Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A KULISSZÁK MÖGÖTT

Rózsavölgyi Szalon

A Szentendrei Teátrum és a Rózsavölgyi Szalon közös produkciója

 

A francia Zeller a mai fiatal írók közül az egyik leghatásosabb, több regényt írt és színdarabjai is sikeresek. Ismeri az embereket, könnyedén játszik a félelmeikkel, a problémáikkal, a problémákra adható válaszok alternativitásával. Tartózkodik a didaktikus magyarázatoktól, az etikai kioktatásoktól, és főleg szereti az embereket.

A kulisszák mögött című darabjában egy 50 év körüli házaspárhoz vacsorára érkezik egy régi baráti házaspár férfi tagja, aki elhagyta a feleségét és gyermekeit, és most az új és lényegesen fiatalabb barátnőjét szeretné bemutatni. A helyzet roppant kínos, hiszen a házaspár baráti viszonyban van az elhagyott asszonnyal, és természetesen a véleményük a férjről és a fiatal barátnőről megegyezik az elhagyott asszony véleményével. Ugyanakkor a férfi is barát, és ő szeretné megőrizni ezt a kapcsolatot, ami szintén érthető. A vendéglátók, Daniel (Kardos Róbert) és Isabelle (Spolarics Andrea), az érkezők, Patrick (Vasvári Csaba) és Emma (Sztarenki Dóra).

Daniel és Isabelle a darab elején azon az etikai problémán rágódik, hogy illik-e nekik találkozni, sőt meghívni azt, aki az ő barátjuknak (az elhagyott asszonynak) ennyi bánatot okozott. Mégis elhatározzák, hogy keretek között fogják tartani rosszallásukat. A vendégek érkezésének pillanatában azonban minden elhatározásuk köddé válik. Emma csodálatosan szép, bájos, mosolygós, kedves. Daniel elveszíti egy időre a tartózkodását, egyszerűen „csurog a nyála” –  ahogy a felesége a szemére veti. Patrick csinos, elegáns és boldog. Isabellen a női gonoszság hatalmasodik el, irigyli Emma fiatalságát, és hosszú idő kell, amíg legalább látszólag tud barátkozni, együtt nevetni Emmával.

Sok negatív percet okozva egymásnak végül is barátságban válnak el, és a legközelebb találkozást Patrickékhoz tervezik. Elmennek a vendégek, az otthon maradt házaspár tanácstalan, elbűvölte őket Partick és Emma boldogsága. Patrick elmondta, hogy milyen remek hatással van rá a változás, már nem bírta azt, hogy minden nap ugyan olyan, mint az előző, egyre jobban érezte, hogy másként akar élni, változást akar. Daniel és Isabelle úgy látják, hogy talán, ha most ők is, de együtt, változást visznek az életükbe, akkor talán megújulnak, mint Patrick.

A változástól nagyon sokan félnek, úgy vélik, hogy biztonságosabb a járt út, mint az ismeretlen. Ez lehet, de nem a biztonságról van szó, hanem az élményről, ami boldogságot hoz. Egy gyorsan változó világban, amikor a jövő úgy jön szembe, mint egy gyorsvonat, már nem lehet a megszokotthoz ragaszkodni. Új feladatokat, új élményeket kell keresni. Az unalmassá vált, mindig ismétlődő tevékenységek közé újakat kell beépíteni, vagy át kell alakítani azokat. Nemcsak a Patrick féle út létezik, keresni kell másikat, ahogy Zeller sugallja, esetleg együtt, többen, barátok, családok stb.

Természetesen vígjátékot láttunk, mint a szerzőnknek máshol játszott Házassági lecke haladóknak című darabja is az. A vígjátéki jelleget biztosította az, hogy őszinte volt, azt is mondhatjuk, hogy életszerű. Minden mondatát már színházon kívül is hallottuk, és ilyen vagy hasonló esemény velünk is megtörtént. A szereplők ismerőseink, sőt úgy is érezhettük, mi vagyunk a színen. A vígjátéki jelleget erősítette, hogy nemcsak a kimondott és kimondható szöveg hangzott el, hanem „kiszólásokkal” tarkított előadás volt. A kiszólások „cenzúrázatlanul” szabadosan, kendőzetlenül használtak kifejezéseket, úgy ahogy csak magunknak merjük mondani.

A színészek a darab során sokat hozzáadtak a darabhoz saját magukból is. Minden szereplő kinézetre is olyan volt, mint amilyent vártunk. Sztarenki Dóra valóban gyönyörű és fiatal, csodálatos mozgással. Ha ránéztünk, persze, hogy elhittük Isabelle gyanúját (a sztereotípiák erősek és hatásosak, nem nagyon ragaszkodnak a valósághoz), hogy pornó táncosnő volt. Ennek ellentéteként a humoros hatást növelte, amikor megtudtuk megismerkedésük történetét, amelyik Patrick emésztési rendszerével függött össze (nagy különbség!). Vasvári Csaba remek kiállású férfi, akiről rögtön el tudjuk hinni, hogy imádják a fiatal hölgyek is. Spolarics Andrea szikársága szintén remekül ment a dolgozatokat javítgató, maradiasan, sztereotípiák szerint gondolkodó tanárnőhöz. Kardos Róbert alakja megfelelt a biztos utat becsülő, de vágyakozó figurának.

Ördög Tamás, a rendező meglátásom szerint hagyta a szereplőket úgy viselkedni, mintha egy igazi helyzetben léteznének, olyanok legyenek, azt mondják, amit valóban mondanának, gondolnának egy ilyen kényes szituációban. Így sikerülhetett csak az, hogy pontosan akkor fordultak háttal, amikor a valóságban is megtehették volna, pontosan akkor lettek zavarodottak, amikor kellett és annyira, amennyire indokolt volt. A díszletek kialakítása is fontos volt, mert a két férfi és Emma egymás mellett a kanapén fontos mozzanat volt, vagyis a kanapénak 3 személyesnek kellett lenni, csak így derülhetett ki, hogy egyedül Isabelle már csak az „ellenzék” (Díszlettervező: Enyvvári Péter). A ruhák is kifejezők voltak, Patrick mellénye, Emma szűk feketéje, Isabelle piros szoknyája a piros mintás blúzzal, teli találat. (jelmeztervező: Tóth Barbara).

A Rózsavölgyi Szalonban látható darab magyarországi bemutató volt, remekül sikerült! Gratulálunk!

Bemutató: 2018. április 29.

Budapest, 2018. május 22.



Tóth  Attiláné


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©