Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A NŐK ISKOLÁJA

Katona József Színház

Mindig is gondot jelentett nekem a cím. Miért a nők iskolájában példázat a darab esemény sora? Inkább a férfiaknak kellene tanulniuk Arnolphe történetéből, esetleg mind a két nemnek, nőknek és férfiaknak egyaránt.

A férfiak ősi félelme, hogy megcsaltak lesznek. Egyesek rettegnek attól, hogy a feleségük, barátnőjük más férfival is tart nagyon közelinek tekinthető kapcsolatot. A féltékeny a kizárólagos birtoklás esetleges megsértése miatt aggódik. Sok férfi számára a nő birtoklása tekintélyt, hatalmat jelent, saját társadalmi szerepének szilárd hátterét adja. Ennek esetleges elvesztése összeomláshoz vezetne.

Arnolphe hosszú éveken keresztül szórakozott a megcsalt férjeken és a hármasban ő volt a „kívülálló”, aki gyorsan ki tudott lépni a kapcsolatból, magára hagyva a szarvakkal rendelkező férjet, akinek szarvait mindenki látta, csak saját maga nem. Időben gondolt arra, hogy egyszer majd ő is megnősül, és tervet eszelt ki, hogyan tudná megelőzni, hogy ő is a megcsalt férjek csoportjában találja magát. A terve zseniálisnak látszik, egy árva leányt zárdában neveltet, hogy a világ eseményeibe ne kelljen bekapcsolódnia, arról csak keveset tudjon. Majd magához veszi ezt az ártatlan gyermeket. A gyönyörű és őszinte leány azonban megismerkedik egy fiatalemberrel, amikor az erkélyen hűsöl. Hiába a szolgáló és a szolga, akik minden pillanatban őrzik a leányt, a szerelem falakat dönt le, nem ismer határokat. A féltékeny, magát jövendőbeli férjnek tekintő Arnophe egyre veszélyesebb és kegyetlenebb őrzési és kényszerítő technikákat eszel ki. Még a fizikai bántalmazástól sem riad vissza, megvereti a szolgáival Horacet, a szerelmes ifjút. Mikor már úgy tűnik, hogy szomorú vége lesz a történetnek, mert Arnolphe gátlástalanságával, hatalmaskodásával, pénzével lehetetlen szembeszállni, akkor megjelennek az események megfordítását eredményező régi ismerősök, rokonok, és kiderül, hogy Arnolphak nincs joga magáénak tekinteni a leányt, mert itt az apja, aki lányát örömmel adja feleségül szerelméhez, Horacehoz, barátja fiához.

Moliére fantasztikus esemény sort gondolt ki okulásunkra. Hatalmas tragédiáról, mindenkit személyiségében, jövőjében negatívan érintő és magát hergelő baj sorozatnak voltunk a tanúi, úgy hogy nem engedett belesüllyedni a tragédia szomorúságába, hanem képes volt ezt az emberi szörnyűséget vígjátékként tálalni. Nem is vágyunk a tragédiára, jót szórakozunk a történeten, de jól az eszünkbe véssük, hogy az ilyen helyzeteket, az ilyen embereket legjobb, ha elkerüljük. A tragédia racionális felépítéssel szinte sohasem jut el a pozitív befejezéshez. Szükség van a külső erőre, egy külső lehetőségre, hatalomra, ami megfordítja az eseményeket. Moliére is ezt a megoldást választja. A rendezés még erősítette ennek a külső erőnek az idegenségét azzal, hogy a három férfi, a régi ismerősök, rokonok egyszerre lépnek színre, a háttérből haladnak előre, egyforma elegáns szürke öltönyben és felöltőben. Megjelenésükkel a darab egészétől különbözve képviselik együtt az erőt a pozitív megoldás érdekében.

A darabhoz a szövegkönyvet Závada Péter írta. Remekül sikerült, pozitív példa arra, hogy lehet modernizálni a szöveget úgy, hogy szolgálja a darab időtlenségét. Csak néhány helyen volt kitekintés a mai nézők felé, ezt észre vettük, elfogadtuk, és kellemesen szórakoztunk rajta. Valószínűleg az már a rendező javaslata volt, hogy a jó feleség viselkedéséről szóló könyvecskéből a 14 szabály közül – szerencsére – csak négyet olvastattak fel Ágnessel. Nyilván egyszerűsítő, a pergős szerkezetet nem sértő rövidítések máshol is voltak.

A színházi este főszereplője Máté Gábor. Ezt a darabot Moliére „neki írta”, éppen most. Minden szempontból rá volt szabva Arnolphe figurája. És persze fordítva is igaz, remekül adta elő nekünk, meggyőző volt, tragikus, szomorú, negatív és sajnálatra méltó. Külsejében is pontosan Arnolphe volt, kissé öregedő, pocakos. A magabiztos, tapasztalatokkal rendelkező, körültekintő úrból fokozatosan lesz a saját félelmeinek rabja, és szélsőséges cselekedetek megvalósítója. Máté Gábor előttünk válik saját maga negatív képévé. Időnként kilépve a darabból okítja a közönséget, racionálisnak tartott cselekedeteit, előretekintését magyarázza, majd pillanatok alatt hátrahagyja a sokat tapasztalt ember magabiztosságáról tanúskodó előadását, visszalép a darabba, a szerepéhez, könnyedén.

Arnolphe szolgáit Jordán Adél és Ötvös András játsszák. Szerepük szerint gondosan kihangsúlyozzák Arnolphe hatalmát azzal, hogy rettegnek minden mozdulatától, szavától. Mint szolgálók szinte semmit sem érnek. Nyilván volt oka Moliére-nek, hogy ilyen környezetet alakított ki Arnolph köré. A szolgálók rendetlenek, ápolatlanok, korruptak, ostobák. Ilyen segítőket érdemelt Arnolphe. Más Moliére darabban nem éppen ilyen szolgálókkal találkozhatunk.

Ágnest, az ártatlan kislányt Rujder Vivien alakította, kellemes hangjával. A színész számára egy rossz szereppel indul a darab, de a második felében már több lehetősége volt Rujder Viviennek, hogy életet leheljen az alakba, és ezt meg is tette.

A rendező Ascher Tamás. Néhány rendezői ötletre már utaltunk az előzőekben. Ehhez megjegyezhetjük még, hogy rendezése lehetővé tette a közvetlen események értékelésén túl azt, hogy elgondolkozzunk a szabadság jelentőségén és sajátosságain. Az érdekes, tragikus és időnként humorba átfordítható történet példabeszéd a szabadság témájában is. Ascher közvetítésével világossá válik, hogy az ember lehet a saját szabadságának a megrontója és mások szabadságát is veszélyeztetheti. Természetesen a fizikai bezártság mellett megjelenik a belső szabadság problémája is. Arnolphe a darabban cselekedetei során fokozatosa számolja fel saját szabadságát. Csak az tud „kiszabadulni” az Arnolphe által kialakított fizikai korlátozás alól, aki lelkileg is szabad marad. A szolgálók játékából remekül kifejeződött, hogy nem minden ember számára érték a szabadság. A szolgálók nem képesek megteremteni a maguk szabadságát, nem is vágynak rá. A fiatal szerelmes pár saját életet szeretne kialakítani, de az is világossá válik, hogy egy erős ellen szélben, a fizikai korlátok között ez nemigen sikerülhet. Külső segítségre van szükség. Ascher rendezésében ez fontos mondanivaló.

Bemutató:  2016. október 9.

Budapest, 2016. október 18.


Tóth Attiláné

 Á ZN

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©