghalt Tourvelné száll felfelé angyalszárnyakon. Bujdosó Nóra krinolinos ruhái a korabeli gazdag ruhadivatot idézik meg, messziről valamelyest felkelti az illúziót, de közelről látni, hogy olcsóbb alapanyagokkal kénytelenek dolgozni. Legjobban Cécile habos fehérneműi tetszettek, és Tourvelné világoskék rátétes öltözete. A vikomt parókája végig hiányzik, erősen fölnyírt haja nem áll jól neki, míg Danceny az első részben parókával, később anélkül szerepel. Az inas (Kállai Gergő) sem hord parókát, de esetében ez nem zavaró, ruhája és haja semleges.

Horgas Ádám rendezése lehengerlőnek mondható, a jelenetek rendkívül gyorsan peregnek egymás után, és a forradalom szele ott érezhető végig a történet közben. Nemcsak a Marseillaise hamisan énekelt változata, de a befejezés is a forradalomba fut bele, ekkor már nem hamisan hangzik el a dal, és a márkiné arcán a borzalom ül ki, hisz minden eddigi kisded bosszújának, uralkodásának végét jelenti. Az önmagát túlélt arisztokráciát elsöpri a forradalom (mint tudjuk, a forradalom még a márkiné cselein is túltesz, felfalja saját gyermekeit, nemcsak az arisztokratákat).

Köles Ferenc fáradhatatlanul száguldja végig az aljas hódító szerepét, szövegmondása annyira magabiztos, hogy néha arról is elfeledkezünk, hogy kissé piknikus alakja és felstuccolt haja nem teszi igazi hódító jelenséggé. Külön tapsot kap, amikor szerepe szerint arról beszél, hogy úgy kell érvelnie, mint egy „vidéki színésznek”. A közönség hálás az efféle tréfás egybeesés ironikus felhangjáért. Győrfi Annának jutott a – szerintem – legnehezebb feladat, az erényes nőtől eljutni a szenvedélyes szerelemig, majd a mélybe zuhanni. Próbál megfelelni e nehéz feladatnak. Herczeg Adrienn elég kemény, határozott és kellően gonosz a bosszúálló márkiné alakjában. Kis szerepéhez képest jelentős volt Sólyom Katalin Rosemonde-nét, a nagynénit alakítva. Epizódalakításban Kállai Gergő járt elöl bizalmi inast játszva. Mentes Júlia Virginia (e.h.) és Fekete Gábor (e.h.) jól, de még harmatosan oldották meg a feladatot. További szereplők: Stubendek Katalin (Volanges-né) és Tandi Zsófia (Jukie, Émilie). A rendezőasszisztens: Kiss Hédi.

Bemutató: Pécs, 2017. december 1.

Megtekintett előadás: 2018. szeptember 8.

Budapest, 2018. szeptember 9.


Földesdy Gabriella

  

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©