Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

DELILA

Centrál Színház

Nem olvastam Molnár Ferenc e darabját és a régi, patinás előadást sem láttam. Meg voltam győződve a cím alapján, hogy valamelyik női szereplőre utal. Nem gondoltam, hogy egy női praktikáról lesz szó. Minden Molnár-darab azt bizonyítja, hogy nagyon ismeri az embereket, az emberek közötti kapcsolatokat, azt is tudja, hogy megismerhetjük egymást, de nem teljesen. Ha jön egy érzelmi vihar, egy új szerelem, egy földrengés, akkor hirtelen egy másik emberrel találjuk magunkat szembe. Ilyenkor a kérdés az, hogy a nagy változás ellenére kell-e nekünk még ez az ember, vagy kell-e az a kapcsolat, amelyik eddig viharmentes volt, de már nem az. Fontos meggondolni a jövőt is. Ha visszafordítjuk a folyamatokat, akkor visszakapjuk-e az előző társat, akit szerettünk, és ő is szeretett? Visszaforgatható az idő kereke, vagy nem? Szabad-e nem elengedni a társunkat, ha el akar menni? Beleavatkozhatunk-e egy másik ember döntéseibe, még akkor is, ha tudjuk, hogy a döntése nem előnyös a számára (és nekünk sem)? Sem érzelmi, sem fizikai erőszakot nem tudok elfogadni.

Molnár másként látja problémát. Virág úr (Stohl András) a 30-as években, egy benzinkút melletti étterem tulajdonosa a Balaton felé vezető úton. Már ebből is látnunk kell, hogy Virág úr úri ember, aki híve a modern megoldásoknak. Molnár idejében még kevés ember tehette meg, hogy autózzon a Balaton felé, és vacsorázzon egy kis, kedves, út menti étteremben, sőt akkor is ott vacsorázzon, ha nem is megy a Balaton felé. Közel a darab végéhez elhangzó felsorolásból, arra a kérdésre, hogy milyen kocsik állnak az étterem előtt, észrevehetjük, hogy előkelő helyről van szó. Jól megy az üzlet. Virág úr felesége, Marianne (Balsai Móni) jelentős szerepet játszik ebben. Még Angliában ismerkedtek össze a férjével, ahol egy hercegnél szolgáltak. Tehát fontos a közös múlt és a sikeres vállalkozás mindkettőjüknek, Virág úrnak és Marianne-nak, a feleségének is. Virág úr okos, racionális, takarékos ember. Azonban feltűnik a pénz, nyeremény formájában, és egymás után kapja az ajánlatokat egy autóra, egy házra, és ebbe a sorba illik az is, hogy az egyik fiatal, szép felszolgálónő, Ilonka (Trokán Nóra) szerelmet ajánl. Ez a harmadik ajánlat letéríti Virág urat a megszokott és bevált útról.

Mit tehet Marianne, a feleség ebben a helyzetben? Előveszi a Delila-módszert, nagyon okosan. Delila szerelme, Sámson magányos hős, óriási erejével segíti Izraelt a filiszteusok elleni háborúban. Beleszeret egy filiszteus asszonyba, Delilába, elárulja neki erejének titkát. Ereje a hosszú hajában van. Delila levágja Sámson haját és kiszolgáltatja a filiszteusoknak, pedig szerette Sámsont, de hazája ezt a tettet várta tőle. Delila feláldozta szerelmét. Marianne éppen ezt nem akarta feláldozni, ő szerelmüket, közös életüket védte. Csak az a közös a két történetben, hogy Marianne is elveszi azt a valamit a férjétől, ami a vonzerejét adja. Amikor eltűnik a pénz, máris elszáll a felszolgáló kisasszony tüzes, égő, olthatatlan nagy szerelme a főnöke iránt. De hová lett a pénz? Marianne odaadta annak a fiatal embernek (Ódor Kristóf), aki imádja Ilonkát, és akihez Ilonka azért nem ment feleségül eddig, bár szereti, mert szegény. A pénzzel a vőlegény válik vonzóvá, és biztos Ilonka elfordulása Virág úrtól. Megmenekült a szerelem, Ilonkáé és a vőlegényéjé, és Virág úré és Marianné is.

