A
Nézőművészeti Kft., a Vádli
Társulás, a Jászai Mari Színház
és a Szkéné közös produkciója.
(Mocskosszájú
gengszterdráma 16 éven
felülieknek)
Székely Csaba nem titkolja, hogy
Tarantinónak a Kutyaszorítóban
(1992) című filmjéből vett át sok
részletet,
ötletet. Merész vállalkozás, hiszen
Tarantinónak sikerült „kultfilm”-et
készíteni, így nagy a kockázata annak, hogy
nem sikerül azt meghaladni.
Székelynek sikerült a színészekkel és
a rendezővel (Szikszai Rémus, egyben ő a
dramaturg is) szövetkezve, úgy, hogy
előre menekült, a szöveg még trágárabb,
a szereplők sokkal jobbak, az eseményt
mai társadalmi problémákkal
színesítette, aminek alapján már is a
miénknek,
hazainak érezzük és tudjuk.
Hatan,
Dzsóbácsi (Fodor Tamás) és
fia, Kicsidzsó (Bercsényi Péter)
szervezésében egy
bankrablást terveznek. Komolyan készülnek, el is
próbálják pontosan, mintha a
helyszínen lennének, minden átgondoltnak,
jól szervezettnek tűnik. A terv
szerint végül mindenkinek sok pénze lesz, és
nem kell embert ölnie az akció
során. Nem úgy történik, ahogy
tervezték. Sok a halott a rendőrök között,
és a
bankrablók közül is meghalnak ketten a
helyszínen, majd még egy később, azután
egymást is ’ritkítják’.
Végül is senki sem marad életben, és a rendőr
ezredes Berkovics
(Kardos Róbert) már csak a
vérfürdő
eredményét láthatja.
A történet,
mint
minden bankrablás, önmagában is izgalmas, tele van
fordulatokkal, még akkor is,
ha sejtjük a végét, mivel a filmnek megfelelően
kezdődik, akkor úgyis fog
befejeződni. Nem is a történeten izgulunk, hanem
élvezzük a megoldások
sajátosságait.
Az egyik remek
ötlet,
hogy a hat bankrablót egy-egy körülöttünk,
velünk élő népcsoportról nevezte el
a szerző. Megjegyzem, hogy a filmen színek (fehér, barna,
pink stb.) adják az
álneveket. Ez számunkra nem jelentene semmit, viszont
így, hogy A Román (Mucsi Zoltán),
A Szerb (Nagypál Gábor), Az Ukrán (Király Attila), A Cigány (Kaszás
Gergő), A Tót (Katona László),
A Zsidó (Szikszai
Rémusz) rögtön érezzük, hogy itt
másról lesz szó, nemcsak a film
másodkiadásáról. Jól gondoltuk,
szórakoztató, humoros és elgondolkoztató
viták,
összeütközések voltak a szereplők
között abból kifolyólag, hogy az
elnevezésükből származó
jellegzetességeket, sőt sztereotípiákat is
hordoztak.
Ezek a helyzetkomikumok, viták nem is voltak olyan viccesek, ha
belegondolunk,
inkább el kellene szégyellni magunkat, hogy ilyen szinten
élünk az
előítéleteink által irányítva
együtt, egymás között.
A bankrablásra
való
felkészülést tarkítják a
sajátos, kelet-európai és ráadásul
modern emberi
kapcsolatok. Az egyik probléma generációs.
„Apa, most te szervezed, vagy én
szervezem az akciót”-mondat sokszor elhangzik
Kicsidzsó szájából, és nagyon
jellemző. Kell a fiataloknak a hely, a jövő, de nem kell az előző
generáció
tapasztalata, persze lehet, hogy az nem is használható az
új körülmények
között. Dzsóbácsi nem hagyja magát
háttérbe szorítani, véleményt mond,
néha
dönt Kicsidzsó helyett. A krimik klasszikus
problémája a beépített ember. Ki ő,
hős, vagy spicli, talán áldozat? A Szerbnek jut ez a
kettős (esetleg hármas)
szerep. A Cigány, mint tudjuk, öntörvényű, vagy
talán egy másik társadalom
törvényei adják a viselkedésének a
hátterét? Az Ukrán feladata a
közízlés és
közgondolkodás szélsőséges elemeinek
képviselete az abszurditásig. Ezen
túlmenően is a történés, a humor és
tragédia határán egyensúlyoz. Ő az, aki 5
évet ült Dzsóbácsi helyett, ezért
szeretettel fogadja őt vissza, és rögtön
beveszi a bankrablásra készülők közé.
