Ingmar Bergman elsősorban
filmrendező
volt, svéd környezetben játszódó
filmjei tették híressé, színpadi művei
legtöbbször valamely film átirataként
jöttek létre. Jelen esetben az átíró:
Kiss Csaba. Műfaja is utal
filmi létezésére: színpadi film egy
részben. Ez a
Bergman-sztori is egy a sok közül, amelyik magányos,
befelé forduló emberekről
szól, lehetetlen férfi-nő kapcsolatokról,
kiüresedett környezetről, erőszakról,
nihilizmusról. És nem utolsó sorban arról,
hogy elvesztettük az Istenben való
hitet, keressük, de nem találjuk földi
életünk értelmét, célját, nincs
miben
megkapaszkodnunk.
A színdarabot rendező Kiss Csaba
azonos
a színpadra alkalmazóval (dramaturg: Kulcsár Edit,
fordította: Kúnos
László). A
négyzet alakú játékteret
körülveszik a nézőtér székei, a
közönséghez közel
vannak a színészek, akárhol ülünk,
minden mozzanatot közelről látunk. Az
osztatlan színpadi tér csak azokat a
díszletelemeket tűri meg, aminek
elementáris funkciója van: a széket, amin
ülni lehet, az ágyat, amibe
befekszenek időnként, a létrát, amire
felmászik Jonas, és amire a kötelet köti
öngyilkosságának
végrehajtásához. Az üresnek tűnő
színpad a szigeten élő öt
ember lelkének ürességét, kérges
voltát is szimbolizálja. A kellékek is csak az
illúziókeltés részei: Andreas biciklije,
amin néha két kört tesz a színpad
körül, a telefonkészülék, a
lemezjátszó, a cseréptál, ami eltörik,
ugyancsak
szimbolikus momentum. (Díszlet- és jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina).
Andreasnak, akit elhagyott a
felesége,
és Annának, akinek meghalt a férje és a
kisfia, kellene egymásra találnia, de
ez sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Óriási falak
vannak kettejük között, Anna
bizalma és nyílt vágyakozása megtörik
Andreas hitetlenségén, önmaga
leértékelésén. A titok, amit megtudott
Annáról, nem hagyja nyugton.
Elviselhetetlen számára, hogy az asszony másnak
is, önmagának is hazudik a
múltjáról, megszépíti a vele
történteket, hogy könnyebben elviselje. Nincs
jövőbe vetett bizalom.
A történet
házaspár szereplői Elis és
Eva. A gyermektelen házaspárok kilátástalan
életét élik. A férfi gőgös,
cinikus, sikeres építész, a
munkájának él, de közben mások
életében kutat,
féltékeny felesége szeretőire. A feleség
unatkozik, de karitatív elképzeléseit
férje kineveti, a nő pedig úgy áll bosszút,
hogy akivel csak teheti, megcsalja.
Már nem tudnak új életet kezdeni, az utolsó
jelenetben Eva mégis csatlakozik
Milánóba utazó férjéhez.
Johan az ötödik szereplő,
Andreas
barátja, legalább is sokat találkoznak,
beszélgetnek. Johan mindenkinél
magányosabb, senkije nincs. Szereti az állatokat,
mégis a szomszédjai őt
vádolják a környék állatainak
bestiális legyilkolásával. Pillanatra
feltámad
bennünk a gyanú, hátha tényleg ő gyilkol
állatokat, és csak eljátssza, hogy
védi őket. Beugrik a dürrenmatti dupla csavar, hány
krimi témája volt hasonló
eset? Aztán lehiggadunk, mert Johant megverik,
kényszerítik feltételezett bűne
bevallására, majd magára hagyják. A
szégyent és a megaláztatást nem
bírja
elviselni. Története nem kapcsolódik szervesen a
négy másik szereplőéhez, de
teljesebbé teszi a cselekményt.
Bergman életszemlélete a
skandináv
embernek nyomasztó gondolatait hordozza. A
vetítővásznon sorra megjelenő fotók
az északi kopár tájat, a tengert, az ember
nélküli környezetet mutatják. Mindig
magányos, mindig magára marad, akkor is, ha társas
kapcsolatban él. Keresi
Istent, és nem találja, de ha megtalálná,
az sem segítene örökös
aggályoskodásán. A Szenvedély
öt
szereplője közül Johan a halálba menekül, a
házaspár egymásra talál, ha nehezen
is, Andreas és Anna a szakadék szélére jut,
de a férfi nem engedi, hogy a sokat
szenvedett asszony öngyilkos legyen.
Györgyi
Anna (m. v.) alakítja a
testileg-lelkileg összetört Anna From szerepét.
Elementáris erőt mutat életének
újrakezdésére, a néző drukkol, hogy
sikerüljön az újrakezdés. Rémült
arca
kifejező, mosolya bizonytalan, félelem ül ki rá,
riadt madárként bújik vélt
leendő párjához, Andreashoz. Horváth Lajos Ottó
mint Andreas, a titokzatos,
rejtélyes férfi, az a benyomásunk, hogy neki is
van titka, rejtegetni valója,
és tényleg van. Tóth
Auguszta túlsminkelt szemfestéssel kissé
elidegenít
magától, pedig jól végzi a
szerepváltogatást. Finom jelenség, csábos
tud lenni,
ha kell, állandóan hódít, hogy ne legyen
magányos. Schnell
Ádám cinikus
mérnökszerepe, tudálékossága
jól hat ránk a pici teremben. Szarvas József
elhanyagolt külsejű csövest alakít, nehezen
kiosztható szerep, merész, hogy
vállalta. (Anna meghalt férjének hangja, amin
olvassa a szakítólevelet: László
Zsolt.)
A svéd szigetről a fotókat Nagy András
készítette, a zenéket válogatta: Palotai Zsolt. Rendezőasszisztens: Kolics
Ágota.
Bemutató: 2015. október 15.
Budapest,
2015. október 17.
Földesdy
Gabriella
Á ZN