És még valakié, a csaposé (Magyar Attila) is. Hogyan lehet elérni egy ilyen történetben, ahol a titoktartás fontos, mégis mindenki tudjon mindent, ha nem is volt a színen éppen? Molnár megalkotta a csapost, aki egy magányos ember, szereti a főnökét, és annál csak a feleségét, Marianne-t, az Angyalkát imádja jobban.  A csapos hozza, viszi a híreket, amikhez hallgatózás útján jut. Ő az, aki mindent tud, ő ismeri az igazságot is, ezért beleszól az események menetébe úgy, hogy a legizgalmasabb pillanatban megjelenik az éppen akkor történő eseményekkel kapcsolatos információival. Ezzel persze leleplezi a „bűnösöket”, a számító Ilonkát, az elcsábított férjet a közönség nagy örömére és lelkes hahotázása közben. Magyar Attila a klasszikussá vált szószátyár csapost remekül adta elő. Ő volt a darab motorja, ha csak megjelent, a közönség már vidáman fogadta. Bár túlzás azt mondani, hogy csak megjelent, mert csak úgy, szó nélkül nem jelent meg, még a színfalak között elkezdte a szövegét, elkezdte elárulni azokat a történéseket, amelyek fenyegették az étterem jövőjét, az ő biztonságos munkahelyét, az ő életét. Ezzel a figurával Molnár megalkotta a hűséges beosztott figuráját is, aki ezzel a hűséggel kiharcolja magának, hogy akár családtagnak is tekintsék. Tőle származik az a mondás, hogy „elnézést, hogy a csapos beleszól” – amely népszerűvé vált a darab idejében. Ebből is láthatjuk, hogy a legendás, háború előtti előadást szinte mindenki látta, mert csak így válhat egy mondás közkedveltté, mindenki által használttá és mindenki számára érthetővé.

Balsai Móni kecses Marianne-ja is sok elismerést kapott a közönségtől, megérdemelten. Jól érthetően mondta a szöveget, ezzel nemcsak azt érte el, hogy mindenki hallotta, hanem azt is, hogy határozottnak, okos asszonynak fogadta el a közönség az általa megformált figurát. Az érthető szövegmondással tűnt ki Magyar Attila is.

Különösen kedves volt számunkra, hogy Bagossy Levente díszletei nem rúgták fel a hagyományokat. Egy egyszerű, saját erejéből gazdagodó, már tehetős házról, házaspárról és a vállalkozásukról van szó, reményteli jövővel, és mindez a 30-as években, egyszerű, de megfelelő berendezéssel. Hasonlóan nem távolodott el a jelmeztervező, Szakácsi Györgyi sem a kortól. Marianne már nadrágot visel, de a többiek ruháján látszanak a kor kötöttségei. Este már, a vendégek tiszteletére Virág úr is roppant elegáns, a felszolgáló ruházata is a szokásnak megfelelő.

Puskás Tamás rendezése remekül szolgálta a színvonalas szórakoztatást. Jól választott témát és szereplőket. A szünet nélküli előadás színváltozásait az „utcai zenészek” szerepeltetése tette kellemessé, akik korabeli slágereket adtak elő, ezzel is hangulatossá téve az előadást. Gratulálunk az előadáshoz! Még a jó előadások esetében is ritkán fordul elő, hogy a történet menete alatt nyíltszíni tapssal köszönik meg a nézők az előadás színvonalát. Véleményem szerint a nyíltszíni taps Puskás Tamást illette.

Bemutató: 2018. március 9.

Megtekintett előadás: 2018. április 9.

Budapest, 2018. április 11.


Tóth Attiláné

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©