Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VALAHOL EURÓPÁBAN

Pesti Magyar Színház

Ismét egy musical, ismét egy sikerdarab a megújult Hevesi Sándor téri színház színpadán! Az ötlet most is telitalálatnak bizonyul. Az alapmű, Balázs Béla történetéből Radványi Géza által rendezett azonos című, nagysikerű film (1947). Ennek nyomán keletkezett a musical több mint húsz éve, amiben a történet is megmaradt, és a zene is hozzáadott valamit a remekműhöz. A szövegkönyvet Böhm György, Korcsmáros György, Horváth Péter írta, a Nemes István által írt dalszövegeket Dés László zenésítette meg, 1995. május 9-én volt az ősbemutató a Fővárosi Operettszínházban Horváth Péter rendezésében. A zenés darab 1999-ig, a színház renoválásáig műsoron volt. Majd a Városmajori Szabadtéri Színpad és a székesfehérvári Vörösmarty Színház, valamint a kassai Thália Színház is játszotta sikerrel.

Azért minden esetben komoly kurázsi kell e sokszereplős, és főként sok gyerekszereplőt felvonultató musical színre alkalmazásához. A nagy apparátus ismét jól vizsgázott, ahogy ezt már megtapasztaltuk a tavalyi évad folyamán A muzsika hangja előadásánál is. Most Nagy Viktor rendező érdeme, hogy a közel két és fél órás előadás egy pillanatra sem válik unalmassá, sem erőltetetté. Az eredeti történet annyira nagyszerű, hogy semmit sem kell változtatni rajta, sem aktualizálni, sem mai korba helyezni, mert önmagát adja: a második világháború utolsó hónapjaiban játszódik, nem máshol, Magyarországon. Középpontjában árván, lakás, élelem nélkül maradt és emiatt eldurvult gyerekek állnak, no meg a lebombázott javítóintézet elszabadult csibészei, akik amúgy is szeretik a balhét. A véletlenül összeverődött, lelkileg, fizikailag sérült gyerekek és kamaszok csapattá szerveződnek, fosztogatnak, élelmet, éjjeli szállást foglalnak létük fenntartásáért. A razziázó „egyenruhások” statáriumért kiáltanak, a csendet, rendet sajátosan értelmezik, mindenesetre működésük következtében két fiú is meghal lövöldözésük miatt.

A Simon Péter karmesterrel, zeneszerzővel való találkozás a musical második részére korlátozódik, ez kicsit leszűkíti a vele való kapcsolat kialakulását. De arányérzékünket nem bántja mindez, aki nem látta a Radványi Géza filmjét, észre sem vesz semmit. A karmester, aki elvonult a világtól, mert belefáradt már az életbe és a háborúba, megtalálja új feladatát. Azonnal felismeri, mit segíthet ő ezeknek a gyerekeknek, hogy megszelídítse őket, elvadult létüket megnemesítse önfeláldozó magatartásával, ami nem is esik nehezére. Aláveti magát az elkövetkező eseményeknek, nem fél, nem menekül, ha kell, meg is hal azonnal. És ezzel a nem szokványos magatartásával nyeri meg a csatát, zenére tanítja a zenét nem ismerőket, és átadja nekik a romos kastélyt, legyen lakhelyük, akkor nem lesz jogcím az üldözésükre. Egy cseppnyi emberség elég, s megnyílnak a szívek. Hosszú (a főhős neve) és Suhanc (más néven Éva) az események alatt egymásba szeretnek, Ficsúr is megszelídül, a Professzor visszakapja francia szótárát, Kuksi viszont, aki mindig a holnapot várta, meghal egy eltévedt puska golyójától. Az egyenruhás, aki lelőtte, megszégyenül.

Csík György díszlete a színpad közepére tervezett ún. „műrom”, ami belül lépcsős, az aljában egy vagy két lakószoba áll a játék, a tánc részére, valamint minden talpalatnyi hely, amit enged a forgatható díszlet. A sok szereplő sok helyet foglal el, őket inkább akadályozza a néhány kellék, amit kerülgetni kell a színpadon (motorkerékpár, zongora, kiszáradt fa, bőrönd, karosszék). Jelmezként szolgál a szakadt holmi, toprongy, lukas zokni, foltozott sapka (Tervezője: Rátkai Erzsébet). A szereplők rutinosan mozognak, táncolnak (koreográfus: Gyenes Ildikó; színpadi mozgás: Gyöngyösi Tamás), az énekszámok fülbemászóak, és még a szövegüket is lehet érteni. Egyszóval, minden a helyén van, ahogy mondani szokták.

Az előadás főszereplője a „Hosszú” névre hallgató fiatalember, aki összefogja a sokfelől érkező gyerekeket, amolyan főnökféle. Pavletits Béla jól oldja meg feladatát, bár alakítása nem emlékezetes. Suhancot, a fiúruhába bújt Évát Mahó Andrea játssza, fiúként harcos és kemény, lányként aranyos, és a lágy vonásai dominálnak. A darab kulcsfigurája a Simon Pétert játszó Reviczky Gábor, ő a Nemzeti Színházat hagyta maga mögött, hogy új kihívások elé nézzen. Nem másolja a filmbeli legendás, Somlay Artúr által játszott figurát, ismét felépíti a karmestert. Abszolút szenvtelensége, halksága, visszafogottsága meglepő és hatásos. Hangja időnként olyan halk, hogy nem érteni a szöveget tökéletesen. Ficsúr alakítója Ágoston Péter, itt szépfiút alakít, van egy magánszáma is, amikor női ruhában, egy sanzonnal kápráztatja el a kellemetlenkedő egyenruhás betolakodót. Kisebb szerepben láthattuk Gémes Antost (Leventeoktató), Rancsó Dezsőt (Tanító), valamint Bede-Fazekas Szabolcsot (Egyenruhás), utóbbit ezúttal kissé sztereotip negatív figuraként. A gyerekszínészek között is van néhány remek alakítás, így Vanek Andor (Professzor), Vida Bálint (Kuksi), Bauer Gergő (Suttyó), Kornis Anna (Pötyi).

Közreműködtek az előadásban a Pesti Magyar Színházakadémia növendékei, zenei vezető: Magony Enikő, rendezőasszisztens: Hübér Tünde. A színházat megtöltik a kamaszkorú iskolás gyerekek, egész osztályok érkeznek vidékről autóbusszal, hogy végigizgulják a sikeres magyar musicalt. A végén hálás közönségként ujjongva és hosszú ütemes tapssal hívják elő a színészeket.

Bemutató: 2016. december 2.

Budapest, 2016. december 12.

Megjelent a Kláris 17/3. számában.

Földesdy Gabriella

 

 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©