Legendákkal teli
múltja van a darabnak. Az egyik érdekesség, hogy a
szerző, James Goldman, aki forgatókönyv
író volt elsősorban, ezt az egy
drámát írta, de ezt érdemes volt.
Szellemes, energikus, tele van ármánnyal és
örök igazságokkal. Politikai krimi (vagy
paródia) kegyetlenül emberi, és ami
nagyon fontos: nincs „befejezve”, nincs jó és
rossz, így nem is győzhet a jó,
de az igazi rossz sem, hiszen sokan vannak rosszak, és mind
ugyanazt akarják, a
trónt, de most még senki sem kapja meg, ahhoz még
kell (a történelem szerint) 6
évet várni. Minden marad úgy, ahogy volt, ahogy
elkezdődött a darab. Nem
tehetünk mást mi nézők, mint gondolkozunk azon, amit
láttunk és hallottunk, és
ez eltarthat több napon keresztül, annyi
különös és gyakori, sőt talán
mindennapi esemény és bölcsesség omlott
ránk a színpadról.
1968-ban a
darabból
készült film óriási siker volt. 1969-ben
három Oscart zsebelt be. A hat jelölés
közül, ugyanebben az évben Golden
Globe-díjból megkapott kettőt a hét
jelölés közül
és a Brit Filmakadémia (BAFTA) is kiosztott egy
díjat a filmnek az 5 jelölés
közül. Erre a filmre nem érvényes az a
rosszindulatú és panaszkodó mondás, hogy
azok a filmek nyernek Oscart, amelyek nem hoznak kasszasikert. Ennyi
díj egy év
alatt rendkívüli, és ehhez társult az anyagi
siker is.
A mi
generációnknak
hazai emléke is van a darabbal kapcsolatban, hiszen
felejthetetlen Garas Dezső
és Törőcsik Mari mint Henrik és Eleonóra, a
régi József Attila Színházban.
A történet
1183
karácsonyán játszódik, ezt
magától II. Henrik királytól tudjuk. A
szereplők
igaziak, de az esemény nem történelmi. Nem lehet
tudni, hogy 1183-ban így
zajlott-e a karácsony Plantagenetéknél. II. Henrik
királyt (Gálffy László) a
darabban már öregnek
tekintik, és ő maga is az öröklésről, a
jövőről gondolkodik, pedig még 6 év
uralkodás vár rá, és ezalatt még sok
minden történhet, mint ahogy történt is.
Az öröklést szeretné megbeszélni a
fiaival Henrik most, az ünnepek alatt.
Különös karácsony ez, mert a
királynét, Eleonórát (Hernádi
Judit) is kihozatja a tartózkodási
helyéül kijelölt
kastélyból, és megjelenik Fülöp (Horváth
Illés), fiatal francia király is. Fülöp
apjával egyezett meg Henrik még
régen, és így Franciaország nagy
részén ő uralkodik. Ez a kor jelentős az
európai történelem szempontjából,
ugyanakkor alkalmas arra is, hogy örökérvényű
problémákat lehessen ezzel a történelmi
korral a háttérben bemutatni. Ezért írt
drámát Az oroszlán télen
című
drámából (és a történelemből)
ismert szereplőkkel Shakespeare, Jean Anouilh,
Becket és lehet, hogy még mások is.
Összegyűlik a
család.
Az egyik fiú katona, ő (a majdani Oroszlánszívű)
Richárd (Schruff Milán), (föld
nélküli) János (Ötvös
András) a legfiatalabb otthon, apja
árnyékában tölti napjait,
a harmadik Geoffrey (Mészáros
Máté)
szintén. Nemrégen még négy fiú volt,
de Henrik, aki örökösnek tekinthető lett
volna, még nyáron meghalt, és valamikor
régen az elsőszülött is. Így az
örökségre a három különböző
tehetséggel, de egyenlő hatalomvággyal megáldott
fiú várakozik. Henrik vágya, hogy egyben maradjon
az a hatalmas birodalom, amit
ő alakított ki – ez hiú ábránd
–, ezt ő is tudja, de megpróbálja
cselszövéssel,
ármánnyal kipuhatolni, hogy mi történne, ha
az egyiknek vagy a másiknak adná a
trónt, hogyan viselkednének a többiek. Ugyanezt
akarja megtudni az anyjuk is,
és ő még azt is, hogy a férje hogyan
képzeli a közeli jövőt, szívesen maradna
itt a királyi kastélyban. A hazudozás, az
ármánykodás hangulatát tölti meg a
gyűlölködés mellett szerelemmel Fülöp
testvére, Alais (Szakács Hajnalka). Ő
Henrik szeretője, és felmerül, hogy majd talán
maga Henrik veszi el feleségül, és ekkor megtudjuk,
hogy a hercegnő is törődik
esetleges jövendőbeli gyermekeinek a lehetőségeivel, az
örökösödéssel.
