Orosz nyelven, magyar
szinkrontolmácsolással.
2
óra, szünet nélkül
játsszák.
Jaroslav Hasek regényének hőse, mint az
alcím is állítja (Švejk, egy
derék katona kalandjai a világháborúban),
részt vesz az
első világháborúban, először a
hátországban (katonai fogdákban és
egészségügyi
intézményekben), majd a fronton, végül
fogságban. Úgy él bennünk, hogy ő az a
mindig készséges kisember, aki igazán igyekszik a
tisztesség és becsület
látszatát kelteni, miközben ravaszul menti a
bőrét, mégpedig úgy, hogy végül a
bolondok közé zárják, mert
tohonyaságaival és furfangjaival terhére van
katonai
feljebbvalóinak.
A
szatirikus regény természetesen háború-
és monarchiaellenes élű, miközben nevetésre
késztet. A dicsőséges „csata”
anekdotafüzérszerűen kibontakozó, javarészt
Švejk
által kommentált története „az
esztelenségnek, a fegyelmezés gépies,
lélektelen
formájának, a korlátoltságnak, a
kakasdombon is kiélhető cezaromániának, az
alkoholizmusnak eseményéből áll össze.
Švejk észjárása a cseh nép
történeti
tapasztalatait sűríti, leleplezve a háborút, a
császárság korhadt rendszerét és
általában az emberi ostobaságot. A népi
– sokszor naturalista – nyelvezetű
dialógusok szatirikusak, állandó
feszültséget, folyamatosságot teremtenek,
egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hasek hősének
passzív rezisztenciájában
zseniális írói készséggel jelenik
meg a sajátos cseh kispolgári világ. A
regény
befejezetlenül maradt, ám így is egésznek
tűnik” – olvashatjuk a regényről.
Magyarul
először Karikás Frigyes fordításában
látott napvilágot, külföldön, a két
világháború között (1923). A teljes
és hiteles fordítás (Réz
Ádám) 1956 óta
jelenik meg.
A Švejk. Visszatérés
c. előadás az
Alekszandrinszkij Színház művészeti vezetője, Valerij Fokin legújabb rendezése. Az
előadás irodalmi alapját Tatyjana Rahmanova
kortárs színdarabja
képezi, amely Jaroslav Hasek regényének
motívumai nyomán született.
Az
ismertető szerint Valerij Fokin előadása e száz
évvel ezelőtti történet mai
értelmezése. „Ez a különös figura,
anélkül, hogy elveszítené groteszk
együgyűségét és naivitását,
napjaink valódi hősévé válik.”
Lássuk.
Az
előadás kezdetekor felvonulnak a szereplők, háttal a
nézőknek, a színpad előtt
állva mindegyik külön-külön vezényel,
lassan a zenét is meghalljuk. Fentről egy
kerekesszékben ereszkedik le Švejk mosolyogva,
tisztelegve… Alatta a kocsma (Kehely)
törzsvendégei (a színészek elfoglalják
helyüket egy lesüllyesztett négyzetben),
az örömlányokkal egyetemben. Švejk
halálhírét hozzák, de Švejk
visszatért, él! Elkezdődik
a duhajkodás, a „vidám” élet,
részegséggel és verekedésekkel, a monarchia
szidásával, rendőrrel-csendőrrel. Mindennek véget
vet Szarajevó, amit a maguk
módján értelmeznek, kifigurázva a
világot. A kényszerű katonai sorozás, az
orvosi vizsgálat visszásságai (mindenki alkalmas),
a középpont mindig Švejk kirívó
jókedvével, humorával. A front: a nem
létező idegen vonatszerelvény meg nem
történt felrobbantása, ennek
eljátszása a „krónikához”. A
csata előtti
ételkiosztás után mindenki a latrinán
köt ki. A haditudósító
fényképezőgépe
előtt még mindenki produkálja magát. És
fokról fokra megy át az előadás a
háborúellenes,
nagyon felfokozott, nagyon mellbevágó jelenetsorozatokba.
Az egyik kiskatona
váratlan halála. A csata előtt Švejk
egyenként megjövendöli társai későbbi
sorsát. Egyik sem felemelő.
