SZÍNHÁZ

SUTTOGÓK

Jókai Mór Művelődési Központ, Budaörs

Andaxínház

„Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek./ Aktákba írják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg” – hangzott el többek között tegnap este, 2017. április 10-én,  a Magyar Költészet Napja alkalmából rendezett előadáson a Jókai Mór Művelődési Központban, a Suttogók társulatának előadásában. Négy fiatalember alkotja a társulatot, hárman adták elő a verseket, egy pedig basszusgitárral játszott lenyűgözően intenzív és improvizatív zenét az est második részében. Úgymint Hajduk Károly, Jászberényi Gábor, Kroó Balázs, Czitrom Ádám, a rendező pedig Zsalakovics Anikó.

​Az Andaxínház sajátos vonulat a magyar progresszív színházi irányzatok közül. A Suttogók c. előadás „József Attila verseibe való alámerülés. Befelé hallgatózás. Személyesség, közvetlenség, bensőséges csendekkel. Csupa irónia, kihívó gyengédség, az élet egyszerű igenlése. Éles és lázadó. (…) Közvetlen jelentés a máról, az egymásrautaltság érzéséről, a szabadságról. József Attila ismert és kevésbé ismert verseinek, belső hangjainak megidézése, ahogy a mostban bennünk rezdül” – olvashatjuk a honlapjukon. http://www.andaxinhaz.hu/featured-articles/suttogok-2017-marcius-12

„Az Andaxínház a  különböző művészeti ágak egymásba kapcsolódásának lehetőségeit vizsgálja. Komplex színházi formanyelvében az irodalmi szöveg mellett a tánc, a mozgás, a zene és az erőteljes vizuális hatások egyaránt hangsúlyosak. Bemutatóik között találunk szószínházi előadásokat és táncelőadásokat is” – mondta még el nekünk Zsalakovics Anikó.

 Azt hittem, hogy számomra ismeretlen József Attila verssel nem tud majd meglepni a társulat, mégis így történt. Az első negyedórában olyan versét hallottuk a költő géniusznak, mely a régebbi „József Attila összes versei” kötetekben nem szerepelt. Gondolom, a ’70-es, ’80-as években éppen azért maradhatott ki a kötetből, mivel erősen foglalkozik ez a vers azzal a kérdéssel, hogy létezik-e Isten, ahogy itt elhangzott Jehova. Az előadásmód pedig nagyon lenyűgöző volt és szintén meglepetésszámba ment, hogy előbb rendkívül hosszú hatásszünettel, majd suttogással teremtette meg a társulat a feszült atmoszférát. A vizualitás is lényeges, azt élhette át a közönség az első percekben, mintha spirituális kapcsolatba léptek volna a színészek a költővel, a versekkel, és ebben mélyültek volna el hosszú törékeny pillanatokon keresztül. Attól lett a közönség koncentrációja is száz százalékos, hogy teljes figyelmünket kívánta, hogy a suttogva elhangzó szavakat értelmezni tudjuk.

Néhányan nem is vállalták fel ezt a fokú azonosulást, és elhagyták a színháztermet. De aki maradt és átengedte magán az előadás valamennyi érzelmi töltését és feszültségét, bizony különleges színházi élményben lehetett része.

Közben eszembe jutottak nemzetünk ma élő legnagyobb színészének, Törőcsik Marinak szavai a budaörsi kamaraerdei közösségi házból, ahol a művészeti iskolásokat tanította. Azzal okította az egyik kisdiákot, aki Pilinszky Apokrif című versét adta elő, hogy tanulja meg, ne szavaljon. Tegyen úgy, mint Törőcsik Mari egész életében, hogy átengedi érzelmein a művet és minden manír nélkül, saját hangján szólaltatja meg a verseket. Hát tegnap este így tettek az Andaxínház társulatának tagjai is. Szinte az volt az érzésem, mintha maga József Attila állna előttünk három személyben és mintegy véletlenül lehetnénk jelen, ahol ő nem venne rólunk tudomást, és egyszerűen csak elmondaná nekünk gondolatait, minden érzését beleengedve verseibe.

Azt gondolom, hogy más alkalommal is érdemes lesz figyelemmel kísérni budapesti fellépésein is ennek a társulatnak előadásait. Köszönjük, hogy ellátogattak kis városunkba, s velük méltó módon ünnepelhettük együtt ezt a fontos napot.

 Budaörs, 2017. április 11.

 

Eller Mária