1917. január 13. Ekkor volt a Kék róka ősbemutatója a
Vígszínházban. A
jól prosperáló magánszínház
pont az efféle szerelmi három-, négy-, és
ez
esetben ötszög történetekre volt
kalibrálva. Hogyan éli életét egy
úrinő,
amikor nem szereti a férjét, és mi mindenre
képes, hogy szerethessen? A Vígszínház
szórakozni vágyó közönsége
imádta Molnárnak, Lengyel Menyhértnek, Szenes
Bélának, Hunyadi Sándornak, és persze Herczeg
Ferencnek is efféle tündéri dolgait, és
imádta az „isteni Irént” [Varsányi
Irén], aki eljátszotta neki a Cecile-féle
úrinő szerepeket. A Kék róka 74
este került színre
szerzőjének elismerést hozva. Később
játszotta Bajor Gizi kétszáznál is
többször, az utóbbi három évtizedben
Takács Katalin, Für Anikó, Balázsovits
Edit és még sokan mások.
A színmű az utóbbi harminc
évben mindig
műsoron van valamelyik színházban. Most éppen a
Pinceszínházban Kőváry Katalin
rendezésében látható egy
hónapban egyszer. A kisméretű színpad és
nézőtér, az öt színész valóban
belead
apait, anyait, hogy emlékezetessé tegye
játékos viháncolásaival a 2–2
és fél óra
játékidőt. Nos, ez sikerült. Pedig a
közönség ezen a decemberi estén még ezt
a
viszonylag kis nézőteret sem töltötte meg teljesen, a
hátsó sorok üresen
maradtak.
A színmű egy budai kertes –
némileg
téliesített – nyaralóban
játszódik, a színen mindössze három
bútordarab jelzi,
hogy valószínűleg a levegős nappaliban járhatunk,
itt az ablak nem a hátsó
kertre, hanem a nézőtér felé néz, ezt a
szereplők tekintetéből lehet tudni,
mikor várják valaki érkezését. A
jelmezek is egyszerűek, Cecile-nek nem jutott teljes
kék róka gallér, csak egy sarki róka
féloldalas gallér-félét hord a II.
részben
(Díszlet-jelmez: Dőry Virág). De mi
van a jól ismert cselekménnyel?
A cselekmény köszöni,
jól megvan. Több
aspektusból meg lehet közelíteni, pl. kezdjük
Lencsivel (Juhász Réka), aki kivetette
hálóját Cecile (Bacsa Ildikó)
férjére, Paulus doktorra (Széles
Tamás), ő biológus és hidrákkal
foglalkozik. Lencsi
megígéri, hogy illusztrációkat
készít friss rajztanárnői diplomája
birtokában a
professzor új könyvéhez. Közben esze
ágában sincs illusztrálni, csak férjhez
akar menni, és nem is gondolja, hogy ez milyen hamar
bekövetkezik. Sándor, a
házibarát (Szanitter
Dávid) hozza a hírt, hogy látta Trill
báró (Szirtes
Balázs) autóját lerobbanva, benne egy
fehérbetétes cipőjű nőt, épp a
báróval
csókolóztak. Cecile is megérkezik, rajta a
betétes cipő, ő a szűcsnél járt
bunda ügyben. Másnap este Trill báró is
megjelenik halvacsorán Pauluséknál, a
helyzet kissé kínos, mindenki Cecile-t figyeli,
ezért az asszony elküldi a
bárót. Sándor hűtlenséggel vádolja
Cecile-t, aki taktikából vagy menekülési
útvonalként beismer mindent s elhagyja férje
házát, rokonához költözik, mert
elválik, ez így becsületes. A második
részben (szűk másfél év telt el) Lencsit
már Paulus doktor hű feleségeként látjuk
viszont, nagy a szerelem, s jaj a
cselédeknek, akik röpülnek egy nyitott ajtó
miatt. Véletlenül épp Cecile jön
látogatóba hozzájuk, hogy aláírja a
volt férjétől neki járó apanázs
kérését. De
Sándor is most jön látogatóba, már
sokadszor járta meg a Rhone-gleccsert, most
belecsöppen a családi egyezkedésbe annyira, hogy
kettesben marad Cecile-lel.
Fél óra alatt ujja köré csavarja az
immár elvált, és Sándorba mindig is
szerelmes asszony a naiv, és boldogan Cecile karjaiba
futó Sándort. Már nem
érdekes, hogy volt-e Trill báróval, megcsalta a
férjét vagy sem, végül is a
szűcs üzlete szintén a Török utcában van.
Utazni fognak együtt, Svájcba, meg
még messzebb, de előtte összeházasodnak, praktikus
okból, hogy ne kelljen két
külön szobát kivenni a hotelben. Mire Paulus és
Lencsi visszajönnek sétájukról,
már mindez fix und fertig, Lencsi zavarában „kezit
csókolom”-mal köszön
Cecile-nek, mintha még mindig gyereklány lenne.
A pinceszínházi csapat
két tagja
szenvedélyesebb a szokottnál. Sándor és
Lencsi több esetben is felemeli a
hangját, dühösen reagálja le az
eseményeket. Cecile-t is belső indulat fűti,
amit nem vetít ki közeli családtagjaira, ám
érezzük, hogy izgul, sikerül-e régi
vágya, Sándor meghódítása egy
életre. Bacsa Ildikó szenvtelen
játékán átüt ez
az egészséges izgalom. Szanitter Dávid
méltó párja, játéka az első
pillanattól
fogva érezteti velünk Cecile iránti olthatatlan
szerelmét. Néha az őrjöngésig
indulatos. Széles Tamás a végletekig megengedő,
belátó és szeretetre éhes
Paulus. Juhász Réka Lencsiként naiv máz
alá rejti Cecile-re féltékeny, másfelől
számító lényét. A kis
utálatost játssza hihetően. Szirtes Balázsnak
rövid
szerepében kell meggyőzni bennünket látens
hitványságáról, és annyira
jól kell
csinálni, hogy ne derüljön ki, hogy ő egy
valódi szélhámos, vagy csak egy
ártatlan mókamester.
De miért is nézzük a Kék rókát újra és
újra? Halhatatlan
bölcsességgel nem szolgál. Amiért
Molnár Ferenc legjobb darabjait is
akárhányszor megnézzük. Mert szellemes,
úgymond „jól van megírva”. A benne
található szerelmi bakugrások kedvünkre
valók. A visszatérő szlogenek
ismerősként hatnak egy idő után: A „Chateau
Ira” nevű pezsgő, a „rókavadászat”,
a „Rhone-gleccser”, Trill báró mint „aviatikus” és
„repülő barom” óriási szöveg.
Hát, többek között ezért szeretjük,
akkor is, ha manapság nem bárónak
hívják a
hasonló aranyifjakat, és az „úrinők”
nem hordanak kék rókát.
Rendezőasszisztens: Zakar Ági és Bacsó
Bori, a Pinceszínház pedig a Török
Pál utcában található, akár Cecil
szűcse és
Trill báró rezidenciája.
Bemutató:
2015. november 13.
Budapest,
2016. december 23.
Földesdy
Gabriella
