Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MONDJAD, ATIKÁM!

Pesti Színház

Vecsei H. Miklós József Attila-estje – olvashatjuk a szórólapon. Előbb arra gondolhatunk, hogy a fiatal színész-rendező (25 éves mindössze) József Attila verseit mondja majd el saját felfogásában, ami így sem lenne érdektelen. Ennél azonban jóval többről van szó: József Attilát mint embert idézi meg számunkra naplóból, feljegyzésekből, orvosi jelentésekből, 4-5000 oldal (!) elolvasása után – és persze J. A. verseiből. Erre akárki nem vállalkozik, nem is vállalkozhat. Vecsei már eddig asztalra (színpadra) letett művei azonban ezt számára megengedik.

Miután az előadást – Vecsei által írt és rendezett monodrámát (bár ez valóban nem igazán monodráma) -- 16 éven felülieknek ajánlják, előre sejthető volt, hogy talán még a szokottnál (!?) is keményebb lesz. És valóban az. Sok mindenre nem tér ki részletesen, sok mindenre azonban nagyon is. J. A. (kis)gyerekkori élete másképpen elevenedik meg, még tragikusabban talán, mint amennyire felkészültek vagyunk rá. A mély nyomor, a matrac-kiadás egy fiatal párnak saját piciny szobájukban („ágyrajáról”-ról hallottunk, „matracra járókról” már kevésbé)… És a fiatal férfi öngyilkossága, a csillárra akasztva fel magát. Vecsei mégsem „ragozza túl” a történteket, amit eleve is behatárol, hogy lényegében J. A. mesél magáról – már saját halála után. Annyira, hogy tulajdon halálát is elmeséli: itt nincs találgatás, véletlen baleset volt-e vagy sem, korábbi öngyilkossági kísérletei, felkészülése a halálra egyértelmű választ ad erre.

„Vecsei Kinga Réta tervezte a látványt, mely a kezdeti sötétből kivilágosodva, hol szürkén, hol kékesen derengő, kopár szobabelsőt mutat, kályhával, állványos mosdótállal, s az ágy alól kikanyarodó kisvasúttal. A teljes befelé fordulás szakaszhatárát jelzőn áttetsző plexifal emelkedik az eddig szinte érinthető tér s a közönség közé” – jellemzi Gabnai Katalin a díszletet. http://www.revizoronline.com/hu/cikk/6917/mondjad-atikam-vecsei-h-miklos-jozsef-attila-estje-a-vigszinhazban/

A kisvasút többször megjelenik, mint ahogy a költő életében is fontos szerepe volt a pályaudvaroknak, a vasútnak.

Vecsei mint J. A. az egészen puritán környezetben (a matrac teljesen csupasz például) is talál átrendeznivaló, a rémes-kopott vaságyat el lehet forgatni, alá lehet bújni, levenni róla az egy szál matracot, ráugrálni…. A széket is lehet mozgatni, olykor átalakul pszichoterápiás dívánnyá, az üvegablakot be lehet törni (fizikailag értendő). Egyetlen nővel sem találkozunk (egyedül játszik a két óra alatt, szünet nélkül!), mégis velünk vannak mindannyian. A fényeffektusok, megvilágítások, falra vetítések is foglyul ejtik agyunkat. Stációkat látunk: 14-et. Nem véletlenül.

Nagyon fontos a zene is, a zajok, az ajtónyitások.

Egyszerű, szegényes öltözet, ócska öltöny, alatta nem túl tiszta ing, sőt később a kissé foltos hosszú alsónadrág az öltözék mindössze. Ám valahogy mégsem ez kelt szánakozást bennünk, ha egyáltalán szánakoznánk. Mert inkább gondolkodunk, csodálkozunk, tűnődünk. Vecsei sem akarja megfejteni a megfejthetetlent, J. A. igazi lényét problémáit, szörnyűségeit, feldolgozatlan-feldolgozhatatlan élményeit, addigi életét. Nem értjük igazán, mert nem is érthetjük tiszta, józan ésszel, mai ismereteinkkel sem. Az azonban világosan érzékelhető, micsoda mélységekből emelkedett ki és fel J. A arra a szellemi magaslatra, amivel talán ő maga sem lehetett tisztában. Hogyan is érthette volna ő saját magát abban a gyötrődésben, szüntelen gondolkodásban, amiben élt? Mindezt Vecsei is jól érzékeltette, és azt is, mennyire szűknek érezhette J. A. környezetét: a színpad erősen lehatárolt, annyira, hogy érezhetően túl kicsi a tér még felfelé is a költő számára.

 Az est tehát tulajdonképpen két részből áll, amit egy leeresztett üvegfal is jelez, a második részben – amikor úgy érzi, a „nem létező betegsége” hatalmasodik el rajta – az átlátszó üvegfal (plexifal) mögül beszél hozzánk, hogy a legvégén újra megjelenjen közvetlenül előttünk a költő – aki talán nem erre a világra való volt…?

Óriási volt a siker a Pesti Színházban* is, megérdemelten. Nem egyhamar felejti el ezt az előadást az, aki látta.

(A rendező munkatársai Várnai Ildikó és Suri Zsófia voltak.)

Méltó módon emlékezett-emlékezik meg a színház J. A. halálának 80. évfordulójáról.

–––

*(Korábban a Vígszínház Házi Színpadán játszotta.)

Bemutató a Pesti Színházban: 2017. december 15.

Megtekintett előadás: 2017. december 18.

Budapest, 2017. december 19.


Györgypál Katalin
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©