A Szentendrei
Teátrum és az Orlai
Produkciós Iroda közös előadása
Szép Ernő
vígjátékát, mélyén kis
szomorúsággal most Novák Eszter
gondos rendezésében láthatjuk. (Dramaturg: Kárpáti
Péter.) Az előadás nemhogy nem okoz
csalódást, de a hatalmas siker igazolja
mind a darabválasztást, mind az
előadásmódot, stílust és kivitelt,
már túl a
bemutatón is, abszolút teltházzal. Egyszerűen
jó látni-nézni, tele élettel,
humorral, kedvességgel és némi derűs
iróniával. A keserűséget, a filléres
gondokat, a napi otthoni robotot (címek másolása
borítékokra fillérekért,
„bubák”
varrása feltehetően szintén fillérekért)
elfedi a nagy kavarodás, az igyekezet,
hogy egy óra alatt a szedett-vedett, szinte minden
szükséges holmit nélkülöző
háztartás úri vendégfogadó
hellyé alakuljon át gőzölgő friss
kávéval, cselédlánnyal
(László Lili), kuglóffal és
vajas
pogácsával, sőt naranccsal és szőlővel. Meg
cigarettával. Csupa-csupa luxus a
számukra. Kölcsönből mindez, de kölcsön van
a porcelán kávéskészlet, sőt a
szalvéták is, vagy a gramofon. A
„díszlet”-hez (mert mi más is egy
lakásberendezés igazából mint
díszlet magunknak és a külvilágnak?)
pompásan
illik az írógép, igaz, itt úgy
állítják majd be, mint a házigazda
hobbiját… és
mindehhez persze pontosan tudják, kitől mit lehet
kölcsönkérni, jól bejáratott
itt minden -- az 1900-as évek elején, a
"békeidőben".
Egyszóval,
a Csuszik család. A mama (Takács Kati),
aki
brossával saját álomvilágát
éli, a lányok, egyikük beletörődve a
háztartást
vezeti és bubákat varr (Mariska – Tóth
Ildikó), másikuk dolgozik valahol és
fáradt (Duci – Szabó Irén),
az öccsük, aki a borítékokat címezi
és megpróbál
tanulni a hangzavarban (Zoli – Hevesi
László), no meg Kornélia, a szép
Kornélka, akinek az a feladata, hogy – jól
– férjhez menjen (Kovács Patrícia).
Ő
még vidám, örül az életnek:
vőlegény a láthatáron! Fogorvos, akit szeret.
És
aki őt szereti.
Van persze
papa is (Gazsó György), akit
rendszerint a kávéházból kell hazacsalni
és vigyázni, hogy megfelelő módon
viselkedjen. Szép lassan rájövünk, miért
kell vigyázni rá… ami persze nemigen
sikerül.
És megjön a
vőlegény! Kedves, tisztelettudó, szerény –
aztán megeszi az összes pogácsát, a
kávét rengeteg cukorral issza, a kuglófot
befalja… (Fox Rudi – Szabó Kimmel
Tamás
minden energiájával). Sok illúziónk
nekünk nem
lehet, de a családnak megmarad. Még aztán is, hogy
a papával kissé sok közös ismerősük
van a lóverseny látogatóiról. Ó, ő
csak a fogukat kezelte! No persze, gondolhatjuk
magunkban.
És beszélni
akar a papával, négyszemközt. Ez csak egyet
jelenthet! Jelent is: a hozomány
tisztázását.
Nem is keveset kér, de a papa mindent megígér, a
meglévő garasokkal szemben a
tízezret. Hogyne, másnap írást is visz
róla a doktor úrnak, természetesen!
Kornélkának
minden reménye azonnal odavész.
Meg sem
lepődünk, amikor meglátjuk a szegényesnél is
szegényesebb, kopott fogorvosi rendelőt.
Ugyan ki is jönne ide kezelésre – mint kiderül,
még csak a nem is végzett
fogászhoz? A látszatot a papa (Fillár
István) tartja fenn, de sok dolga még neki sincs. Az
orfeumból jönnek a
„barátok” a kivert fogakkal… no és
Kornélia. Bevallja a család rémes anyagi
helyzetét, a papa folytonos hazudozásait. Erre már
a „doktor úr” is őszinte:
neki sok pénzért muszáj nősülnie, nincs
más megoldás. Kornélia könyörög,
vegye
el, jó felesége lesz. Szerető?! Arról szó
sem lehet! – de aztán mégis. Hiszen szereti.
Nagyon.
És eltelik
5 hét. Kornélia gyönyörű, a fogászt
otthagyta, mert annak nincs pénze, neki pedig sok
pénz kell. Talált gazdag kitartót,
ajándékokat hoz a családnak. Anyja
kitagadná, de azért ő is készül, a
papával megy az Orfeumba! – mintha mindenki
kifordult volna magából. De megjelenik a vőlegény,
mintha kicserélték volna.
Eltűnt a világfi, eltűnt a nagyképűség, a
lezserség, most már harcol a lányért,
minden erejével visszatartja a nagyvilági-romlott
élettől, jelesül most
Velencétől és a gazdag férfitól
(szintén Fillár
István). Az idősebb lány, a kedves és
megértő Mariska fogja pártjukat,
végül a fogász – aki megígéri,
hogy ledoktorál, és már több igazi
páciense is
van! – megkéri a lány kezét. Nem
könnyen alakul ki az életük az ismét
szegényes
szobában. De csodák igenis vannak! – most egy arany
cigarettárca alakjában. Jó
lesz majd aranyfogakhoz!
Hát így.
Mindez változatlanul óriási kavarodásban,
az idős házaspár egymás közötti
csatározásában, a vendég fiú
ott-lábatlankodásában.
Játszanak
még: Madácsi István, Gecse Noémi.
Jó a zene
is, Lázár Zsigmond
érdeme. És a jelmezek! – valóban meglepő
Kornél nagy fehérsége
kitartott lánynak készülődve, de mindegyikük
öltözete a darabhoz-szerephez
illő, a mamáé és a papáé
például szembeszökően bohókás,
Kornélia úri kisasszonyos
ruhái viszont visszafogottak, finomak. (Jelmez: Zeke Edit.)
Háromféle
díszletet látunk, a kopott, jellegtelen
szobából mégiscsak lesz egy úri
szobának nevezhető helyiség, a sivár, kopott
fogorvosi rendelő – ahol pedig
boldogok 5 hétig – kellően visszataszító.
(Díszlet: Valcz Gábor.)
Gragika: Csáfordi
László.
Bemutató
Budapesten: 2017.
szeptember 15.
Megtekintett
előadás: 2017. október
11.
Budapest, 2017.
október 13.
Györgypál Katalin
