Műfaja:
dráma 16 éven felüli nézőknek ajánlva,
rendezte: Alföldi Róbert, fordította:
Radnai Annamária, a rendező munkatársa:
Széplaki Nóra, díszlet-jelmez: Zöldy Z. Gergely.
Alföldi
Róbert ütős, lelkünkig és
érzékeinkig hatoló előadással lepte
meg kis városunk közönségét, a
budaörsi színház évzáró
utolsó bemutatóján, Lev Tolsztoj A sötétség hatalma c.
drámájának
testközelbe hozott rendezésével. Nem a
színpadon játszódott a színdarab, hanem
a kivilágított nézőtér közepén,
melyet körbeültek a nézők úgy, hogy közben
a
színészek verejtékét,
lélegzetvételét és a vacsorára
megevett tarhonyás hús és
ecetes uborka illatát is érezték.
Megtörtént
esetet dolgozott fel az író: „A
sötétség hatalmának meséjét
teljes egészében egy bűnperből vettem, amelyet a tulai
bíróságon hallgattam
végig. Itt is a mostohalánytól született
csecsemő megöléséről volt szó, s a
gyilkosság
elkövetője ugyancsak nyilvánosan, mostohalánya
lakodalmán vallotta meg bűnét a
vendégek előtt” – írja Tolsztoj egy
újságcikkben drámájáról. Ha
ezt az
irodalomtörténeti tényt is figyelembe vesszük,
leszögezhetjük, hogy még
megrázóbb az alkotás.
Engedjék
meg, hogy elöljáróban az előadás
ajánlójából idézzek egy
lényeges gondolatsort: „ezek a mi hőseink félnek,
elsősorban mindentől, holott inkább önmaguktól
kellene. Meg az őket körülvevő, a
lelkükbe is beszivárgó
sötétségtől.”
A
nézőkre azért is hat olyan szuggesztív
módon az előadás, hogy többek
szeméből könnyek csorogtak, mert ezeket a félelmetes
érzéseket átengedve
lelkünkön, végig a lelkiismeretünk szólal
meg, súlyos morális kérdésekben
vagyunk kénytelenek állást foglalni,
ítéletet alkotni.
„A
lelkiismeret az önmagán bíráskodó
morális ítéleterő” – áll
Immanuel
Kant A vallás a puszta ész határain
belül
c. művében. Ugyanitt olvashatjuk ezt is: „A
keresztény morálnak az a
sajátossága, hogy az erkölcsi jót az
erkölcsi rossztól nem mint mennyet és
földet, hanem mint mennyet és poklot választja el
(…) filozófiailag is helyes.
Célja, hogy megóvjon ama elképzeléstől,
amely szerint a Jó és a Rossz, a Fény
és a Sötétség birodalma határos,
és fokozatos átmenetekkel mintegy egymásba
mosódik”.
Végig
ezek az alapvető kérdések határozzák meg a
mű mondanivalóját. Jó
vagy Rossz, Fény vagy Sötétség, Isten vagy
Ördög… és közben minden néző
átéli
azt, hogy mérlegelje, ő vajon melyik oldalon áll,
állt vagy állna egy ilyen
könyörtelen közegben, mint ami egy ilyen
mélyszegénységben élő orosz, koszos,
lezüllött kisfaluban zajlik. Ugyanis, ahogy az imént
olvastuk Kant szavait,
vagy-vagy a döntés, nem lehet is-is. A falon még ott
lógnak a szentképek, de az
emberek nem hisznek a Jó Istenben. Lealjasulva élnek,
istentelenül, leggonoszabb
ösztöneiknek kiszolgáltatva, az alkohol, a
szenvedélybetegségek és a pénz utáni
sóvárgás mámorának
rabságában tengődnek.
Az
idős férjet, Pjotr (Bregyán
Péter) gazdát fiatal felesége, Anyiszja (Balsai Móni m.v.) patkányméreggel
megöli, mivel a fiatal, jóképű
béresfiút, Nyikitát szereti (Brasch
Bence
e.h.), és új életük kezdéséhez
a gazda vagyonára is szemet vetnek.
A gyilkosságra a felbujtó éppen a
béresfiú anyja, Matrjona,
őt Spolarics Andrea személyesítette
meg, akinek színészi játékát
külön ki is emelném, annyira meggyőző
alakítást
nyújtott, akárcsak a gazda előző
házasságából származó
nyomorék lányát,
Akulinát alakító Bohoczki Sára.
Nyikita a szörnyű és végzetes tett
elkövetése után megundorodik
Anyiszjától, és
Akulinát teherbe ejti, miközben két kézzel
szórják a „piszkos” pénzt. Még
egy
alávaló gyilkosság történik: Nyikita
saját gyermekét, csecsemőjét
Akulinától
megöli, és elássa a pincében. Ezután
szintén a mocskos pénz segítségével
férjhez adják Akulinát, akinek
esküvőjén Nyikita részegen kitálal. Előbb
lelkiismeretével viaskodik, majd minden szörnyűséget
nyíltan bevall a násznép
előtt.
Páder
Petra
színészi alakításáról annyit,
hogy Marinának, Nyikita menyasszonyának
szerepében ismét megmutatta a kis városi
színház közönségének, hogy komoly
drámai
feladat kapcsán is meg tudja csillogtatni nagyszerű
tehetségét. Nagyon
meggyőző volt, akárcsak a gyermekszínész, Palugyai
Sári m.v., aki Anyutkát alakította, a gazda
házaspár lányát. Az előadás
közben át is futott rajtam az aggódás, de
hiszen ő sincs még 16 éves, mint a
megtekintés korhatára, vajon hogyan dolgozza fel ezt a
nehéz lelki folyamatot.
Tökéletesen mutatta meg azt a gyermeki, öntudatlan
ártatlanságot, mellyel
leszületünk akár egy olyan elviselhetetlen
közegbe, mint a darabban szereplő
ostoba orosz falucskába. Nyikita apját, Akimot
alakító Ilyés Róbert is
tökéletesen hozta a karaktert, akárcsak Mitrics
szerepében Székely B. Miklós m.v.
Végül a két
főszereplőre, Anyiszjára és Nyikitára
hárult talán a legnehezebben megoldható
feladat, de teljesítették.
A
színpadkép, a jelmezek, kellékek ebből a
testközeli élményből nagyon
hatásosak voltak, ez is a briliáns rendezést
és munkatársait dicséri. A nézők
úgy érezhették, valahol ők is
bemocskolódtak, részesei, közvetlen szem- és
fültanúi lettek a szörnyű gyilkosságoknak,
miközben tehetetlenül nézik a
szörnyű eseménysorozatot.
Bemutató:
2017. november 18.
Megtekintett
előadás: 2017.
november 19.
Budaörs,
2017. november 24.
Megjelent a Kláris 18/4.
számában.
Eller
Mária
