Mindig is gondot
jelentett nekem a cím.
Miért a nők iskolájában példázat a
darab esemény sora? Inkább a férfiaknak
kellene tanulniuk Arnolphe történetéből, esetleg
mind a két nemnek, nőknek és
férfiaknak egyaránt.
A férfiak
ősi félelme, hogy megcsaltak
lesznek. Egyesek rettegnek attól, hogy a feleségük,
barátnőjük más férfival is
tart nagyon közelinek tekinthető kapcsolatot. A
féltékeny a kizárólagos
birtoklás esetleges megsértése miatt
aggódik. Sok férfi számára a nő
birtoklása
tekintélyt, hatalmat jelent, saját társadalmi
szerepének szilárd hátterét adja.
Ennek esetleges elvesztése összeomláshoz vezetne.
Arnolphe
hosszú éveken keresztül
szórakozott a megcsalt férjeken és a
hármasban ő volt a
„kívülálló”, aki
gyorsan ki tudott lépni a kapcsolatból, magára
hagyva a szarvakkal rendelkező
férjet, akinek szarvait mindenki látta, csak saját
maga nem. Időben gondolt
arra, hogy egyszer majd ő is megnősül, és tervet eszelt ki,
hogyan tudná
megelőzni, hogy ő is a megcsalt férjek csoportjában
találja magát. A terve
zseniálisnak látszik, egy árva leányt
zárdában neveltet, hogy a világ
eseményeibe ne kelljen bekapcsolódnia, arról csak
keveset tudjon. Majd magához
veszi ezt az ártatlan gyermeket. A gyönyörű és
őszinte leány azonban
megismerkedik egy fiatalemberrel, amikor az erkélyen hűsöl.
Hiába a szolgáló és
a szolga, akik minden pillanatban őrzik a leányt, a szerelem
falakat dönt le,
nem ismer határokat. A féltékeny, magát
jövendőbeli férjnek tekintő Arnophe
egyre veszélyesebb és kegyetlenebb őrzési
és kényszerítő technikákat eszel ki.
Még a fizikai bántalmazástól sem riad
vissza, megvereti a szolgáival Horacet, a
szerelmes ifjút. Mikor már úgy tűnik, hogy
szomorú vége lesz a történetnek,
mert Arnolphe gátlástalanságával,
hatalmaskodásával, pénzével lehetetlen
szembeszállni, akkor megjelennek az események
megfordítását eredményező régi
ismerősök, rokonok, és kiderül, hogy Arnolphak nincs
joga magáénak tekinteni a
leányt, mert itt az apja, aki lányát
örömmel adja feleségül szerelméhez,
Horacehoz, barátja fiához.
Moliére fantasztikus
esemény sort gondolt ki okulásunkra. Hatalmas
tragédiáról, mindenkit
személyiségében, jövőjében
negatívan érintő és magát hergelő baj
sorozatnak
voltunk a tanúi, úgy hogy nem engedett belesüllyedni
a tragédia szomorúságába,
hanem képes volt ezt az emberi szörnyűséget
vígjátékként tálalni. Nem is
vágyunk a tragédiára, jót
szórakozunk a történeten, de jól az
eszünkbe véssük,
hogy az ilyen helyzeteket, az ilyen embereket legjobb, ha
elkerüljük. A
tragédia racionális felépítéssel
szinte sohasem jut el a pozitív befejezéshez.
Szükség van a külső erőre, egy külső
lehetőségre, hatalomra, ami megfordítja az
eseményeket. Moliére is ezt a megoldást
választja. A rendezés még erősítette
ennek a külső erőnek az idegenségét azzal, hogy a
három férfi, a régi
ismerősök, rokonok egyszerre lépnek színre, a
háttérből haladnak előre,
egyforma elegáns szürke öltönyben és
felöltőben. Megjelenésükkel a darab
egészétől különbözve képviselik
együtt az erőt a pozitív megoldás
érdekében.