Kicsidzsóhoz mély érzelmek fűzik az
Ukránt – újabb szál, amelyen keresztül
a mai kor problémái kelnek életre a
darabban. A nagyon problémás Ukrán hol sír,
hol kegyetlen gyilkos. Ő veszi
észre a bankrablás helyszínén a túl
korán érkező két rendőrt egy autóban,
akiket rögtön agyonlő, ezzel a
megállapodástól eltérő irányba
terelve a
történéseket. A Román érzelmes,
jóhiszemű. Ő a színpad motorja, vele
történnek
a lehetetlen események. Ő tanít csalni, és őt
csalják meg.
A Halál
angyalának a
szerepeltetése is a remek ötletek közé
tartozik. Ma már nem Kháron révész viszi
a halottakat a Sztüx folyón át a pokolba, hanem a
Dead Line Airline Stewardesse
(Pálmai Anna), aki a TV
képernyőjéről
biztatja a félholtakat bájos modorával és
még bájosabb szövegével, hogy azt a
kis időt a meglövéstől a halálig
élvezzék, mert ennyi az élet számukra,
később
már nem lesz lehetőségük az életre.
Apró pillanatok,
amelyek hozzájárultak a mi mai viszonyaink
sajátosságainak
ábrázolásához: Például
Dzsóbácsi telefonja megszólal a bankrablás
tervezése alatt. Ugyan ki telefonál
ilyenkor? Mint megtudjuk, a polgármester, akivel nagyon
baráti beszélgetés
kezdődik. Vagy beszélgetni kezdenek a Saul
fia c. filmről. Ez a humornak és a bunkóságnak
a tárházát eredményezi.
Egymás szavába vágva nem jutnak semmire,
míg végül a Román zárja le a
vitát
azzal, hogy a lényeg, hogy az Ukrán nem látta, de
nem is tetszett neki. Bizony
sokan nyilatkoznak hangosan és megmásíthatatlanul
valamiről, amiről fogalmuk
sincs – nagyon jellemző. Jót nevettünk ezen a
mondaton is!
Csodálatosak
voltak a
szereplők, mindegyik. Nekünk nézőknek az az
érzésünk, sőt a meggyőződésünk,
hogy a darab sikere az ő munkájukon nyugszik. Ez nemcsak munka
volt a
részükről, hanem szemléletmód,
meggyőződés. Humoros, vidám szórakoztatás
komoly
háttérrel és mondanivalóval.
Nemcsak nekünk,
nézőknek emlékezetes előadás marad, hanem, biztos
vagyok abban, hogy a színészek
életének is meghatározó
állomása ez a játék. Talán ugyanez
vonatkozik a rendezőre,
Szikszai Rémuszra is. Először is volt a film és
minden, ami ezután következett
Szikszai nélkül elképzelhetetlen, ugyanis a
Székely által megírt darab nem
lehetett egy mondatról mondatra pontos szöveg.
Láthatóan a végeredményben a
színészek sajátosságai, az
improvizáció lehetősége is benne van. Ekkor
azonban
a fő felelős és szervező, összehangoló a rendező.
Csak úgy születhet meg a
darab, ha ő képes ezt a laza szerkezetet összetartani.
Meglepve olvastuk a színlapon, hogy a darab szakmai
tanácsadója Ambrus Attila, de
rögtön meg is
nyugodtunk, akkor a bankrablással foglalkozó
részek sem amatőrök által
szerkesztettek. Egy film nem elég a jártasság
megszerzésére, és okos ember
attól kér tanácsot, aki ért hozzá.
A Rendőr: Kovács
Krisztián.
Díszlettervező:
Varga-Járó Ilona.
Jelmeztervező: Kiss Julcsi . Video: Újvári
Csaba . Fény: Mervel Miklós. Hang: Molnár Péter.
Bemutató: 2016.
szeptember 10.
Megtekintett
előadás: 2018. január 16.
Budapest, 2018.
január 26.
Tóth
Attiláné
