A Keresztény
Színházi Fesztivál keretében
mutatta be az Újszínház Kocsis István két
részes drámáját, ami A
királynő aranyból van címet viseli.
Nem mindennapi élményben van részünk, Kocsis
István drámája nem szokványos
történeti szempontból mutatja be a katolikus
skót uralkodót. Stuart Mária
története egyszerre hitvita, spirituális
lélekdráma, költészet.
Miben
áll
a szakrális királyság fogalma? A
középkor – és az utána jövő
újkor is még egy
jó darabig – a királyság isteni
eredetében hitt, legalább is abban, hogy a
felszentelt király Isten akaratát közvetíti
az emberek felé, „Híd” az égi
és a
földi lét között, ahogy Mária
többször is kifejti ebbeli nézeteit a
színpadon.
Nem átallja magát Mózeshez, Attilához,
Arthur királyhoz és az Excalibur
csodatévő kardjának legendájához
hasonlítani, mint aki rászolgál a szakrális
király címére. Olyan személy Mária,
aki képes legyőzni önmagát, ezáltal
földi
létének középpontját áthelyezi
időtlen Énjének középpontjába,
gyakorolja a
téren és időn kívüli létezést.
Ezért a haláltól sem fél, inkább
azzal foglalkozik,
hogyan tudná a helyes útra vezetni
unokatestvérét, Erzsébetet, aki
történetesen
Anglia egyeduralkodója, másrészt
földhözragadt lény, aki nem foglalkozik
szakrális dolgokkal, csak saját hatalmának
maximális megerősítésével.
Stuart
Mária nem mérhető ebben a drámában
földi mércével, különb, jobb,
légiesebb
mindenkinél. Udvara idegenként tekint rá,
zsarolják, kényszerítik kötelező
feladatainak ellátására, sőt a koronatanács
lázadók kivégzésének
aláírásával
gyötri, a tanács tagjai a lázadók elkobzott
földjeit akarják birtokolni mintegy
jutalomként hűségükért. Nem értik,
amikor Mária „Istenhez való hűségről”,
és
nem a hozzá való hűségről beszél mint
legfőbb erényről. Máriát csak Riccio, a
személyi titkár, a tudós
tanítómester érti, akitől tanult, és akinek
emiatt el
kell pusztulnia a dicső skót államférfiak
kezétől. Kicsinyes és méltatlan
Máriához Darnley hercege férji
minőségében. Az udvaronc nemes urak őt is
elteszik láb alól, aljas módon a királynőt
meggyanúsítva saját gyilkos
tetteikkel. Ami ezután következik, az tipikus
példája a koncepciós perek
lefolytatásának. A szerző jó
érzékkel kihagy évtizednyi időt, amikor
Mária házi
őrizetben, egy kastélyban élt, és
külföldi levelezését lehetett
összeesküvésnek
tekinteni, mondjuk I. Erzsébet szemszögéből. Kocsis
drámájában a tiszta
ártatlanság kerül bírái elé,
akik már per nélkül is meghozták
ítéletüket:
halállal kell bűnhődnie a
felségsértéséért.
És
Stuart
Mária megigazul. Hiába végzik ki,
Erzsébetnek lelkiismeret furdalása van
miatta, annyira, hogy a dráma utolsó mondatainak
elhangzásakor Mária ott van
mellette, beépíti saját énjébe
kivégzett rokonának lényét, magával
hordozza,
kibékül vele. Mindez költői túlzás,
írói fantázia csupán, mégis
értjük,
szeretjük ezt a nem evilági Stuartot, még úgy
is, hogy életképtelen, naiv,
megbocsátó, emberséges. Vagyis nem a
közfelfogás által elképzelt király
fogalmának felel meg.
Nagy
Viktor rendező egy könyvtárszobába helyezte a
helyszínt, a polcon sorakozó
könyvek nem díszként szolgálnak, Mária
és tanítómestere, Riccio, gyakran lekapja
valamelyiket és felolvas belőle (Díszlet és
jelmez: Csík György).
A trónszék
kényelmes fotel, kissé kopott, sőt rongyos. Ez a fotel az
uralkodás helye, amit
gazdája, a királynő gondolkodásra,
olvasásra, filozófiai elmélkedésre
használ
fel. Például, halálos ítéletek
aláírása helyett. Ruhája ezért is
lehet végig
hófehér, szűzi ruha, míg Erzsébeté
pirosas-bordós, inkább a vér színére
emlékeztet. A koronatanács tagjai hétköznapi,
jellegtelen szürke ruhákban
jelennek meg, jellemük önző, gyáva, világi
javak megszerzésére specializálták
magukat. John Knox fekete papi ruhában osztja
Máriáétól különböző
igazságait. A
személyi titkár, Riccio jelmeze egyedül korhű,
szürkés hosszú, fölötte hurkát
képező parókájával kirí a szereplők
közül. Darnley öltözete inkább egy 19.
századi dandyt formáz. Mindkettőjüket
meggyilkolják a cselekmény folyamán,
végül a fehér szűzi ruhás Stuart Mária
kivégzése nem nyílt színen zajlik,
virtuális léte (a valóságos színen)
ott van Erzsébet mellett, sosem szabadul
meg tőle.
A
középpontban egyetlen hatalmas főszerep áll, a Koncz Andrea által
megformált
Stuart Mária királynő. A színésznő belső
tűzzel és átélt szenvedéllyel
játssza
végig nekünk, nézőknek, hogy legalább mi
fogjuk fel magányos küzdelmét. Kökényessy Ági
kisebb súlyú figura lett, ám ez a darab
szerkezetéből adódik.
Igen jó alakítás Incze
Józsefé (Riccio), Vass Györgyé (Moray
herceg), Szanitter Dávidé
(Cecil). Mindhárman emlékezetessé tudják
tenni színpadi jelenlétüket.
Kissé halványabb szereplést nyújtott Almási Sándor
(Darnley) és ifj.
Jászai
László (Knox) egyhangú nagyképű
és öntelt volta mindkét szereplőnek. Szarvas
Attila (Bothwell), Tóth
Tamás (Maitland), Lux Ádám (Morton),
Besztercey Attila
(Ruthven), Jánosi Dávid
(Douglas), Konrád Antal
(Paulet) megpróbálnak méltóak
lenni a nagy ívű előadáshoz. Ez néha sikerül
is. A dramaturg: Falussy Lilla.
A
tapsrendben a színészek hívására
egyszer csak megjelenik a szerző, Kocsis
István, akinél már megszoktuk, hogy
rendhagyó módon írja monodrámáit
Bethlen
Katáról, Bolyai Jánosról,
Széchényiről, Jászai Mariról és a
többiekről.
Budapest,
2016. május 22.
Bemutató:
2016. május 20.
Megjelent a Kláris 16/6. számában.
Földesdy
Gabriella