A darabhoz a
szövegkönyvet Závada
Péter
írta. Remekül sikerült, pozitív példa
arra, hogy lehet modernizálni a szöveget
úgy, hogy szolgálja a darab időtlenségét.
Csak néhány helyen volt kitekintés a
mai nézők felé, ezt észre vettük, elfogadtuk,
és kellemesen szórakoztunk rajta.
Valószínűleg az már a rendező javaslata volt, hogy
a jó feleség viselkedéséről
szóló könyvecskéből a 14 szabály
közül – szerencsére – csak négyet
olvastattak
fel Ágnessel. Nyilván egyszerűsítő, a pergős
szerkezetet nem sértő rövidítések
máshol is voltak.
A
színházi este főszereplője Máté
Gábor. Ezt a darabot Moliére „neki
írta”, éppen most. Minden szempontból
rá
volt szabva Arnolphe figurája. És persze fordítva
is igaz, remekül adta elő
nekünk, meggyőző volt, tragikus, szomorú, negatív
és sajnálatra méltó.
Külsejében is pontosan Arnolphe volt, kissé
öregedő, pocakos. A magabiztos,
tapasztalatokkal rendelkező, körültekintő úrból
fokozatosan lesz a saját
félelmeinek rabja, és szélsőséges
cselekedetek megvalósítója. Máté
Gábor
előttünk válik saját maga negatív
képévé. Időnként kilépve a
darabból okítja a
közönséget, racionálisnak tartott
cselekedeteit, előretekintését magyarázza,
majd pillanatok alatt hátrahagyja a sokat tapasztalt ember
magabiztosságáról
tanúskodó előadását, visszalép a
darabba, a szerepéhez, könnyedén.
Arnolphe
szolgáit Jordán
Adél és Ötvös
András játsszák. Szerepük szerint
gondosan kihangsúlyozzák Arnolphe hatalmát
azzal, hogy rettegnek minden mozdulatától,
szavától. Mint szolgálók szinte
semmit sem érnek. Nyilván volt oka Moliére-nek,
hogy ilyen környezetet alakított
ki Arnolph köré. A szolgálók rendetlenek,
ápolatlanok, korruptak, ostobák.
Ilyen segítőket érdemelt Arnolphe. Más Moliére
darabban
nem éppen ilyen szolgálókkal találkozhatunk.
Ágnest,
az ártatlan kislányt Rujder
Vivien alakította, kellemes hangjával. A
színész számára egy rossz szereppel
indul a darab, de a második felében már több
lehetősége volt Rujder Viviennek,
hogy életet leheljen az alakba, és ezt meg is tette.
A rendező Ascher Tamás.
Néhány rendezői
ötletre már utaltunk az előzőekben. Ehhez
megjegyezhetjük még, hogy rendezése
lehetővé tette a közvetlen események
értékelésén túl azt, hogy
elgondolkozzunk
a szabadság jelentőségén és
sajátosságain. Az érdekes, tragikus és
időnként
humorba átfordítható történet
példabeszéd a szabadság
témájában is. Ascher
közvetítésével világossá
válik, hogy az ember lehet a saját
szabadságának a
megrontója és mások szabadságát is
veszélyeztetheti. Természetesen a fizikai
bezártság mellett megjelenik a belső szabadság
problémája is. Arnolphe a
darabban cselekedetei során fokozatosa számolja fel
saját szabadságát. Csak az
tud „kiszabadulni” az Arnolphe által
kialakított fizikai korlátozás alól, aki
lelkileg is szabad marad. A szolgálók
játékából remekül kifejeződött,
hogy nem
minden ember számára érték a
szabadság. A szolgálók nem képesek
megteremteni
a maguk szabadságát, nem is vágynak rá. A
fiatal szerelmes pár saját életet
szeretne kialakítani, de az is világossá
válik, hogy egy erős ellen szélben, a
fizikai korlátok között ez nemigen sikerülhet.
Külső segítségre van szükség.
Ascher rendezésében ez fontos mondanivaló.
Bemutató:
2016. október 9.
Budapest, 2016. október 18.
Tóth
Attiláné
Á ZN