A Szentendrei Teátrum és a
Rózsavölgyi Szalon közös produkciója
A
francia Zeller a mai fiatal
írók közül az egyik leghatásosabb,
több regényt írt
és színdarabjai is sikeresek. Ismeri az embereket,
könnyedén játszik a
félelmeikkel, a problémáikkal, a
problémákra adható válaszok alternativitásával.
Tartózkodik a didaktikus magyarázatoktól, az
etikai kioktatásoktól, és főleg szereti az
embereket.
A
kulisszák mögött című darabjában
egy 50 év körüli házaspárhoz
vacsorára érkezik
egy régi baráti házaspár férfi
tagja, aki elhagyta a feleségét és gyermekeit,
és most az új és lényegesen fiatalabb
barátnőjét szeretné bemutatni. A helyzet
roppant kínos, hiszen a házaspár baráti
viszonyban van az elhagyott asszonnyal,
és természetesen a véleményük a
férjről és a fiatal barátnőről megegyezik az
elhagyott asszony véleményével. Ugyanakkor a
férfi is barát, és ő szeretné
megőrizni ezt a kapcsolatot, ami szintén érthető. A
vendéglátók, Daniel (Kardos
Róbert) és Isabelle (Spolarics Andrea), az
érkezők, Patrick (Vasvári
Csaba) és
Emma (Sztarenki Dóra).
Daniel
és Isabelle a darab elején azon az etikai
problémán rágódik, hogy illik-e nekik
találkozni, sőt meghívni azt, aki az ő barátjuknak
(az elhagyott asszonynak)
ennyi bánatot okozott. Mégis elhatározzák,
hogy keretek között fogják tartani
rosszallásukat. A vendégek
érkezésének pillanatában azonban minden
elhatározásuk köddé válik. Emma
csodálatosan szép, bájos, mosolygós,
kedves.
Daniel elveszíti egy időre a tartózkodását,
egyszerűen „csurog a nyála” –
ahogy a felesége a szemére veti. Patrick
csinos, elegáns és boldog. Isabellen a női
gonoszság hatalmasodik el, irigyli
Emma fiatalságát, és hosszú idő kell,
amíg legalább látszólag tud
barátkozni,
együtt nevetni Emmával.
Sok
negatív percet okozva egymásnak végül is
barátságban válnak el, és a
legközelebb találkozást Patrickékhoz
tervezik. Elmennek a vendégek, az otthon
maradt házaspár tanácstalan, elbűvölte őket
Partick és Emma boldogsága. Patrick
elmondta, hogy milyen remek hatással van rá a
változás, már nem bírta azt, hogy
minden nap ugyan olyan, mint az előző, egyre jobban érezte, hogy
másként akar
élni, változást akar. Daniel és Isabelle
úgy látják, hogy talán, ha most ők is,
de együtt, változást visznek az
életükbe, akkor talán megújulnak, mint
Patrick.
A
változástól nagyon sokan félnek, úgy
vélik, hogy biztonságosabb a járt út, mint
az ismeretlen. Ez lehet, de nem a biztonságról van
szó, hanem az élményről, ami
boldogságot hoz. Egy gyorsan változó
világban, amikor a jövő úgy jön szembe,
mint egy gyorsvonat, már nem lehet a megszokotthoz ragaszkodni.
Új feladatokat,
új élményeket kell keresni. Az unalmassá
vált, mindig ismétlődő tevékenységek
közé újakat kell beépíteni, vagy
át kell alakítani azokat. Nemcsak a Patrick
féle út létezik, keresni kell másikat,
ahogy Zeller sugallja, esetleg együtt,
többen, barátok, családok stb.
Természetesen
vígjátékot láttunk, mint a szerzőnknek
máshol játszott Házassági
lecke
haladóknak című darabja is az. A
vígjátéki jelleget biztosította az, hogy
őszinte volt, azt is mondhatjuk, hogy életszerű. Minden
mondatát már színházon
kívül is hallottuk, és ilyen vagy hasonló
esemény velünk is megtörtént. A
szereplők ismerőseink, sőt úgy is érezhettük, mi
vagyunk a színen. A vígjátéki
jelleget erősítette, hogy nemcsak a kimondott és
kimondható szöveg hangzott el,
hanem „kiszólásokkal” tarkított
előadás volt. A kiszólások
„cenzúrázatlanul”
szabadosan, kendőzetlenül használtak kifejezéseket,
úgy ahogy csak magunknak
merjük mondani.
A
színészek a darab során sokat hozzáadtak a
darabhoz saját magukból is. Minden
szereplő kinézetre is olyan volt, mint amilyent vártunk.
Sztarenki Dóra valóban
gyönyörű és fiatal, csodálatos
mozgással. Ha ránéztünk, persze, hogy
elhittük
Isabelle gyanúját (a sztereotípiák erősek
és hatásosak, nem nagyon ragaszkodnak
a valósághoz), hogy pornó táncosnő volt.
Ennek ellentéteként a humoros hatást
növelte, amikor megtudtuk megismerkedésük
történetét, amelyik Patrick emésztési
rendszerével függött össze (nagy
különbség!). Vasvári Csaba remek
kiállású
férfi, akiről rögtön el tudjuk hinni, hogy
imádják a fiatal hölgyek is.
Spolarics Andrea szikársága szintén remekül
ment a dolgozatokat javítgató,
maradiasan, sztereotípiák szerint gondolkodó
tanárnőhöz. Kardos Róbert alakja
megfelelt a biztos utat becsülő, de vágyakozó
figurának.
Ördög
Tamás, a rendező meglátásom szerint hagyta
a szereplőket úgy viselkedni,
mintha egy igazi helyzetben léteznének, olyanok legyenek,
azt mondják, amit
valóban mondanának, gondolnának egy ilyen
kényes szituációban. Így
sikerülhetett csak az, hogy pontosan akkor fordultak
háttal, amikor a
valóságban is megtehették volna, pontosan akkor
lettek zavarodottak, amikor
kellett és annyira, amennyire indokolt volt. A díszletek
kialakítása is fontos
volt, mert a két férfi és Emma egymás
mellett a kanapén fontos mozzanat volt,
vagyis a kanapénak 3 személyesnek kellett lenni, csak
így derülhetett ki, hogy
egyedül Isabelle már csak az „ellenzék”
(Díszlettervező: Enyvvári
Péter). A
ruhák is kifejezők voltak, Patrick mellénye, Emma szűk
feketéje, Isabelle piros
szoknyája a piros mintás blúzzal, teli
találat. (jelmeztervező: Tóth
Barbara).
A
Rózsavölgyi Szalonban látható darab
magyarországi bemutató volt, remekül
sikerült! Gratulálunk!
Bemutató: 2018.
április 29.
Budapest, 2018.
május 22.