Eredetileg a Holt költők
társasága lett volna a nagyszínpad negyedik
bemutatója,
a színházvezetés azonban erre az évadra
még nem kapta meg a szükséges jogokat,
így beugróként esett a választásuk A
király beszédére, melynek azonos című
filmes változata 2010-ban világhírt
ért el.
Nem ősbemutató a veszprémi,
hiszen
három éve a kaposvári Csiky Gergely
Színház elsőként állította itthon
színpadra
a dadogós király történetét. Akkor
emeletes díszlet, ugyancsak sok szereplő, de
egy kevésbé megragadó színész (Hüse Csaba)
alakította VI. Györgyöt.
Közös pont a mostanival, hogy
mindkét
drámát ugyanaz a személy álmodta
színpadra, így a rendezői székbe újra Funtek Frigyes ült, akinek megint közel
három órásra sikerült duzzasztania a
látottakat. Ez persze sokkal vontatottabb
történetmesélést eredményezett a
filmhez képest, a rendező azonban a
részletekre nagyon figyelt, így kisebb
megtorpanások követték csak egymást.
Funtek egyébként is
képes a látványos
megoldásokra, ehhez persze hozzátartozik, hogy
nála általában a díszletbe simul
bele a színészi játék. A
mozgószínpadon kívül az egyik
legvagányabb megoldása
most a videotechnika alkalmazása volt, főleg Edward
(családi beceneve: David – Szeles
József) lemondásakor húzott
igazán jó lapot a 19-re. Óriásban
vetítette a háttérként
szolgáló falra, ahogy
a király lemond a trónról, de úgy, mintha
ott ülne a palotában, ahol annak
idején az esemény zajlott. Ilyenkor milyen jó,
hogy már ezekkel az apró
trükkökkel is lehet egy darabban operálni. Alighanem a
videotechnika szárnyalni
fog a következő évek magyar előadásaiban, még
akkor is, ha többen épp azért
ódzkodnak tőle, mert a mozit vegyíti a
színházzal.
Épp ez a kettősség hozhatja
be viszont
a fiatalabb korosztályt is, mely jóval nagyobb
számban képviseltette magát
most, mint egyéb esetben. Lehet még ok a
káromkodás is, mely ugyanúgy megkapta
itt is méltó helyét, ahogy a filmben. Nem
utolsó sorban pedig a főszerepet az a Csankó
Zoltán kapta, aki Colin Firth
szinkronhangja is volt a filmben. Egész más teret kellett
most betöltenie, mint
a szinkronmunka alkalmával, és komoly erőpróba
volt a színésznek a dadogást
órákig ugyanazon a szinten hozni. A filmhez képest
a hang persze ugyanaz
maradt, de mégis valahogy másmilyen lett, itt a
hosszú játékidő és a sok
párbeszéd mind nehezítő körülmény
volt, Csankó azonban így is hátán vitte a
játékot. Neki elhittük Bertie (VI. György
családi beceneve) küzdelmeit és
azokat az érzéseket, melyek egy életen át
kínozták az uralkodót. Egy váratlanul
nyakába szakadt királyi korona és minden, ami
ezzel járt, hisz magát teljesen
alkalmatlannak tartotta a posztra, feltétel nélkül
hitt bátyja képességeiben,
míg a sors közbe nem szólt. Ebbe a
kínlódásokkal teli időszakba kapcsolódik be
a beszédterapeuta (Lionel Louge – Kőrösi
Csaba) is, aki folyton bátorította, és őszinte
kérdéseivel nem egyszer
zavarba tudta hozni az udvari etiketthez szokott férfit.
Kőrösi jól idomult,
egyáltalán nem játszotta túl a
szerepét, úgy volt színtelen, hogy közben
csalafinta is tudott lenni, és ezzel tudott igazán biztos
jelenlétet
kölcsönözni figurájának. Az sem maradt ki,
ami már szinte jó szokása, hogy
megfiatalodott a játékidőre.
A többi szereplő, ha a tömegben
nem is
veszett el, kimagaslót mégsem tudott alkotni. Ez persze
betudható annak, hogy
egy ennyire két emberre fókuszáló
történet nehezen enged be másokat, így
kiegészítőként,
mégis szervesen kötődött a játékhoz Halas
Adelaida, Módri Györgyi, Tóth Loon, Nyirkó
István, Hunyadkürti György (ő is
játszott a kaposvári előadásban),
Máté P.
Gábor, Soltis Eleonóra, Dominek Anna, Szűcs
László. Továbbá Terescsik
Eszter, Imre Marcell, Schmidt
Marcell, Buvári Lilla, Rogácsi Márton és
Nemes Bence.
A kaposvári
előadásnál is Csík György
felelt a díszlet-jelmez
összhangért, mely most vált igazán
teljessé. A ruhák korhűek lettek, és jól
visszaadták a harmincas éveket, megkapó azonban
inkább a színpadi berendezés
lett, leszámítva a piros kanapékat.
A címszerepben
látható Csankó Zoltán
korábban még nem járt Veszprémben, most
azonban egyből főszereppel
mutatkozhatott be, és a várost is megismerhette egy
csapásra. Erre szokták azt
mondani, hogy a „kellemest a hasznossal”. Valahogy
nála is így lehetett, míg a
rendező (Funtek Frigyes) saját szavait idézve
„becsúszó szereléssel kapta meg a
felkérést”, neki azonban már kész
terve volt az előadásra, melyet nem kellett hosszasan
simítgatnia.
Az évad kellemes meglepetése
lett A király beszéde, melynél a
főszereplő teljesítménye az évad
legjobbja az
eddigiek alapján.
Bemutató:
Veszprém, 2017. január 27.
Megtekintés
dátuma: 2017. február 11.
Veszprém,
2017. február 22.
Megjelent a Kláris 17/5.
számában.
Barta
Magdolna
