Kellett majd
száznegyven év (Ibsen Nóra
ősbemutatója: 1879), hogy Ibsen emblematikus
színdarabjának
folytatását láthassuk színpadon. Már
keletkezésekor többen ágáltak a
történet
ellen, mondván, lehetetlen befejezni ezt a drámát
úgy, hogy Nóra kilép a
családi ház ajtaján – elhagyva
férjét és gyermekeit –, majd elindul a
semmibe.
Nem várja senki, nincs önálló jövedelme,
a házból nem visz el semmit, csak
elmegy, mert csalódott, meghasonlott eddigi
életével, férjével, aki becsapta,
gyereknek tekintette. Nos, Ibsen kortársai közül
többen folytatásért
kiáltottak, ha az író nem hajlandó, majd ők
folytatják a darabot, amiben Nóra
visszatér családjához, és mindenki
mindenkinek megbocsát.
Azonban
felejtsük el a Nóra korabeli
folytatásának vélt és
valós lehetőségeit, mivel most beszélhetünk Lucas
Hnath jelen korunkban keletkezett folytatási
variációjáról (Doll’s Hous
Part 2. 2017), amelyet a Belvárosi Színház vitt
színre Zöldi Gergely
fordításában, Galgóczy
Judit rendezésében. A fiatal amerikai szerző, akinek
születési évét még a
Google szócikkei sem tüntetik fel, harmincas éveinek
végén járhat. Több
színdarabja sikert aratott a Broadway-en, számos
díjat nyert velük, jó hírének
bizonyítéka, hogy csak egy bő év kellett,
és már itthon is nézhetjük Nóra
II. címmel bemutatott
sikerdarabját.
Hnath
négyszereplős Nóra-folytatásáról
közvetlenül a
megtekintés után az volt a benyomásom, hogy
ügyes munka. Ibsen is benne van
még, de az utána jövő összes kétely,
emancipációs zsákutca, jogi csűrcsavar, a
kibékülés esélye, no meg a
visszarendeződés lehetősége, lányának
szembekerülése
anyjával, és még sok minden lehetőség
felvillantva. A néző tátott szájjal
hallgatja mindezt, hisz majd 140 évvel a keletkezés
után a közben eltelt idő
tapasztalatával üli végig a történteket.
Hnath darabja képes fenntartani az
érdeklődést szünet nélküli
másfél órán keresztül, mert mindig a
nagy fordulatot
várjuk, a rendkívülit, ami persze nem
következik be, hisz a főhős a végén
ugyanúgy kilép a régi otthonból, mint
tizenöt évvel ezelőtt. Nóra nem oldott
meg semmit, és nem változtatott meg semmit, már a
hiányzó válási okmányra sincs
szüksége. Eközben a szerző időnként
átver bennünket, amikor el akarja hitetni,
hogy a válás mindössze egy férj által
igényelt jegyzői okmány
kiállításán áll
vagy bukik. Ugyanígy el kell hinnünk, hogy
Nórának holt hírét keltették
mindeddig, amiről senki nem győződött meg, sőt halotti
bizonyítványt is lehet
kérni valódi hulla nélkül. Emellett
Nóra íróvá válásának
is vannak mesés
részletei, amit becsszóra kell elhinnünk. Nem
mellesleg szinte képtelenség
elhinni, hogy az elmúlt tizenöt év alatt a
három kisgyereket otthagyó főhősnek
nem hiányoznak gyermekei, a saját imázsát
építi tőlük távol. Mégis, miért
köti
le érdeklődésünket Nóra sorsa, amikor a
házasságok fele manapság azzal
végződik, hogy az egyik fél (vagy mindkettő) kilép
a kötelékből?
A
magyarázat az lehet, hogy a szerző
jól választotta meg a figurákat, pontosabban azzal
nyert sokat, hogy Nóra (Kováts Adél) férjén, Torvaldon (Csankó
Zoltán) kívül szerepelteti Anne Marie nevelőnőt (Bodnár Erika) és Emmyt,
Nóra lányát (László Lili).
