Matei Visniec drámaíró (1956, Radóc, Románia) darabja
kétségkívül zavarba ejtő, érdekes
és szép, felemelő részekkel, villanásokkal,
történetkékkel.
De alapjában véve nagyon szomorú. Annyira
széleskörű, sokszálú, megoldatlan és
viták kereszttüzében álló,
szerteágazó maga a téma, amit összefüggő
történettel
feltehetően nemigen lehetne ábrázolni.
Látszólag egyre
többet tudunk a „migránsok”-ról,
sorsukról, a velük történtekről,
tragédiák soráról, miközben
igazából túl
keveset. És ez tükröződik az előadásban is.
Viszonylag összefüggő
történet talán csak a fiatal: Elihué (Antal
D. Csaba), aki a
szervkereskedő faramuci rábeszélése
révén egyik veséjéért eljut el
Angliába,
később az egyik szeme (szaruhártya!)
áráért kihozathatja anyját és
testvéreit,
aztán – mivel életéből is kettő van (!), az
igazi boldog élet odaát vár rá,
elveszik majd életét is –
nyilván beszervezik
öngyilkos merénylőnek. Azt már nem látjuk.
Külön
felvillanás a fehérbe burkolt nő (talán: Varga
Márta -- A Kendős Nő), aki
szépen a szánkba
rágja, hogy a nő bokája, könyökétől a
csuklója-keze, haja, nyaka mind olyan
izgató a férfiakra, hogy nem láthatják,
mert különben elvesztik józan eszüket (!)
az ország irányításához.
Mindeközben a ruha egyrészt fehér,
másrészt átlátszó…
És valóban éppen egyetlen percig (felmutatott
telefonja) néma csend lesz, mert
„énekel” – mert nyilvánosan
énekelni is tilos egy nőnek.
Az embercsempész
nagyon-nagyon rábeszélő, nem lehet
elfelejteni lényét egy darabig – de az egyik nagy
kérdés nem csak egy
embercsempész számára merülhet fel: 13
potyautas miatt elveszhet-e még 100 a
túlsúly miatt (a
tizenhárommal együtt, természetesen), vagy csak most
ez a 13, akikkel túlsúlyos
a bárka… A pici hajtogatott
papírhajócskák bepöckölés
„a vízbe” (lepöckölésük
az asztalról) is igen érzékletes.
És persze ugyancsak
nagyon szemléletes a rengeteg odadobott
mobil is.
Nálunk már
talán többször hallott történetek,
halálok,
vízbefulladások történetcsokra ez. De nem
mindegyik „szál”. Például a
hamisított mentőmellények, amik magukba
szívják a vizet… A keményföldű
görög sziget
már kicsi ennyi partra mosott hullát eltemetni.
Szívszorító persze a rengeteg
összegyűjtött játék is, amik között a
nagymama – talán – valóban egyik
unokája
játékát leli meg…
A német
nyelvtanulás nyilván már
Németországban, ami
szexuális támadásba fullad a tanárnő ellen,
amúgy Angela Merkel óriás álló
fotóján tanulnának…
Talán kissé
érdekes módon a gyerekcsempészek
rábeszélése, hogy a szülők gyerekeiket
engedjék át Európába, talán
kevésbé
hatásos.
„Európa”
is
megjelenik (Bekő-Fóri
Zenkő -- A
Magas Beosztású Politikus, meg Esti
Norbert
-- A
Politikailag Korrekt Agytornász): a politikus tisztán
látja ugyan, hogy meg
kéne állítani az emberáradatot (nos,
számunkra nagyon ismerős szavak), de az
„agytornász”
(tanácsadónak mondanám inkább) mindig
megmagyaráz mindent – és politikusunk
hallgat is rá! -- így marad a PC-beszéd, ami nem
visz sehova (mint tudjuk).
A darab lezárása
ugyanígy nem egyértelmű. Sokféle
náció,
mind Európában, véleményük szerint 100
év alatt átalakítják egész
Európát, sőt,
„egy csónakban evezünk”, mert mi mind
migránsok vagyunk… Addig biztosan igaz,
hogy valamennyien csak átutazók vagyunk a
Földön, a többi magyarázatot azonban meghagyom
a drámaíró (és talán a rendező)
véleményének.
A díszlet is kicsit fura,
hosszában állítva, tehát a
nem túl nagy nézőtérrel szemben emelkedően a
színházi székek, ha nem állnának
előttük
a jegyszedők, amikor a nézők bemehetnek a helyükre, no
és ha nem ülnének már
ott úgy összevissza – később kiderül.
hogy a – színészek, akár oda is
ülhetnénk. Az előadás során egyre több
kellék halmozódik fel, Coca-cola
rekeszek, rongyok, rengeteg odavetett rossz mobiltelefon, rossz
mentőmellények,
Angela Merkel álló óriásfotója is
már csak hányódik stb.
Minden szereplő
több szerepet játszik, a rend
kedvéért álljon a teljes névsor:
Barabás
Árpád: A Csempész,
Gyerekcsempész 1,
Csempész 1, Migráns 1
Boda-Szász
Kriszta:
Migráns 14
Bekő-Fóri Zenkő: A Magas
Beosztású Politikus, A Főnökasszony,
Migráns 7
Dunkler Róbert: A Férj,
Migráns 12
Esti Norbert: A Politikailag Korrekt
Agytornász,
Migráns 15
László
Kata:
Hosztesz 3, Lány 3, Fordító, Német
Tanárnő, Migráns 8
Márkó
Eszter:
Hosztesz 2, Lány 2, Öreghölgy,
Migráns 5
P. Fincziski Andrea: A Feleség, Lány 6,
Migráns 9,
Migráns 2
Pál Attila: Ayub, Ali,
Csempész 3, Migráns 13
Szűcs-Olcsváry
Gellért: Fehed, A
Sírásó, Gyerekcsempész 2,
Csempész 2, Migráns 3
Tóth
Árpád: Az Ember Akinek Az
Arcára Fagyott A
Mosoly, Transzvesztita, Migráns 11
Varga Márta:
A Kendős Nő, Hosztesz 1, Lány 1, Migráns 10
Kudelász
Nóbel (felvételről):
A Műsorvezető
Ki
mikor kicsoda, kevés kivétellel nehéz megmondani.
A 13 színésznek olykor nagy
tömeget kell eljátszaniuk, néha még
egyedül, vagy ketten-hárman játszanak a
sokféle
szerepben, olykor gyors átöltözésekkel, ami nem lehet könnyű.
És,
felvázolva a 100 év utáni víziót
Európáról meg migráns-létünkről
-- ott ülnek csak
a színpad elején, egy sorban mind a tizenhárman,
újra a mobiljukkal vannak
elfoglalva, – amikor vége a darabnak, nem állnak
fel tapshoz sem. Mi meg szépen
kioldalgunk.
Mondom, zavarba ejtő. És
ez érződött a kissé gyér
tapsnál is.
Hang: Boca Hunor-Lehel,
Fény: Toásó
István,
Díszlet/Jelmez: Csíki
Csaba m.v.,
Zene: Csíki Csaba m
v.,
Dramaturg/Fordító: Bereczki
Ágota.
MITEM
bemutató: 2018. április 26.
Budapest, 2018.
április 28.
Györgypál Katalin
