Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZERELEM

Kaposvári Csiky Gergely Színház

Barta Lajos legtöbbet játszott színdarabját 2016. február 27-én mutatták be Kaposváron. A Vidéki Színházak Fesztiválja keretében 2016. szeptember 7-én volt látható a (befogadó) Thália Színház nagyszínpadán, Guelmino Sándor rendezésében.

Az idei bemutatónak külön aktualitást ad az 1916. április 8-i vígszínházi ősbemutató. A történet 1913/14-ben játszódik, így belelóg az akkor folyó I. világháborúba. Ezért, és még a meghitt családi hangulata miatt érdeklődésre tarthatott számot az akkor éppen húszéves Vígszínházban. Eltelt száz év, frissessége nem csökkent. Ha a benne lévő élethelyzetek már messze is vannak mai korunktól, régies nyelvezete, patinája, a sokféle humorlehetőség ma is vonzza a közönséget. A nők szerelemhez és boldogsághoz való joga kiemelt témája a színműnek, a középső lány, Lujza kifejti mindezt az I. felvonásban anyjával beszélgetve. 1913-ban már nem a szülő választ férjet a lánynak, és a gyermekek nem kérik a szüleik engedélyét, maguk döntenek választottjukról.

Barta Lajos – lehet, akarata ellenére – megalkotta a magyar „három nővér”-t Csehov mintájára. Mindkét színdarabban a vidék unalmassága áll a középpontban, amelyből a lányok elvágyódnak, a Prozorov család tagjai Moszkvába, a Szalay lányok Pestre, bár ez mindkét esetben teljesen reménytelen. Lujza költő-újságíró szerelme elmenekül egy fővárosi laphoz, s amikor befutott egzisztenciává válik, régi szerelme már nem kell neki. Lujza ugyan nagyvonalúan engedte el, szabad választást hagyott meg mindkettőjüknek, ám amikor hoppon marad, kétségbe esik. Böskének, a legfiatalabbnak van legtöbb esélye férjhez menésre, cserfes, kacér lány, látszólag olyan, aki ujja köré csavarja a férfiakat, mégis vesztesen kerül ki a történetből. Katonatiszt udvarlója az elsők között esik el az orosz fronton, ő pedig hadiözvegyként tengeti további életét.

A vénkisasszonynak kikiáltott legidősebb lány, Nelli esete látszik a legreménytelenebbnek. A család rokona, Komoróczy adótiszt egyenesen utálatát fejezi ki iránta. Böskének és Lujzának nagy hévvel udvarol, de mindketten kikosarazzák a beteges arcszínű, magára nagy gonddal vigyázó férfit. A gyermeteg, csalódott agglegényt aztán Nelli hozza vissza az életbe, kirángatja a betegágyból, eteti, itatja, és magába bolondítja. A poén az ő esetében következik be, a keszeg vénkisasszonyból lesz életerős feleség, boldog asszony.

A Szerelem életerős karakterfigurákat is felvonultat. Legjobb a már-már főszerepnek számító Komoróczy alakja, nyafogása, piperkőc, óvatos természete nem férfias karaktert rejt, viszont kiváló lehetőséget a minden áron férjhez menni akaró Nellinek. A humoros jelenetek legtöbbje kettejük párharcából adódik. Vidám színfolt az ifjabb Biky, a fűszeres fia, aki lenézi apja mesterségét, ő már csak írásból akar megélni, egzaltált beszéde miatt ő is nevetséges kissé. Apjának csupán egy jelenete van, a kosárkipakolás, közben rájön, hogy fia elhagyta Lujzát. Sajnáljuk az apát, amikor fia helyett bocsánatot kér. A szégyenlős katonatiszt, aki az ablak alatt járva sóvárog Böske után, és elkeseredve meséli nagymamája házassági feltételeit. Végül a Szalay házaspár édes kettesben éli idilli öregségét.

Guelmino Sándor rendezése megmaradt az eredeti keretben, nem hozta mai környezetbe a történetet, inkább saját közegében próbálta kiaknázni jobban, mint az eddigi előadások. A díszletként szolgáló nappali szoba (plusz az ablakon át utcarészlet, plusz Lujza zongoraszobája katedrálüveggel leválasztva) csak az utolsó jelenetben vált át Komoróczy betegszobájává. Virágos tapéta, függönyök, karosszék, zsámoly, ládafia, mind a kispolgári lakás századelős kinézetét idézik (díszlet: Csík György). A nappali közepén található egy süllyesztett vasajtó, ezt akkor nyitogatják a lányok, amikor bánatukat már nem tudják elviselni, és elbújnak a többiek elől.

A jelmezek még a hosszú szoknyás, I. világháború előtti kort idézik, Lujza és Böske a világos ruhák felől haladnak a sötétek felé, míg Nelli a barna, vénkisasszonyos magas nyakú blúztól a hosszú fehér ruháig, ebben a félig-meddig menyasszonyiban toppan be a „haldokló” rokon szobájába (jelmez: Kárpáti Enikő).

A kiváló színészi összjáték a siker egyik titka. Az egyéni karakteralakítások egységes egésszé olvadnak. Mégis, legfontosabb az ügyefogyott Komoróczyt játszó Kelemen József hiteles játéka, valamint a rámenős Nellit játszó Mészáros Sára remekbe szabott alakítása. Nyári Szilvia (Lujza), Szvetnyik Kata (Böske) játéka ugyancsak a temperamentumra épül, szenvedély, küzdelem életre-halálra jellemzi játékukat. Szalayné alakjában Takács Katalin a bölcs, öreg mamát hozza, ahogy Kovács Zsolt (Szalay bácsi) a már kissé tekintélyét vesztett papát. Jók voltak még Mohácsi Norbert (katonatiszt), Fándly Csaba (ifj. Biky) és Szula László (Biky fűszeres) epizódalakításai.

Mindvégig erőteljes keringőt játszanak, ami túlzottan felhangosodik időnként, mindenesetre fájdalmas monotóniával kíséri a történetet, viszont segíti az összehangolt színpadi mozgást. Világítás: Memlaur Imre. A Vígszínházban 1916-ban három ismert színész lépett fel a darabban, a rendező Góth Sándor játszotta Komoróczyt, Haraszty Hermin Szalaynét, Gombaszögi Ella pedig Böskét.

Budapest, 2016. szeptember 9.

Bemutató: Kaposvár, 2016. február 27.

Thália Színházban: 2016. szeptember 6.

Közölve: Kláris, 17/1. szám

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©