Osztrovszkij (1823–1886)
az orosz nép-nemzeti dráma megteremtője, vannak elődei a
drámai műfajban, de
kisebb életművel. Hivatalnokként dolgozott, s
eközben kezdett drámákat írni,
műveinek száma ötvenre rúg. Az orosz kis- és
nagypolgári élet problémái
érdekelték, társadalmi
igazságtalanságok, a szegények
kiszolgáltatottsága, az
erős győzelme a gyenge felett. Drámái közül a Vihar a leghíresebb, de gyakrabban
játsszák a Farkasok és
bárányok címűt, és a Jövedelmező
állást. A 2000-es évek végén az Erdő című drámáját az
Újszínház mutatta be.
A MITEM
keretében a szentpétervári
Tovsztogonov Nagy Drámai Színház
vendégjátékaként láthatjuk az orosz
klasszikus
drámát Andrej Mogucsij
rendezésében.
A Kalinov városában játszódó
tragikus szerelmi történetet nem realista polgári
környezetbe helyezték, hanem az előadás külső
színeiben egy deszkákon
rögtönzött vásári népies
produkcióra hasonlít. A belső színes
függöny ennek
egyik eleme, amit az egyik kikiáltó húz
félre és vissza számos alkalommal. A
kikiáltók hárman vannak, a két férfi
egy emelvényen áll a széleken és
tátog, a
harmadik férfinak öltözött nő, ő húzza a
függönyt. A szereplők gyakran dobogón
állnak, és a dobogót kézi erővel
húzza valaki hátra vagy oldal irányban
(díszlet: Vera Martynov). A nagy
érzelmi jeleneteket pedig operaszerűen éneklik a
szereplők, ehhez zenekíséret
társul, zongora, basszusdob, klarinét teremti meg a
tragikus hangulatot
(zenészek: Vera Ionova, Alexander
Zakharenko, Yuri Andreev). A színpadkép
állandóan változik, a dobogók
mozgatása dinamikus, a háttér gyakran
villámlásokat vetít, miközben fények
villannak, még a színház csillára is
többször felkapcsol. A játék nemcsak a
színpadon, hanem a hozzákapcsolt platón is
játszódik, ami össze van kötve a
nézői bejárattal.
A dráma
cselekménye Borisz
Grigorjevics és Katyerina rövid ideig tartó
szerelméről, majd e szerelem lehetetlenségéről
szól. Katyerina férjes asszony, Tyihon Kabanov
felesége, de mind férje
alkoholizmusa, mind anyósa rosszindulatú és
kegyetlen természete miatt
boldogtalanságra van ítélve. Mikor Boriszt
meglátja, rögtön belészeret, a férfi
is első látásra a szívébe zárja a
szép és finom fiatalasszonyt. A társadalmi
szigorú konvenciók miatt nekik még
találkozniuk sem szabad, mert ez bűnös
kapcsolatnak számít, amit Isten dörgéssel
és villámcsapással sújt. A
természeti
jelenség az orosz hiedelmekben össze van kapcsolva az
elkövetett bűn megbüntetésével.
Katyerina úgy érzi, a vihar őt fogja megbüntetni
hűtlensége miatt, várja saját
halálát. Amikor ez nem következik be,
elbúcsúzik szerelmétől, akit kegyetlen
nagybátyja Szibériába száműz, majd a
Volgába veti magát.
Osztrovszkij
ezzel a drámájával a
tudatlanságot leplezi le. Kuligin órásmester, aki
nem kevesebbet tűz ki célul,
mint a perpetuum mobile feltalálását,
megpendíti Gyikovnak, a fösvény és gazdag
kereskedőnek, hogy villámhárítókat kellene
felszerelni a házakra, azok
felfognák a villámokat, és a lakosok
biztonságban lennének. Válaszul
ledorongolást kap, ez értelmetlen beszéd Gyikov
számára, mert a vihart Isten
küldi büntetésként a bűnösöknek,
elsősorban a házasságtörőknek. A hűtlen
asszonyra verés, korábbi századokban
halálbüntetés várt. A babonát az
időnként
megjelenő zarándoknő is megerősíti, amikor a pokol
tüzével fenyegeti meg a
szereplőket.
Osztrovszkij
drámájában a
szerelmesek nem lehetnek egymáséi, ahogy ez
társadalmi szinten valóban így is
volt. Nem volt kiút a rossz házasságból,
életfogytig tartott a kínlódás.
Nemcsak a férj erőszakosságától kellett
tartani, hanem az anyós, a rokonok, a
város megbélyegzésétől is. Borisz sorsa a
lemondás, Katyerináé az öngyilkosság,
hiába jelenti ki Tyihon, a férj, hogy felesége
haláláért saját anyja, Márfa
Ignatyevna a felelős.
Az
előadásnak vannak jellegzetes
oroszos külsőségei. Ilyen a sötétszínű,
testhez simuló, nagyon zárt öltözet a
fejfedőkkel. Egyedül a szerelmes fiatalasszony rí ki a sok
feketeségből, mert
élénk piros ruhát, cipőt visel (jelmez: Szvetlana
Gribanova). De az első rész vége egy orosz
népdalra koreografált
össztánccal végződik, amit a
közönség jóleső mosollyal és tapssal
honorál. A
színészek gyors orosz beszédét a
fülhallgatón át halljuk magyar
szinkronfordítással, a fordító alig
bírja tempóval a szöveg
fordítását.
Katyerinát a bájos Viktória Akriukhova
libegi végig, haját sűrűn befonva viseli a második
részben. Boriszt Alexander Kuznyecov
játssza-énekli
meglett férfiként és nem fiatal
szerelmesként. A további szereplők játéka
is
jelentős: Marina Ignatova (Márfa
Kabanova), Alekszej Vinnikov
(Tyihon), Dimitrij Vorobijov (Gyikoj,
kereskedő), Anatolij Petrov (Kuligin
órás), Varvara Pavlova (Varvara,
Tyihon húga), Maria Lavrova (Fjoklusa
zarándoknő), Vaszilij Reutov (Kudrjas),
Viktor Knyazhev (Sapkin kézműves) és
még sokan mások.
Az
előadás jól átgondolt és
kidolgozott, a néző figyelmét az utolsó percig
leköti.
A
MITEM szentpétervári Tovsztogonov
Színházának előadása: 2018. április
19.
Budapest,
2018. április 21.
Földesdy Gabriella