A
nem létezett hadi siker utáni vodkázás
eredményeként egy részeg tiszt lelövi
Švejket…
akkorra már felvonultatták a rengeteg fehér
ruhás bábut, kezek nélkül, lábak
nélkül, vagy éppen fej nélkül. Egy nőt
jelképez a bábuk közt egy foszlott tüllszoknya,
de több nőt is láthatunk. Arca egyiknek sincs. A
katonák cipelik, leteszik,
újra felveszik, vonulnak velük, újra leteszik ezeket
a bábukat. Robbanások,
halál. Háború annak minden
szörnyűségével. Szó nincs már
kedélyes társaságról,
eszünkbe sem jut az egykori kocsma. Helyette megtanuljuk, hogyan
válik egy
szelíd értelmiségiből háborús
gyilkos, aki legfeljebb hány, miután megölt
valakit. Sőt, megtudjuk azt is, hányféleképpen
lehet ölni – háborúban. (El ne
feledjük: Oroszországban nem egy háborús
veterán él ma is – visszatérve
Afganisztánból, vagy éppen
Ukrajnából!) Szó nincs már csehekről,
monarchiáról,
vagy éppen magyaroktól. Emberek vannak, a
háború és az értelmetlen halál
iszonyata.
Szó kerül holmi hitelekről is, meg boltról…
de ez akár csak „színezék” is
lehet.
Végül
a véletlenül lelőtt Švejket gyászolják
elvonultukban, újabb csatába indulva. A
kerekesszék pedig üresen emelkedik a magasba.
Nehezen
térünk magunkhoz…
A
szereplők nevét felsorolva találjuk:
Stepan Balakshin (Švejk),
Yanina Lakoba, Dmitrii Buteev, Igor Volkov, Pyotr Semak, Victor
Shuralev, Elena
Nemzer, Olga Belinskaya, Andrey Matiukov, Anna Blinova, Valery
Stepanov,
Aleksander Mitzkevich, Nikolay Belin, Timur Akshentsev, Andrey
Marusin,
Nikita Barsukov, Sergey Sidorenko, Sergey Elikov, Igor Mosiuk, Alexey
Vasilchenko, Vladimir Malikov, Roman Gusev, Liubov Shtark, Efim Rodnev,
Ivan
Suprun, Daria Klimenko, Ekaterina Shumakova, Alexey Dvoeglazov, Sergey
Denisov,
Maksim Yakovlev.
Élőzene:
Fhilipp
Bayandin, Igor Mamai, Anton Popov,
zenei vezető: Ivan Blagoder.
Több dalt is hallhatunk,
régi katonanótákat, a himnuszt és
egyéb zenéket.
Zeneszerző: Aleksandr Bakshi.
A jelmezek
korabeli-imitációk, a kocsmában szedett-vedett
gúnyák, kivéve persze
az örömlányok piros színű (hiányos)
öltözékét, ezt megőrzik a fronton is, a
besorozott
katonák természetesen a monarchia beli egyenruhát
viselik, a tisztek tiszti
egyenruhát, Švejk azonban nincs egyenruhában.
Parasztlánynak öltözve (és így is
viselkedve) külön színfolt. Jelmez: Oksana
Yarmolnik.
Az előadás elsősorban a
színpad technikai adottságait használja ki
jól, de
kétoldalt óriás profil férfi arcokat
(ugyanazét a férfiét, alighanem a
császárét?) látunk, szemben pedig egyetlen
nagy férfiarc uralja a hátteret.
Olykor egy szék is kerül még… A sült
csirkét koporsóban hozzák be. Díszlet: Simon Pastukh.
Koreográfus: Igor Kachaev.
Dramaturg: Tatiana Rahmanova.
Fénytervező:
Damir Ismagilov.
Videógrafikus:
Asya Mukhina, az
óriás portrén olykor egy légy, a
csúcsponton sok-sok légy mászkálása
meglehetősen megrázó.
Hang: Maksim
Chikhalov.
Rendezőasszisztens: Sophia
Martusheva,
Ekaterina Astrakhantseva.
MITEM előadás.
Megtekintett
előadás: 2018. április 11.
Budapest, 2018.
április 12.
Györgypál Katalin