Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A JÁTÉKOS

Radnóti Színház

A Dosztojevszkijt sújtó anyagi gondok az írót űzték a játékkaszinó felé, hogy esetleges szerencséjével kiegyenlíthesse adósságát. Másrészt az írással is már úgy volt, hogy azért írt gyorsan, mert hajtotta a pénzszűke, írással is törlesztett. Mókuskerék szabályozta életét, nyomorultul végezte volna, ha nem jön egy asszony, aki gondoskodásával leveszi a válláról legalább az anyagi ügyintézéseket.

A játékos című regény (1866, A Bűn és bűnhődéssel azonos évben jelent meg) tökéletesen mutatja be a játékszenvedély mikéntjét, mintha tanulmány lenne. Hogyan keríti hatalmába az embereket a rulett bűvölete, miért képesek összes megtakarított és megnyert pénzüket feltenni egy számra, vagy színre, amit rendről rendre elveszítenek. Ezt ma szenvedélybetegségnek hívjuk, Dosztojevszkij idejében még nem hívták így, de sok gazdag ember vált koldussá ruletten, lóversenyen, kártyán, hogy végül öngyilkossággal fejezze be életét, vagy adósok börtöne, szegényház, nyomor, kitaszítottság jusson neki osztályrészül. A nyerés izgalma, a nyerés okozta magas adrenalin szint valahol kéjes érzést okoz, egyfajta kábítószer.

Az izgalmas regényt Devecseriné Guthi Erzsébet fordításának felhasználásával színpadra átírta Fekete Ádám, a dramaturg Fekete Ádám és Kelemen Kristóf volt, a darabot Fehér Benő Balázs rendezte. Sajátos színpadkép készült a rendhagyó helyszín, a kaszinó megjelenítésére. Egy hatalmas kerek plató tölti be a színpad elülső kétharmadát, ezt a területet körbeveszi egy arany szálakból álló függöny. Amikor a kaszinóban vagyunk, akkor betolnak egy magasított széket, azon ül a krupié, aki bemondja a nyertes tétet, és – ami egyedi megoldás – a zsinórpadlásról dobják le neki a pénzkötegeket, amit az asztalra továbbít. A platón eközben egy „V” alakú neonlámpa áll, a neonok színe jelzi, hogy piros, fekete, vagy zéró a nyertes találat. Más helyszín esetén a plató és az arany függöny marad, a többit kihúzzák a színpadról (Díszlet- és jelmeztervező: Izsák Lili).

A különleges „kaszinói” díszlethez a rendező sajátos koreográfiát szerkesztett a színészeknek, ami a pici színpadon is ad lehetőséget a dinamikus cselekményvezetésre. A cselekmény Alekszej Ivanovics házitanítónak a kálváriája a roulettenburgi [kitalált név] játékkaszinóban, ahol a tábornok kísérőjeként van jelen. A fiú narrátorként meséli el a vele esett történetet, közben megelevenednek az egyes jelenetek. Mindent a fiú szemszögéből látunk, alakja nemcsak egy kalandvágyó fiatalember zajos pórul járása, hanem a 19. századi orosz értelmiségi lét egyértelmű kudarca a nyugati léhasággal szemben. Az író tragikusnak látja a különbséget francia, angol és orosz viselkedés, lelkiség, életmód között. Mindig az orosz a vesztes, mert túlzottan beleadja a lelkét a vele történtekbe. Alekszej Ivanovics elveszti pénzét, kenyéradó gazdáját, szerelmét, megtépázva kerül ki a kalandból. Szinte hagyja magát a francia könnyelmű Mademoiselle Blanche-tól kifosztani. Tudja, hogy átveri, elveszi a pénzét a számító, mindig más pénzén élő és tékozló vamp hölgy, mégis belemegy, nem tiltakozik. A francia ármány vesztese lesz a tábornok is, Blanche kisasszony kezdettől az ő kifosztását célozta meg, de feleségül csak akkor ment hozzá, amikor a férfi megörökölte a nagymama megmaradt vagyonát.

A legérdekesebb figura A játékosban a nagymama. Tábornok és fogadott lánya, no meg a francia hitelező de Grieux is, mind a halálát várja, az ő pénze az egyetlen kiút. Nagymama azonban nem hal meg a kedvükért, hanem megjelenik a roulettenburgi kaszinóban, és játszik. De hogyan! Merész húzásait lélegzetvisszafojtva figyeljük, tolókocsija vészt jóslóan száguld a plató körül, megszólalásai eredetiek, természetesek, rokonait, a bámészkodó idegeneket lenyűgözi, ahogy a nézőket is.

Alekszej Ivanovics és Polina szerelme átnyúlik a mai korba. Piciny apartmanjuk a háttérben egy mai lakást mutat mikrohullámúval és rezsóval. Polina hisztérikus alkata tönkreteszi kettejük bimbózó szerelmét, végül érezzük, hogy érzései mélyek voltak a fiú iránt, de büszkesége, gyenge idegzete, riadt lénye nem tudta realizálni ezt az érzést.

A színészek majdnem korhű ruhákba öltözöttek, ez a korhűség azért az alsó határán van a lehetséges öltözeteknek, inkább praktikusak, mint valódiak. Legjobb a tábornok élére vasalt, kockás öltönye és Blanche kisasszony pelerinje kalappal. Alekszej egyszer dandy eleganciával jelenik meg, többségében azonban jelenkori egyszerű farmerben, ingben. A legjobb alakítást Csomós Mari nyújtotta a nagymama (Antonyida Vasziljevna) szerepében. Színész és szerep ezúttal összeolvadtak, nyerésből vesztésbe való átmenet tökéletesre sikerült. Kivirult a feladat megoldásában, ami egyébként is illett rá. Kiváló volt Schneider Zoltán Tábornokként, megpecsételt sorsa rá volt írva már a darab kezdetén. Jó volt Lovas Rozi Blanche szerepében, az exkluzív kokottot magabiztosan adta elő. A főhőst, Alekszejt játszó Vilmányi Benett (eh.) kis csalódást okozott, valahogy nehezen hisszük el, hogy házitanítóból lett kaszinói játékos. Nem is ez a legnagyobb baj, inkább elnyújtott kamaszos beszéde hat idegenül időnként. Az epizódszerepek közül Molnár Áron (de Grieux), Rusznák András (Mr. Astley) tetszett a legjobban. A Polinát játszó Sodró Eliza alapjában hiteles alakítás, inkább, mint női jelenség problematikus. További szereplők voltak Martin Márta (Blanche anyja), Hajdu Tibor (eh.) (krupié), Józsa Bettina (eh.) (Marfa), Konfár Erik (eh.)(orosz herceg), Dénes Viktor (Potapics).

A bombasztikus zenéért Dargay Marcell a felelős, világítás: Baumgartner Sándor, a rendező munkatársa: Ari Zsófi. Emlékezetes este volt.

Bemutató: 2017. május. 7.     

Megtekintett előadás: 2017. május 16.

Budapest, 2017. május 19-én

Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©