Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

PÁRTERÁPIA

Belvárosi Színház

A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös produkciója

 

Daniel Glattauer vígjátékát Kajtár Mária fordításában mutatta be Pesten, a Belvárosi Színház  (idén nyáron Szentendrén már láthatta a közönség a háromszereplős vígjátékot), két részben.

Znamenák István rendezte, övé a díszlet is: a párkapcsolati terapeuta rendelője, 3 db szék, fehér falak, fehér ablakok és fehér ajtó… háttérben egy kisasztalon kávéfőző (oldani a feszültséget olykor).

A férj (Debreczeny Csaba), A feleség (Balla Eszter) és A tanácsadó (Mészáros Máté) – ennyi, bár nevük is van a szereplőknek, de ez annyira nem fontos. Hiszen mindannyiunkról szól ez a darab. Valamennyien kerülhetünk félresiklott kapcsolatokba, indulatokkal tűzdelt házasságba, ami még javítható, amit még nem szeretnénk befejezni, még dolgunk van egymással.

Párterápiára általában a feleség szokott inkább igyekezni, a férj jobb esetben eljön vele erre a másfél keserves órára – itt az egyik gyerek nyomására… hiszen a gyerekek sem szeretik, ha a szüleik folyton veszekednek. A következő állomás, a teljes csend még rosszabb.

Ez a házaspár még nagyon is kommunikál egymással, még nagyon is akarnak egymástól – mit is? Sok mindent. Megértést, szerelmet, nyugalmat. Csak éppen a sok év – már 17 – felőrölte a régi szerelmes pillanatokat, kedves bókokat, már jobbára csak egymás hibáit látják. Ismerős helyzet, a tanácsadó sem lepődik meg. Annál nehezebb előcsalogatni belőlük a pozitív érzelmeket, a régi kedves pillanatokat… annyira nem, hogy újra és újra egymásnak esnek. Ő pedig rosszul tűri a stresszt. Megpróbál velük sok módszert, de egyik sem válik be. Túl jól ismerik egymást, még a várható – a másikat leszóló – gondolataikat is.

Ám hirtelen, a „kiadott” rövid szünet alatt-után történik valami, a veszekedő felek először észre sem veszik, annyira el vannak foglalva saját sértődéseikkel: a „doktor úr” egyre kétségbeesettebben olvas egy sms-t. Úgy tűnik, nem szokványos az üzenet már csak a hossza miatt sem, hiszen percekig olvassa, a végére teljesen „odavan”… és fordul a helyzet, most az eddig egymással veszekedő pár egymással egyetértésben próbál segíteni a tanácsadón, még le is tegezik, annyira közel érzik magukhoz mint embert, mint egy olyan embert, akit éppen elhagy a felesége – velük ellentétben azonban éppen a folytonos jóindulata, megértése miatt. Állítólag.

És most már ők bizonygatják a tanácsadónak, hogy igenis jók a módszerei, csak idő kell hozzá, hogy hassanak, és az ő házassága sem lehet reménytelen, csak tegyen már valamit érte, ahogyan ők is tettek eddig… Valahogy az egész helyzet olyan – kicsit fura, kicsit mesebeli, de a házaspár már teljesen belemelegedett, alig tudják – immár egymással egyetértésben – elhagyni a rendelőt, a honoráriumot pedig valamiként mégis megosztják egymás között, a férj meg a tanácsadó.

Hát persze, nem volt igazi az sms, a feleség létezik ugyan, de esze ágában sincs ilyen üzeneteket „igazából” küldeni, helyette lehordja férjét a telefonban, hogy ehhez a drasztikus eszközhöz – módszerhez – nyúlt; és éppen úgy veszekedni kezdenek, mint korábban ez a házaspár. Hiszen ők is „csak” emberek.

Nem csak maga a történet az, ami megfogja a nézőt – sejteni lehet, hogy vígjáték lévén, aligha lesz vége a házasságnak itt a rendelőben –, hanem a fordulatok, a párbeszédek, a feltörő érzelmek sokfélesége, a helyzetek életszerűsége az, ami érdekessé teszi. És sejteti, hogy valamiként mégis van kiút a rengeteg veszekedésből. Amúgy az alaphelyzet a „szokásos”: a férj agyonhajtja magát a munkahelyén teljes felelősséggel, a nő otthon van a gyerekekkel, a férj hazaérve csak nyugalomra vágyik, a nő meg arra, hogy kibeszélhesse magát végre… és máris „áll a bál”. Szerencsére erre nézve sem kapunk most konkrét „instrukciókat”, de a hangvétel egésze derűt sugároz, a lehetséges megoldás felé mutat valóban, és már ez nagy érték benne. Ehhez jön a jó rendezés, a jó színészi játék mindhármuk részéről.

Jelmez: Cselényi Nóra, világítási terv: Kehi Richárd, grafika: Csáfordi László.

 Bemutató Budapesten: 2016. október 26.

Sajtóbemutató: 2016. október 25.

Budapest, 2016. október 26.

 
Györgypál Katalin

 Á ZN
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©