Lucas
Hnath
„fiatal szerző friss darabját” Galgóczy
Judit rendezésében, Zöldi Gergely
fordításában láthatjuk. A téma
önmagában is érdekes: hogyan látja a szerző
és a
rendező Ibsen egykori babaszobás
Nórájának további 15 évét. Végtére is a
lehetséges megoldások száma gyakorlatilag
végtelen.
Igyekeztem
nagyon figyelni
és megérteni a most színpadra vitt
elgondolást. Eszerint Nóra (Kováts
Adél), miután megírta a ma is
ott élő egykori dadának, Anne Marie-nak (Bodnár
Erika), hogy érkezik; valóban
bekopog: piros kalapban, bőrkabátban, a kabát alatt is
„úrinő” öltözetben. A
társalgás nehezen indul, és előbb nem is
túl sok mindent tudhatunk meg azon
kívül, hogy Nóra álnéven sikeres
könyvszerző lett, a házasság elleni nézeteit
sokan osztják, sokan nem. Több feleség a könyv
hatására rúgta fel
házasságát,
egyikük férje pedig kiderítette, hogy az
álnéven író hölgy férjezett.
Nóra
pedig azt hitte, hogy férje már régen
elvált tőle. Ez azért baj, mert a férj
beleegyezése nélkül nem köthetett volna
szerződéseket, nem vehetett volna fel
pénzt sem. Ezért és csak ezért jött
vissza, férjétől azt várná, hogy
végre
váljon el tőle, mert a férfinak az csak egy
szavába kerül, a feleségnek azonban
bizonyítania kellene férje „bűneit”,
lejáratni, hírnevét rontani, amit Nóra nem
akar.
Gyerekeire nem
kíváncsi,
hiányoztak neki, persze, de nem akarja elrontani az
életüket.
Újszerű
nézeteit a
házasságról, a házasság
elítéléséről a dadának fejti ki, aki
nem olvas
könyveket. Nóra lelkes, nagyon hisz a
változásokban, 20–30 év múlva
már
biztosan másképpen lesz. Miért kellene két
embernek egymáshoz láncolnia az
életét, amikor saját maguk is változnak az
évek alatt? Abban sem lát
kivetnivalót, hogy elhagyta a gyerekeit, hiszen felnevelődtek a
dadával meg az
apjukkal. És lám, a dada is elhagyta saját
gyerekét, hogy másokét, jelesül
Nóráék gyerekeit nevelje, akkor miért
ítéli el Nórát?
Valamennyire
hálás a
dadának, hogy felnevelte a gyerekeket és vigyázott
a férjére, de nem túlzottan…
A férj,
Torvald (Csankó Zoltán) azonban nem akar
válni. Szenvedett
vagy sem Nóra távozása miatt, erre nem tér
ki, de nem akar elválni.
Ezen a
helyzeten a lányuk,
Emmy (László Lili) segíthetne,
aki, ahogyan
a dada jellemezte, talpraesett lány. Emmy eljön
anyjához, és nemcsak
talpraesett, de kiforrott nézetei vannak a
házasságról is. Ő olvasta ezeket a
könyveket, és nem ért egyet azzal, hogy a
házasság börtön lenne, sőt, a könnyű
elválások, a partner cserélődések szerinte
feldúlják a nők életét,
bizonytalanná teszi őket. Szemére hányja
anyjának, hogy csak a válás miatt
találkoznak,
de ragyogó ötlete van: mivel már úgy is az
egész város azt hiszi, hogy Nóra
halott, hát kiállíttat – megfelelő
összeköttetésével – egy halotti
bizonyítványt Nóra részére.
Nóra állítólagos halála miatt
ugyanis még
segélyeket is felvett apja, így csalást
követett el; ha kiderül, hogy Nóra él,
ez apjuk állásába kerülhet, és a
botrány miatt sem mehet férjhez szerelméhez.
Inkább okiratot hamisítana, Nóra pedig
élheti az életét máshol. Nóra ebbe
nem
megy bele.
Ismét
megjelenik Torvald
vérző homlokkal: járt a jegyzőnél, a
sebesülést nála szerezte, de megkapta az
okiratot a válásról. Nóra tehát
elvált asszony. Torvald most már a könyvet is
elolvasta,
amely az ő történetük, és csak azt látja
meg benne, ami ellene szól, gúnyos
mosolyt, megvető pillantást… Annyi év után
vitatkoznak mindezen. De nem értenek
szót most sem, ám Nóra már nem akar
válni, nincs szüksége a válási
papírra:
inkább minden „tanát” megtagadja, akár
börtönbe is megy az általa elkövetett
okirat hamisításokért, de tovább küzd
a házasság börtön-jellegű
intézménye
ellen… És újra elmegy.
A kevés
díszletű színpadon
(díszlet: Juhász Katalin) igyekszünk
megérteni mindenki álláspontját. A dada
félti állását ebben a házban,
és
nagyobb pénzért sem akarna Nórához menni,
Nóra pénzén élni. Emmy gondolatmenete
egyszerű: ő férjhez akar menni és
házasságban élni, természetesen
elítéli
anyját, amiért régen elment. Torvald előbb nem
akar elválni, aztán mégis
elválik, nem érti Nóra viselkedését
ma sem. Mi meg talán őt sem értjük igazán,
mint ahogy Nórát is néha elég nehezen. Az
bizonyos, hogy négyen négyféle életet
tartanak megfelelőnek, és Nóra továbbra is a nők
jobb társadalmi helyzetéért
tesz meg mindent, az utóbbi években könyveiben,
ezután meg, ma talán azt is
mondhatnánk, „aktivistaként”.
A három
színésznő játéka
különbözően ugyan, de hiteles. Torvald szerepe nem
egyértelmű, mintha tétova is
lenne, a jegyzővel harcias lehetett, aminek mi csak nyomát
látjuk, a homlokán
vérző sebet, amit Nóra szakszerűen ellát. Emmy
és Nóra találkozása mutatja
talán a legtöbb érzelmet, Nóra anyai
óvó mozdulataival már felnőtt lánya
iránt.
A jelmezek
kifejezőek, Emmy
ruhája kellően fiatalos, Torvaldé
hivatalnok-stílusban készült, elvégre
bankelnök. Jelmez: Szakács Györgyi.
Nóra
függetlensége nem „teljes”:
férje után több szeretője is volt. Azt nem tudjuk
meg, miért is nem maradt meg
egyiküknél sem, de sejthetjük kifejtett nézetei
alapján.
Érdekes
megoldásokat vet fel
a darab kétségtelenül, amit a rendezés
megerősít.
A nagy sikert
aratott
előadás producere: Orlai Tibor.
Bemutató
előadás: 2018.
augusztus 31.
Megtekintett
előadás:
2018. augusztus 30.
Budapest,
2018. augusztus 31.
Megjelent a Kláris 18/6.
számában.
Györgypál
Katalin