Molnár
Ferenc
1907-ben, a Vígszínházban bemutatott,
szigorúan három felvonásos
vígjátékát
(nem lehet összevonni két részbe) sokan a
„hazugság vására” címmel
tisztelik
meg. Az író a maga korában merésznek
számító ötlettel állt elő:
megtestesíti a
kísértést, de nem fausti tragédiát
csinál belőle, hanem egy szerelmi háromszöget
old meg furcsa megjelenítésével. Molnár
„olvasatában” az ördög nem aljas
gonosz, hanem csintalan mókamester, ártalmatlan
lény, vagy inkább hasznos
csomókibogozó, akinek inkább hálásak
lehetünk. Hegedűs Gyula az ősbemutató
ördöge eggyé vált a szerepével,
haláláig ő játszotta e szerepet az összes
felújítást abszolválva, hisz az
ördög nem öregszik…
A Karinthy
Színház Hommage a Balikó Tamás felütéssel mutatta most be a
darabot. Történt ugyanis négy
évvel ezelőtt, hogy akkor a színház Balikó
Tamás rendezésében és
címszereplésével mutatta be Az
ördögöt
(2013. november 15.), csak Balikó egy évvel később
meghalt. Az ő rendezése és
alakítása magas színvonalon hozta a molnári
vígjátékot, ezt az akkori kritikák
is alátámasztják (ld. a Kultúrszóda
blogja).
Az akkori rendezés szereplői most
újrajátsszák a négy év előttit, a
Jánost
alakító Szabó P. Szilveszter pedig
a
festő szerepe mellett az emlékrendezést is
bevállalta. A szereplők
gyakorlatilag ugyanazok, Balikó ördögét Földes
Tamás vette át. A rendező munkatársa: Csákberényi-
Nagy Anna.
A 20.
század elejének tisztességes
asszonyai olyanok lehettek, mint a darabbeli Jolán (Gubás
Gabi). Nem csalták meg gazdag férjüket, de
mindvégig a titkos
szerelmük után áhítoztak, epedeztek.
Jolán feleségül ment egy gazdag üzletemberhez
(Schlanger András), pedig a festőbe
volt szerelmes. Most azt hiszi, ha szerelmét, a festőt
(Szabó P. Szilveszter)
megnősíti egy tiszta, fiatal lánnyal, önmaga is meg
lesz védve a továbbiakban,
és tényleg csak barátság, tisztelet fűzi
őket egymáshoz. Na, de jön az ördög, és
addig mesterkedik, amíg a két szerelmes mégis
egymásra talál, és házasság ugyan
lesz (persze nem Elzával), de előbb majd válás,
inkább. János és Jolán már
hét
éve titkolják szerelmüket, közben a festő
modelleket fest. Egyiküket, Selyem
Cinkát (Balázs Andrea) meg is
ismerjük, ő olthatatlanul szerelmes kenyéradó
gazdájába, ha időnként útban van,
azonnal visszalép más javára. Elza (Balázsovits
Edit), a kiszemelt menyasszony is Jánosba szerelmes,
még Jolánról is tud,
és így is vállalná Jánost, de
rá sincs szükség, ő is visszalép. Itt egy vis
maior (nagyobb erő) áll fenn, és ehhez kell az
ördög!
A
nagypolgári környezetben játszódó
történetet még számos, apróbb
esemény árnyalja. Kiderül, hogy Jolán
férje azért
a lelke mélyén féltékeny szép
feleségére, csak nem akar nevetséges lenni.
Jolán
pedig még az ördöggel is flörtöl egy kicsit
(Elza meg táncol vele), mert közben
azt hiszi, hogy János tényleg elveszi
feleségül az általa kiszemelt Elzát. A
második felvonás az ördögi cselek tetőpontja.
Még az „ördög” sem tudja, hogy
Jolán báli köntöse alatt mi rejlik:
kacér ruha vagy a pucér meztelenség? A
rejtély később megoldódik, de az már
tényleg az ördögi fondorlatok csúcsa,
amikor Jolán levelet ír Jánosnak, és nem
azt írja, amit az illem diktál, hanem
szerelmi vallomást, amit titkon gondol. A harmadik
felvonás ennek a levélnek
nyomába ered. Az ördög mosolyog, és mint aki
jól végezte a mutatványt, elköszön
tőlünk (voilá!).
Horesnyi
Balázs díszlete
épp annyira naturalista, amennyire kell. A festő
szobájának neobarokkos
faldíszei papírmaséból
készültek, ugyanezek a Jolánék
báltermében kissé
világosabb színben mutatkoznak. Szerepel az
ördög nagy fotelje háttal a
nézőtérnek, hősünk innét bújik elő,
merthogy nincs szüksége ajtóra. Pilinyi
Márta jelmeztervező Jolánt
szépen öltözteti, bár a báli
köntöst inkább estélyi ruhának
véltem. Elzát már
kevésbé. A harmadik felvonásbeli szürke
blézer rosszul áll a színésznőn,
főként
a kinyúlt, elálló zsebek miatt. Selyem Cinka
egyenesen rongyokban lép fel. A
férfiöltözetek túlzottan szerények,
hiányzik az ördög cilindere (vagy kalapja),
hozzájuk képest az inas öltözete
elegánsabb.
Fájdalom,
hogy le kell írnom, de
Földes Tamás ördöge nem az igazi. Pedig
arckifejezése néha ördögi vigyort
mutat, sokszor tűnik illúziótlannak. Hangja nem
átütő erejű, mozgása kissé
esetlen, és nem elég elegáns ördögi
mivoltában. A figura egyik velejárója az
elegancia, ha ez hiányzik, oda az egész jelenség!
Gubás Gabi remekül hozza a
szépasszonyt, és ő tényleg
hódító. Szabó P. Szilveszter festője
dinamikus,
hiteles, emberi. Nem szépfiú, karakter arcát
megszépíti az állandó szerelmi
epekedés. Balázsovits Edit különös, nem
átlagos Elzát játszik, kiválóan
artikulál, jól áll neki, hogy naivra veszi az
otthagyott menyasszony szerepet.
Balázs Andrea is a szokásostól eltérő
Selyem Cinka, molett és slampos, ám
végtelenül kedves. Az inast Honti György
alakította, fennhéjázó arckifejezése
és táncos lépései jóféle
komikus hatást
keltenek. Jolán férjének hálátlan
szerepét Schlanger András vállalta fel.
Híres,
klasszikus zenei bejátszások
fokozzák a történet izgalmát. Chopin, Strauss
egy-egy műve, illetve Lalo híres
hegedűversenye (?) is felhangzik kísérőzeneként. A
szórólap nem tüntet fel
zenei szerkesztőt, csak „HANG” címszóval
jelöl felelőst Voronkó Miklós
személyében. A világítást Kaszai Sándor kezelte, díszletkivitelező: Major Attila, produkciós vezető: Ridzi
Gábor. A művészeti vezető: Karinthy
Márton.
Az
utólag Balikóra szabott „hommage”
így kicsit felemásra sikeredett. Azért jó
volt látni most is.
Bemutató
(és megtekintett) előadás: 2017. november 24.
Budapest,
2017. november 27.
Földesdy
Gabriella