Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VIHAR

Tovsztogonov Nagy Drámai Színház, Szentpétervár – Nemzeti Színház

Osztrovszkij (1823–1886) az orosz nép-nemzeti dráma megteremtője, vannak elődei a drámai műfajban, de kisebb életművel. Hivatalnokként dolgozott, s eközben kezdett drámákat írni, műveinek száma ötvenre rúg. Az orosz kis- és nagypolgári élet problémái érdekelték, társadalmi igazságtalanságok, a szegények kiszolgáltatottsága, az erős győzelme a gyenge felett. Drámái közül a Vihar a leghíresebb, de gyakrabban játsszák a Farkasok és bárányok címűt, és a Jövedelmező állást. A 2000-es évek végén az Erdő című drámáját az Újszínház mutatta be.

A MITEM keretében a szentpétervári Tovsztogonov Nagy Drámai Színház vendégjátékaként láthatjuk az orosz klasszikus drámát Andrej Mogucsij rendezésében. A Kalinov városában játszódó tragikus szerelmi történetet nem realista polgári környezetbe helyezték, hanem az előadás külső színeiben egy deszkákon rögtönzött vásári népies produkcióra hasonlít. A belső színes függöny ennek egyik eleme, amit az egyik kikiáltó húz félre és vissza számos alkalommal. A kikiáltók hárman vannak, a két férfi egy emelvényen áll a széleken és tátog, a harmadik férfinak öltözött nő, ő húzza a függönyt. A szereplők gyakran dobogón állnak, és a dobogót kézi erővel húzza valaki hátra vagy oldal irányban (díszlet: Vera Martynov). A nagy érzelmi jeleneteket pedig operaszerűen éneklik a szereplők, ehhez zenekíséret társul, zongora, basszusdob, klarinét teremti meg a tragikus hangulatot (zenészek: Vera Ionova, Alexander Zakharenko, Yuri Andreev). A színpadkép állandóan változik, a dobogók mozgatása dinamikus, a háttér gyakran villámlásokat vetít, miközben fények villannak, még a színház csillára is többször felkapcsol. A játék nemcsak a színpadon, hanem a hozzákapcsolt platón is játszódik, ami össze van kötve a nézői bejárattal.

A dráma cselekménye Borisz Grigorjevics és Katyerina rövid ideig tartó szerelméről, majd e szerelem lehetetlenségéről szól. Katyerina férjes asszony, Tyihon Kabanov felesége, de mind férje alkoholizmusa, mind anyósa rosszindulatú és kegyetlen természete miatt boldogtalanságra van ítélve. Mikor Boriszt meglátja, rögtön belészeret, a férfi is első látásra a szívébe zárja a szép és finom fiatalasszonyt. A társadalmi szigorú konvenciók miatt nekik még találkozniuk sem szabad, mert ez bűnös kapcsolatnak számít, amit Isten dörgéssel és villámcsapással sújt. A természeti jelenség az orosz hiedelmekben össze van kapcsolva az elkövetett bűn megbüntetésével. Katyerina úgy érzi, a vihar őt fogja megbüntetni hűtlensége miatt, várja saját halálát. Amikor ez nem következik be, elbúcsúzik szerelmétől, akit kegyetlen nagybátyja Szibériába száműz, majd a Volgába veti magát.

Osztrovszkij ezzel a drámájával a tudatlanságot leplezi le. Kuligin órásmester, aki nem kevesebbet tűz ki célul, mint a perpetuum mobile feltalálását, megpendíti Gyikovnak, a fösvény és gazdag kereskedőnek, hogy villámhárítókat kellene felszerelni a házakra, azok felfognák a villámokat, és a lakosok biztonságban lennének. Válaszul ledorongolást kap, ez értelmetlen beszéd Gyikov számára, mert a vihart Isten küldi büntetésként a bűnösöknek, elsősorban a házasságtörőknek. A hűtlen asszonyra verés, korábbi századokban halálbüntetés várt. A babonát az időnként megjelenő zarándoknő is megerősíti, amikor a pokol tüzével fenyegeti meg a szereplőket.

Osztrovszkij drámájában a szerelmesek nem lehetnek egymáséi, ahogy ez társadalmi szinten valóban így is volt. Nem volt kiút a rossz házasságból, életfogytig tartott a kínlódás. Nemcsak a férj erőszakosságától kellett tartani, hanem az anyós, a rokonok, a város megbélyegzésétől is. Borisz sorsa a lemondás, Katyerináé az öngyilkosság, hiába jelenti ki Tyihon, a férj, hogy felesége haláláért saját anyja, Márfa Ignatyevna a felelős.

Az előadásnak vannak jellegzetes oroszos külsőségei. Ilyen a sötétszínű, testhez simuló, nagyon zárt öltözet a fejfedőkkel. Egyedül a szerelmes fiatalasszony rí ki a sok feketeségből, mert élénk piros ruhát, cipőt visel (jelmez: Szvetlana Gribanova). De az első rész vége egy orosz népdalra koreografált össztánccal végződik, amit a közönség jóleső mosollyal és tapssal honorál. A színészek gyors orosz beszédét a fülhallgatón át halljuk magyar szinkronfordítással, a fordító alig bírja tempóval a szöveg fordítását. Katyerinát a bájos Viktória Akriukhova libegi végig, haját sűrűn befonva viseli a második részben. Boriszt Alexander Kuznyecov játssza-énekli meglett férfiként és nem fiatal szerelmesként. A további szereplők játéka is jelentős: Marina Ignatova (Márfa Kabanova), Alekszej Vinnikov (Tyihon), Dimitrij Vorobijov (Gyikoj, kereskedő), Anatolij Petrov (Kuligin órás), Varvara Pavlova (Varvara, Tyihon húga), Maria Lavrova (Fjoklusa zarándoknő), Vaszilij Reutov (Kudrjas), Viktor Knyazhev (Sapkin kézműves) és még sokan mások.

Az előadás jól átgondolt és kidolgozott, a néző figyelmét az utolsó percig leköti.

A MITEM szentpétervári Tovsztogonov Színházának előadása: 2018. április 19.

Budapest, 2018. április 21.

 

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©