Mindenkinek jár az agya, terveket sző a másik ellen,
hazudnak egymásnak és
nekünk, nézőknek. Igyekezni kell, hogy a sok
hazugsággal tarkított helyzetben
nehogy kicsússzon a valóság a
látókörünkből.
Élvezetes szerelmi
drámát láttunk, Henrik és Eleonóra
összetartoznak azóta, amióta megismerkedtek,
amióta először meglátták egymást.
Eleonóra Fülöp apjának volt a felesége,
de
nem tudott neki fiúkat szülni, csak lányokat,
ezért a pápa hozzájárult a
válásukhoz. Már akkor Henrik volt, nem is a
háttérben, hanem Eleonóra életében
a főszereplő, és fordítva. Jöhet bármi,
szeretők, politikai cselszövés,
érdekellentétek – ezek csak tarkítják
azt a helyzetet, hogy egymást tekintik
örökké igazi tényezőnek.
Egy öttagú
család
drámáját is láttuk, kiegészülve
olyan kapcsolatokkal, amelyek ugyan nem
meghatározók, de érdekeik miatt talán
támogatnak valakit a családból, és ezzel
beleszólhatnak a család belső kapcsolatainak
alakulásába. Fontos észrevenni,
hogy ugyanabban a családban a három fiú
egészen más tulajdonságokkal és
célokkal rendelkezik, és az egymás iránti
megértés, a közös érdek
racionális
támogatása egyszerűen nem létezik.
Gyűlölködve, ellenségesen állnak
egymással
szemben. A szülők nem tudnak, sőt egyelőre nem is akarnak
dönteni abban, hogy
melyik fiukat támogassák, kivel kötött
megegyezés jelentené saját érdekeik
érvényesülését.
Mivel ez a család
olyan helyzetben van, hogy döntéseik
befolyásolják a világtörténelmet, itt
a
családi vita egyúttal egy remek politikai krimi is.
Úgy gondolom, hogy a
szerzőt a politikai érdekellentétek kegyetlen
érvényesítésének harca
foglalkoztatta, ehhez keresett keretet, hátteret, amibe
belehelyezve a vitákat,
egyszerűvé válhat a bemutatás.
Megértettük, hogy a politikai érdek
érvényesítés
során minden korban egyszerű emberi tulajdonságokkal
találkozhatunk, a
sértettséggel, a hatalomvággyal, a kényelem
szeretettel, és az önmagát
túlértékelt, kétségbeesett
figurák törekvésével, és sajnos a
nép, a világ, az
ország stb. érdekei csak fedőfátyolt jelentenek.
Szikszai Rémusz
rendezésében a darabnak mind a három szintje
remekül
kibontakozott. Jó volt a díszlet (Khell
Zsolt), ami először, „kitöltetlenül” nem
volt megnyerő, de a darab belakta,
és kiderült, hogy kényelmes és megfelel a
gazdaságosság igényének is. A
jelmezek (Kiss Julcsi) segítették a
jellemek és a családiasság
kifejezését. Eleonóra öltözete volt
számomra a
legjobb, a vendég és az egyik legfontosabb
személyiség kettősségét hangsúlyozta
a díszes, mindenkitől eltérő öltözete.
Hiába ő a család egyik legfontosabb
tagja és most együtt a család, de neki ez nem
otthona, ő itt vendég. Henrik
hanyag, kimondottan otthonias öltözete mindenki
számára tudtul adja, hogy nem tiszteli a többieket,
számára nem éppen ünnepi
alkalom a család együttléte, csupán egy
esemény, amelynek során nem engedi
megzavarni saját kényelmét, vagy
szeretőjével töltött idejét.
Az óriási
sikerhez
mindannyiuk munkája kellett, de a darab szerkezetéből
adódóan Henrik és
Eleonóra viszik az egészet a hátukon. Ezt a
változásokkal, ármánykodással teli
darabot tiszteletet és csodálatot megérdemlően
játszotta végig és vitte sikerre
Hernádi Judit és Gálffy László.
Producer: Orlai
Tibor.
Bemutató és
megtekintett előadás: 2017. december 21.
Budapest,
2017. december 25.
