Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

RÉSZEGEK   

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad

Részeget játszani nagy kihívás. Jelen esetben a bemutató előadás előtt a rendező, Viktor Rizsakov előre is türelmet kért a kedves nézőktől. Így hát még a szokottnál is nagyobb türelemmel hallgattuk a bevezető zajokat, a színpad két oldalán ültek a „zenészek” – igazából a játszó színészek, talán csak Markot, azaz Trill Zsoltot kivéve. Zajt csaptak üveggel-tükörrel és azon pohárhúzogatással, kemény zacskógyűrögetéssel, ütemesen táblára írással, lánccsörgetéssel gondosan megkomponálva, nagy fegyelemmel. (Igen, a színészek a nézők háta mögött magasan lévő, természetesen a másodperceket is kijelző órát figyeltek.) Eközben mi szemrevételezhettük a feltűnően lejtő színpadot, rávetítve a hatalmas négyzetekkel. Azok is változtak később.

A színészek csak az első pár percben voltak „részegek”, utána a mozgásuk már kevésbé volt „ittas”, a beszédük annál inkább. Vagy inkább őszinte. Vagy nem mindig összefüggéseikben érthető. Talán nem is kellett mindent érteni, inkább érezve gondolkodni.

A lejtő-színpad sem maradt üres, lassan beterítették nagyon fehér bútorokkal, szekrénnyel, asztalokkal, székekkel, később bárpultokkal. Mindez nem volt könnyű, az ember nem is nagyon értette, mitől nem csúsztak le a bútorok a színpadról. Később mindent kivittek – nem könnyen –, az egész színpad vízszintesre ereszkedett, közepére egy óriási csövet állítottak fel, ami fent illeszkedett – feltehetően egy vízvezetékhez. Onnantól fogva lassan, de folyamatosan víz folyt ki a csőből, oldalt pedig egy szabályos vízcsapból. És a színpad egésze kezdett vízben úszni, végül több centis vízben jártak-keltek-feküdtek (!) a színészek… az bizonyos, hogy a víztükör, a víz mozgása is érdekessé és mozgalmassá tette az előadást. Pedig a sokféle történéstől – miközben minden színész nagyon-nagyon részeg kellett, hogy legyen – eleve sem unatkozhatott a kedves publikum. Próbálta értelmezni, érteni, megfejteni a sok vitát, kitárulkozást, veszekedést, gyónást. Mindez egyetlen éjszaka alatt történt. Boldogság, szeretet, halál és Isten sugallata (suttogása) a szívünkben. Ez így mind, egyben, semmiképpen sem könnyű.

A szereplők korra, nemre, minden egyébre tekintettel is sokfélék. Tizennégyen lehettek is. Mark, a fesztiváligazgató kezdte a sort Martha (?) (Mikecz Estilla e.h.) után, illetve Marthával. Mark aztán az utolsó jelenetekben jelent meg ismét, ha lehet, még hangsúlyosabban.

Több szálon is elgondolkodhattunk. Két középkorú házaspár (Gustav – Kristán Attila, Linda – Nagy Mari, Karl – Tóth László, Lora – Szűcs Nelli) a közös este után a hűségről, szabadságról, boldogságkeresésről – mondjuk úgy, bár ez nem igazán fedi a valóságot – vitázik. Egymással is, másokkal is, akikkel összetalálkoznak az utcán.

Négy fiatalember (Matthias – Szabó Sebestyén László, Max – ifj. Vidnyánszky Attila m.v., Gabriel – Bordás Roland e.h., Rudolf – Berettyán Sándor e.h.) , Max legénybúcsújának utolsó óráiban, előbb Max szülei vegetárius vendéglőjében egy prostituálttal, Rosával (Barta Ágnes e.h.), aztán kerékpáron az utcán. Max „esküvője” az őt megbabonázott lánnyal, Laurával (Ács Eszter e.h.), hogy majd örökre elbúcsúzva, Max másnap megnősüljön igazi menyasszonyával. De addig! – addig nagyon sok mindenféléről beszélgethetnek a maguk különös módján. Ital nélkül vajon hogyan alakult volna…? – értelmetlen a kérdés, persze, de azért csak felmerül az emberben.

Egyik kulcsjelenet Laurenz (Fehér Tibor) hosszú, figyelemfelkeltő monológja többek között arról, hogy valami lényegi kapcsolódásunk egymáshoz teljesen elveszett – amivel visszahódítja feleségét, Magdát (Katona Kinga e.h.). És csak egy kicsit trágár…

Sok minden elhangzik, és a legfontosabbak – építve a részegek szokott stílusára. – egymás után többször is. Isten szól a részeg emberen keresztül… vagy, hogy külön-külön is, együtt is valamennyien Isten teste vagyunk. Értjük? Nem értjük? Mindegy, fontos. Meg az is, hogy létezhet-e égi szerelem. Van, akit most ragad magával, éppen Karl-t… egy számára ismeretlen nő által, egy piros lufival. Az sem probléma, hogy ott van a felesége is. A lány aztán eltűnik a lufival, a feleség marad.

Az utolsó jelenetek pedig Markkal, aki összeakad Rosával – felteszik a koronát. Szinte elsikkad a tény, hogy a pökhendinek látszódó filmfesztiváligazgató – tüdőrákos, van még vagy négy hónapja. És vissza akar adni mindent, amit addig kapott egész életében. E visszaadás módja is azonban igen különös, csaknem Rosa életébe kerül. Hja, részeg ő is… Miért ne vallhatná saját magát Jézus Krisztusnak? Különben is, teljesen részeg most is. Ha úgy vesszük. De nem feltétlenül kell úgy venni. Sem az ő, sem a többi színész játékát. Italt, ivászatot nem is látunk. No persze, nyilvánvaló: a szerző Ivan Viripajev (Irkutszk, 1974–) drámaíró és forgatókönyvíró, filmrendező, színész, a Praktika Színház (Moszkva) művészeti vezetője. Ezek a részegek – ha persze egyáltalában igazán azok – nem feltétlenül oroszok, de európaiak. Ez nem zárja ki, hogy ne lelkesedjenek éppen egy iráni filmért a filmfesztiválon, amire egyaránt hivatkozik Mark is, meg éppen Rosa is.

Fordította, dramaturg: Kozma András, a díszlet és jelmezek orosz tervezők munkái: Maria Tregubova és Alekszej Tergubov. Meg kell hagyni, sokfélék a jelmezek, természetesen főleg a női karaktereket emelik ki (Lora jelmeze különösen beszédes, de a többieké is). Feltűnő a sok elrajzolt smink is az arcokon.

Video-látvány: Vlagyimir Guszev.

A színészek azt játsszák, hogy ne vegyük komolyan azt, amit a legnagyobb komolysággal (és bizonyára jelentős fizikai és szellemi erőfeszítéssel) adnak elő, a nézők számára pedig kihívásnak vehető, ha követni akarják érzelmileg is, értelmileg is azt előadást… de megéri. És nem tudjuk nem komolyan venni, élvezve benne olykor a humort is, meg persze közelről a másféle (expresszív) színészi játékot.

Bemutató: 2016. november 19.

Budapest, 2016. november 20.

                                 Györgypál Katalin

 Á ZN
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©