Rossz nyelvek szerint a
90 éves
korában elhunyt Arthur Miller
(1915–2005) két leghíresebb színdarabja Az ügynök halála (Death of a Salesman 1949) és a Salemi boszorkányok
(The Crucible 1953), de írójuk nem ezen
színdarabokról híres, hanem arról, hogy
néhány évig Merilyn Monroe volt a
felesége. Mindenesetre a két mű valóban tartja
magát, és rendről rendre
felbukkan a színházak műsorán. Pedig mennyi minden
megváltozott Amerikában is,
máshol is e különös foglalkozás
megítélésében. Az 1940-es évek
Amerikájában a
toplista elején szereplő „ügynök”
megbecsült, jól fizető foglalkozás volt,
felnéztek rá. Mára rossz szájízt
érzünk kimondásakor. A mai ügynök
betolakodó,
rásóz használhatatlan árucikkeket a
gyanútlan vásárlóra, ő és a
cége
meggazdagszik, az ügyfél fizet, majd hosszasan
mérgelődik, mert úgy érzi,
átverték. Miller drámáját Ungvári Tamás fordította,
a Nemzetiben most Csiszár
Imre rendezte.
Willy Loman
sorsa valóban tragikus,
de nem feltétlenül az öngyilkos befejezés
miatt. Halála pillanatáig hazudik
önmagának, áltatja magát egy általa
elképzelt ideálvilágban, miszerint ő
nagyszerű ügynök, kiváló férj és
apa, csak peches, a rosszindulat, mások
irigysége, önzése okozza problémáit.
Soha nem néz szembe önmagával,
önértékelésre képtelen. Fiai és
önfeláldozó felesége is szenved a
férfi
önbecsapásaitól. Loman kisszerű ember, nem sikeres,
a részletre vásárolt
amerikai életre valót sem képes megkeresni.
Fiairól túl sokat képzel, pedig ők
is középszerűek, Biff kudarcot kudarcra halmoz, Happy
léhaságra hajlamos.
Lindát sem becsüli meg, pedig felesége hisz benne
és küzd a férfiért, Loman
inkább megcsalja egy bostoni garniszállóban.
Még segíteni sem lehet rajta, mert
túl büszke ahhoz, hogy a szomszédjának
dolgozzon heti ötven dollárért. Így jut
el az életbiztosítási csalásig, amit
családja fog megkapni, ha ő meghal. Az öngyilkosság
lesz az életmű, ezt hagyja szeretteire, élete
munkájával semmit.
Szlávik István
díszlete korhű, a
nyersfa szerkezet a földszinten konyhát imitál
„Hastings” (=rossz minőségű!)
hűtőszekrénnyel, francia ágyas
hálószobával, az emeleten a fiúk
közös hálójával.
Az előtér szolgál az összes többi jelenet
számára: étterem, hotelszoba,
veteményeskert, temetői sírhely, iroda,
várószoba. Csiszár Imre rendezése nem
aktualizál, maradtunk a kapitalista, még feltörekvő
New Yorkban. Még csak nem
is árnyalja a figurát, vagy a környezetet, a
történet hamisítatlan
észak-amerikai Arthur Miller világ, amiből nincs
kiút. A rendezésben Lomannek
csak egy küzdőpartnere van, a nagyobbik fia, Biff. A fiú
sorsa köldökzsinórral
kapcsolódik apjához, akitől sem elszakadni nem tud, de
közeledni sem képes
hozzá. Biff sokkal öntudatosabb, mint Willy,
lázadása szívszorítóan tragikus,
mondhatni ő az igazi áldozata az önmagát
áltató apának. Az apa-fiú konfliktuson
kívül az összes többi szerep súlytalannak
tűnik ebben a rendezésben. Ben bácsi,
a testvér, Charley, a szomszéd, Howard, a főnök fia,
Linda, a feleség, A nő a
szállóból, mintha csak díszletül
szolgálnának.
Jelentőségteljes
eszköze a
rendezésnek a darab vége felé meginduló
eső, amely a magokat elültető ügynök
palántáit megöntözi. A kiúttalan sors
megtermékenyül, az életbiztosítás majd
jólétet teremt Willy családjának.
Csiszár rendezésének sok jó
szándékú ötletét
érzékelhetjük, eredménye mégis
felemás.
Blaskó Péter egy
olyan figurát
alakít, amilyen lehetett egy naiv, idealista, felhőkben
járó valaki, nem
feltétlenül ügynök, mindegy, mivel foglalkozik,
sorsa eleve elrendeltetett.
Blaskó nagyon jó színész, ezt a szerepet is
a lelkéből játssza, vergődése mégis
idegesítően hat. Szánakozunk rajta, de sorsa nem emel
fel. A Biffet játszó Nagy
Márk (e.h.) hatalmas érzelmi
kitörései, mozgása, széles mozdulatai
hitelesek
voltak, de hangereje az elviselhetőség határát
feszegette. A többiek mintha egy
másik dimenzióban mozogtak volna. Mátyássy Bence
(Happy) jól hozza az élet
könnyebb oldalát választó fiatalabb
testvért, az ő számára van kiút, ha
sekélyes is.
Bánsági Ildikó (Linda) szép,
visszafogott feleség. Szarvas
József
(Charley) a higgadt, józan szomszéd, Fehér Tibor (Bernhard) maga
a megtestesült
nyugodtság, apa és fia sikeres emberek, de erről nem
beszélnek, ők pontosan
Lomanék ellentétei. Jó szándékkal
segíteni is próbálnak, de Willy
önérzete ezt
nem tudja elfogadni. Schnell
Ádám (Howard) szerepe egyetlen jelenetre
korlátozódik, ebben mond fel Willynek, közben az
akkor újnak számító
magnetofonnal játszik, mint egy gyerek, játéka
humorra épül. Bodrogi
Gyula (Ben
bácsi) rekedt hangját sokszor nem érteni,
talán nem is fontos, mintha nem is
lenne szerepe. Tóth Auguszta
(A nő) szintén furcsa jelentéktelenségében
van
jelen a színen. Kisebb szerepekben Barta Ágnest (Miss
Forsythe), Vas Judit
Gigit (m.v.) (Jenny
titkárnő), Herczegh
Pétert (e.h.) (Stanley), Szabó
Nikolettet (e.h.) (Letta), Baumann
Marcellt (e.h.) (pincér) láthatjuk.
A jelmezek is
az eredeti kort idézik
(tervezője: Szakács
Györgyi). Az ügynök bő inget és bő
nadrágot visel,
gyűröttség látszatát keltve, ilyen a
pizsamája is. Linda rózsaszín és
világoskék rosszul szabott öltözetekben
mutatkozik, abszolút korhű (retró
öltözet?). A két fiú a kamaszkori jelenetekben
visel rövidnadrágot, sport
öltözetet. A két lány az étteremben
viszont inkább mai divat szerinti ruhát
visel.
Dramaturg: Kulcsár Edit,
rendezőasszisztens: Kernács
Péter, zenei összeállító: Csiszár Virág.
Bemutató: 2017.
október 1.
Megtekintett
előadás: 2017. október 16.
Budapest, 2017. október 19.
Földesdy Gabriella
