Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

EGY, KETTŐ, HÁROM

Átrium Film-Színház

Molnár Ferenc egyfelvonásosa a maga – mondjuk – másfél órájában tényleg „valós” idejű: csak egyetlen óra kell a határozott fellépésű, elegáns Norrison bankigazgatónak (Alföldi Róbert) ahhoz, hogy „átvarázsolja” a – Znemanák István rendezésében és Cselényi Nóra jelmezében – szinte már parodisztikusan elhanyagolt kinézetű és ruházatú taxisofőr fiatalembert (Antal – Szatory Dávid) pénzes, hatalommal bíró, egyszóval a dúsgazdag amerikai milliomos család számára megfelelő partivá – ha már mindenki tudta nélkül hozzáment a rájuk bízott amerikai lány (Lydia – Lénárdt Laura). Nem a lány erkölcse a tét, természetesen, hanem a bankár leendő üzletfelei, azaz a lány gazdag szülei. És az üzlet, ugyebár…

Amúgy sem kell, úgy tűnik, „örökre” átszerkeszteni az elején igencsak önérzetes taxisofőrt – aki még a munkáspártnak is tagja! – az amerikai szülők úgy is csak látogatóba jönnek.

Most talán nem érdemes minden mozzanatot leírni, ahogyan a nagyon szerelmes sofőr („a szerelem áldozata!”) fokról fokra, lépésről lépésre alakul át kívül és belül egyaránt magabiztos, a gazdag világba egy csapásra beleillő világfivá, miközben csak azt a néhány jól bevált mondatot tudja, amit a bankár belésulykol. Új nevét – mert persze egy „gróf” adoptálja is (Gróf Dubois-Schottenburg – Mihályfi Balázs) – elég nehezen tanulja meg, új „munkahelyének” nevét, amelynek egycsapásra elnöke lesz, már valamivel könnyebben.

Szóval, az egész történet meglehetősen derűs-meseszerű. Pénz van, hatalom van, Norrisonnak gyakorlata is van éppen elegendő a főként saját maga által létrehozott, „megalkotott” gépezete irányítására, olajozott működtetésére. Az olajat ő maga szolgáltatja, olykor nem teljesen odaillő megjegyzéseivel, ál-érdeklődéseivel. Mindegy, mindezt bőven elnézik neki nem annyira az „olaj” miatt, mint a „van annyi pénz” miatt. Mert van annyi pénz. Az angol szabó számára az elegáns öltönyök, a cipész számára a kézzel varrott cipők elkészítése jó munka. A fodrász miért ne nyírná meg a klienst? Ha egy fürdőszobában, akkor ott. A hoteligazgató miért is ne adná legjobb szobáit a házaspárnak, Norrison számlájára?! Az orvos azonban – nos, itt már kell némi plusz készpénz, hogy megírja a szükséges orvosi igazolást (mellesleg orvosi igazolás nélkül is nyilván felmondhatna ez a már csak volt sofőr). A grófi adoptálásnak, vagy a főkonzuli címnek is magas ára van, de lehet alkudni. Jóhírű klubba bekerülni nemcsak Norrison pénze kell, hanem addigi hírneve is. Hogyan szerezte meg? – talán jobb, ha nem tudjuk.

Mindenre van gondja ennek a „szuperhősnek”, észrevesz – szinte – mindent, új ruhát (titkárnő), frizurát (másik titkárnő), kisírt szemet (harmadik titkárnő). Csak néha téveszti el. De a kisírt szemű titkárnőjéhez visszaparancsolja vőlegényét, mégpedig a megfelelő módon: mindkettejüknek közös túlmunkát rendel, megszabva a munka tartalmát is… (Krisztián – Barna Zsombor e.h.)