Így négyük
szemszögéből tekinthetjük végig az eredeti
konfliktust és annak
következményeit. Míg Nóra küzd az
önálló
érvényesüléséért, kiteljesedik
íróként, biztos a maga igazában, rá
kell jönnie, hogy az otthagyott férj, az őt
és gyermekeit felnevelő Dada és saját lánya
is másként éli meg a történteket.
Nem úgy adnak neki igazat, ahogyan Nóra szeretné.
A Dada például teljesen
elítéli, semmiben nem ad neki igazat, Emmy
újraéli anyja történetét,
legalábbis
most a közeli férjhez menés tölti be
gondolatait, boldog, bizakodik, hogy neki
sikerül. És ez természetes tizennyolc éves
korban. Torvald sajátosan,
hazugságok árán képes megbirkózni
felesége eltávozásával, mindent
elkövet, hogy
környezete ne vegye észre a veszteséget.
Felesége megjelenésekor elismeri régi
hibáit, amiket most kész helyre hozni, megszerzi a
válási okmányt, elolvassa
Nóra könyvét, ám a megbánás
valójában nem igazi, csak pillanatnyi ötletnek
tűnik. Visszás magatartását tetézi azzal a
képtelen történettel, melynek során
tettlegességre kerül sor a jegyzővel, közben a homloka
megsérül, vérzik. A
kötés felkerül a homlokára, és
előadás végéig ott is marad, nem kis
meglepetésünkre.
Galgóczy
Judit rendezőként nem
avatkozik bele a folyamatba, hagyja folyni a szöveget, élni
és érvényesülni a
négy szereplőt. Saját rendezői koncepciót sem
alkalmaz, és az sem derül ki, kinek
ad igazat a történetben. Majd mi, nézők
választunk, melyik magatartás
szimpatikus számunkra. Juhász Katalin
díszlete kopár képet mutat egy lakás
előteréről, háttérben azzal a bejárati
ajtóval, amin Nóra egyszer elment, most visszajött,
de rövid ittlét után ismét
kilép rajta. Talán most örökre. Bútorok
sincsenek, legfeljebb két szék és egy
térelválasztó. Szakács
Györgyi
jelmezeire azonban érdemes odafigyelni. Összesen
négy színnel kombinál: dominál
Nóra kabátjának mélyzöldje, Emmy
ruhájának natúr üde fűzöldje. Ehhez
társul
Torvald konzervatív fekete öltönye, amely őrülten
elegáns, majdnem frakk,
valamint a Dada szürke öregasszonyos, nyakig begombolt, de
jó anyagból készült
délutáni ruhája. E három színhez
társul Nóra égőpiros kalapja és a ruha
piros
dísze. Ez a minimális piros élénkség
adja meg a színek harmóniáját.
Ráadásul
kortalan minden darab.
Kováts
Adél ideális Nóra, igaza
volt, amikor színházigazgatóként
elvállalta ezt az igazán neki való szerepet.
Lubickol és sziporkázik a férjével
való vita közepette, magabiztos, öntudatos
feminista. Közben látjuk azért, hogy
lányát elnézve és önmagát
látva benne,
elbizonytalanodik. Csankó Zoltán elhagyott férj
alakítása kicsit bulldogszerű.
Először komor és merev Nórával szemben,
később a kedvében akar járni, amikor
nincs eredmény, dühös lesz, lázad és
kiabál, ami valahol természetes magatartás
ebben a helyzetben, mégis nehéz elképzelni őt
férjként, pláne a fehér
kötéssel
a fején. Bodnár Erika intellektuális Dada,
polgári nevén Anne Marie, inkább
társalkodónő lehetne, mintsem a régi
értelemben vett nörsz. László Lili
magabiztos Emmyként olyan lányt játszik, akinek
anyára aztán végképp nincs
szüksége.
A rendező
munkatársa: Skrabán Judit, producer: Orlai Tibor.
Bemutató
előadás: 2018.
augusztus 31.
Megtekintett
előadás:
2018. augusztus 30.
Budapest, 2018. szeptember 4.
Földesdy Gabriella