Egyetlen egyszer kerül homokszem a gépezetbe: véletlenül bár, de kiderül, hogy szeretője, Begónia – akit nincs szerencsénk megismerni – megcsalja, mégpedig azzal, akit Norrison a sofőr érdekében éppen elő akar léptetni (Felix – Debreczeny Csaba). A bankár kicsit búslakodik, aztán – előlépteti. Mert fontosabb a partiképessé varázslás az újabb jó üzlet reményében. Később még legalább egy percig enged magának búslakodást Begóniája miatt… Új szerelmet „szereznie” amúgy sem lesz nehéz, néhány forró másodpercnek is tanúi lehetünk az egyik titkárnővel, nem beszélve a bonyodalmak okozójáról, Lydiáról, aki a végén bevallja: képes lenne beleszeretni Norrisonba. Miközben persze szerelme várja…

Norrisont pedig majdnem megsajnáltunk már, aranyórája nélkül, sőt, immár irodája nélkül, hiszen mindent-mindent átadott Antalnak, akinek immár saját titkárnője is van, elegáns csekkfüzetével magabiztosan közlekedik gurulós székén a csili-vili irodában. Az is igaz, hogy az egész „átváltoztatjuk” árát gondosan felszámolta már Norrison, beleértve saját „ócska” kocsijának árát is, és majd behajtja rajta. Milyen pénzből? – Egyelőre itt a karácsony, a feldíszített karácsonyfa ott áll az iroda sarkában, Norrison még eléri az eredeti repülőjáratot, mellyel családja után utazik, Lydia most már partiképes férjével a lány szüleihez megy látogatóba, akik éppen megérkeztek külföldről. Minden tökéletes, kivéve azt a csekélységet, hogy Norrison – aki minden hízelgést, dicséretet, hálakifejezést hárított azzal, hogy „nincs rá idő” – most, egy újabb dicsérő mondat hatására, mélységesen elítéli az „egész emberiséget”, akivel mindezt ő meg tudta tenni.

Mert meg tudta tenni, és a nagy baj az, hogy akár ma is megtehetné. Mert ez a történet nem ma játszódik… De mindig mindenre ugyanígy ma is találna embert, jóra és rosszra egyaránt.

Akik ismerjük a történet végét, nyugodtan elmerülhetünk a részletekbe. Természetesen az előadás Norrisonra, tehát Alföldi Róbertre épül, aki nem okoz csalódást egy pillanatra sem. „Tovább!” – mondja újra és újra, saját magának is. Hiszen ő nemcsak hatalommániás, de munkamániás is: nem képes az agyát átkapcsolni, különösen nem egyetlen perc alatt, amikor – még a legelején – úgy tűnik, maradt egy egész órája „semmit sem csinálni”. Erre ő nem képes! – Szinte jól is jön számára a „sürgős munka”, a sofőr átváltoztatása, amikor kiélvezheti ötletei valóra váltatását addig megteremtett hatalmával és pénzével, a szokott tempójában.

Ehhez sok ember kell. Akikről külön nem szóltunk:

Titkár – Lugosi György, Kunó kisasszony – Parti Nóra, Dr. Pinsky és Dr. Wolff – Némedi Árpád, Osso és Dr. Faber – Janicsek Péter, Ciring és Colleon – Fehér Balázs Benő, Schmidt és Parker—Dékány Barnabás, Posner kisasszony – Sipos Viktória, Petrovics kisasszony – Bánky Sára, Brasch kisasszony – Hajdú Csilla.

A bankban dolgozók szürke ruhájukban belesimulnak a „körbe”. Másként nem is tehetnének, ha állásban akarnak maradni. És miért ne akarnának? A „külsők” persze saját öltözékeiket viselik, de az orvos fehér köpenyén kívül túlzottan nem különülnek el ettől a világtól. Talán a „gróf” úr bohém kicsit. Lydia természetesen igen csinosan öltözött.

Norrison pedig, mint mondtuk, szuper elegáns sötétszürke öltönyében. Hacsak – hacsak nem látjuk méregdrága, kézzel varrott, igen elegáns – kirívóan élénk barna cipőjét. De nem lehet nem látni! És ez már a legelső pillanattól kezdve kellően ellentmondásossá teszi a történet egészét.

A modern iroda tervezője is Znamenák István.

Zene: Zságer-Varga Ákos

Produkciós menedzser: Zsedényi Balázs

Produkciós vezető: Ugrai István

A Kultúrbrigád, az Átrium Film-Színház és a THEA Theatre Entertainment & Art közös előadása.

Bemutató: 2016. november 4.

Budapest, 2016. december 27.

Megjelent a Kláris 17/3. számában.

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©