Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A BAJNOK

Katona József Színház

Amikor A bajnokot játsszák a Katonában, az előadás alatt Puccini forog a sírjában, mivel zenéje mára komikus eszközzé lett egy prózai színházban. Egyesek szerint ez inkább hódolat Puccininak, legalább népszerűsítés, istenítése a mesternek. Ez kommentár kérdése. A leszbikus kapcsolat mint téma politikai áthallással kerül színre, mintegy a történet kísérőjelenségeként. Pintér Béla íróként és rendezőként is jegyzi az előadást, a szórólapon elmeséli, hogyan talált rá Puccini operájában a megírandó témára. Csakhogy érvelése, miszerint „A fennkölt zene és a profán tartalom kontrasztja szinte állandó humorforrást jelent, ugyanakkor a megrendítő mozzanatok is átélhetőbbek a természetes megszólalásoknak, gesztusoknak köszönhetően” – nem állja meg a helyét. Nem megrendítő, valami más.

A meleg kapcsolatokat nem szoktuk meg, nem is tudjuk, hogyan álljunk hozzá, ezért válhat zsarolhatóvá a negyedszer megválasztott polgármester felesége, aki a sportoló Julcsit szereti, mert ő egy elhanyagolt feleség. Férje egy nagy franc, nemcsak sikeres közéleti ember, de végigkefélte már a várost, hisz mindenki felkínálkozik neki. A város emberei őt szolgálják. Még sincs megelégedve sorsával, neki most a felesége kellene, önérzete nem bírja elviselni, hogy a feleséget elveszítette. Az asszony máshol keresi a boldogságot, nem akarja felmelegíteni a kihűlt házastársi kapcsolatot. A férfi önérzet már csak ilyen évezredek óta. De ez csak az egyik vetülete A bajnoknak. Ez lehetne egy prózai darab cselekménye. Pintér Béla darabjában szó van még a hatalmi pozíció minden áron való megtartásáról, a hazugságról, az alfa hím erőszakosságáról, képmutatásról, ezek mind Puccini „köpenyébe” bújtak bele, és nem onnan bújtak ki. Ez az egyfelvonásos opera (1918) apropóként, szinte mankóként szolgált a szerzőnek, hogy összehozza egy másik ötlettel, a valóságos hazai botránnyal úgy, hogy nem sért személyiségi jogokat, nem tudjuk, melyik város polgármesteréről van szó. És az a jó, hogy nem is érdekes. Teljesen mindegy, mert a problematika fontos és érdekes.

A két komponens még mindig nem volt elég, kellett a zene hozzá. Ez az igazi meglepetés. Amikor elkezdődött az előadás, és énekeltek a színészek, első pillanatban a Cherbourgi esernyők című közel ötvenéves film jutott eszembe, operaszerű énekben hangzik el benne minden szöveg. A film ezzel a megoldásával nem teremtett hagyományt, kivételes alkotás maradt. De nem is profanizálta a szerelméhez hűtlen francia lány történetét, amolyan posztmodern alkotás lett belőle operazenével. A bajnok továbblép e téren, kikölcsönzi Puccini A köpeny zenéjét a történet feléig, majd behozza a többi Puccini operaáriát, amelyekre esetenként trágár megnyilvánulások, de mindenképp hétköznapi beszéd épül rá. A játékidő utolsó harmadára felgyorsulnak az események, egyre több ária hangzik fel (Pillangókisasszony, Gianni Schicchi, Turandot, Tosca imája is!), de ekkor már kitör a fergeteges nevetés a nézőtéren, hisz a zene és a tartalom teljesen szétválik, komikus lesz minden, ami valójában tragédiának készülődik, és mulatunk azon is, hogyan lehet egy zongorakísérettel imitálni az operaáriát színészi teljesítményként. Új, szórakoztató műfaj jött létre.

Ám ennek is vannak hátulütői. Néha úgy érezzük, talán ezt mégsem kellett volna. A komikum csúcsát jelenti, amikor főhősünk, Attila tv-t néz, és a műsor megelevenedik a színpadon, az Animal Planet csatornán Elek Ferenc narrátorként bemutatja a vadonba visszajuttatott medvét, Kosztyát. Ez önálló betétszám, egy Gálvölgyi-show kaliberű kabaré része lehetne. Mi jól mulatunk, legfeljebb tudomásul vesszük, ez is az új műfaj része (lehet, hogy csak a poén kedvéért került be). Ennél fájóbb a befejezés visszavonása, amikor a kampányfőnök (Bezerédi Zoltán) felmondja a sztereotíp szöveget, miszerint mindez mese, kitaláció, köze nincs a valósághoz. Minek ez? Már a hasonló valóságfeltáró művészfilm végén is unjuk ezt a fordulatot.

Szóval a történet „lájtosított”, hisz Attila nem öli meg vetélytársát (az operában megöli), a kick boxoló Julcsit mindössze fojtogatja, és botrány sem lesz, mert Margit feleségre hatnak a zsaroló momentumok, kisfiát nem akarja elhagyni, ezért lemond a szerelmi boldogságról Julcsival. Julcsinak Pestre kell mennie, Attila polgármester pedig tovább élheti drogos, alkoholista, csúcsragadozó, feleséget megalázó életét. Mondhatnánk, hogy Magyarországon ez a c’est la vie, ha ez nem lenne közhely. De miért is közhely ez? Talán normális szülői magatartás az, hogy otthagyom az ötéves gyerekem egy fellobbanó szerelmi érzésért? Mert ezt sugallja a végkifejlet. Mindenki szegény (legalábbis lelki szegény) lesz, mert nem úgy boldog, ahogy ő szeretné, vagy elképzelte. Pedig tudjuk, hogy a szexuális boldogság nem állandó állapot, pillanatnyi érzés, amiből kiábrándulunk, elmúlik, és általában egy nem várt időpontban következik be.

Az előadás és minden velejárója igen jó színvonalú. Khell Zsolt díszlete jól felépített, a ketrecre applikált csillagos ég, a többszörösen forgó színpad, snassz kanapé, virtuális kert, süllyesztő a színpad közepén. Drogozás után megnő a fényforrás ereje. Benedek Mari jelmezei a szituációkhoz passzolnak, elvártak, mindennapjaink utcai öltözetei. A Puccini operák kivonatait és az egész estés zongorázást Kéménczy Antal vezette elő, fantasztikus teljesítmény 75 percet szünet nélkül végigzongorázni, közben a nem énekes színészekre figyelni, hogy együtt legyenek: zene és szöveg.

Nagy Ervin remekül hozza a csúcsragadozó figurát (az énekben is benne van, hogy ő is az, mint a tv-műsor Kosztyája), már-már skatulya is lehetne számára, ám mindig jól oldja meg, nem rutinnal. Rezes Judit Margitja még nála is jobb, ez a szerep fokozottan felhívja rá a figyelmet, eddig mindig belesimult az előadásokba, most ő a főszereplő, hiteles. Bezerédi Zoltán a főnök jobb kezeként (zsarol, diktálja Juditnak, Attilának és Julcsinak, mit kell csinálniuk, és ezt véghezviszi) korunk jellemző figuráját játssza. Szóval ő a főnök, akkor is, ha háttérben marad. Jordán Adél Julcsija fiús, kamaszos, önmegvalósító idealista, rövid haja, sportos kinézete újdonság számunkra. Pálmai Anna férfikívánó szerető alakítása már-már merész, másrészt hangjának szépsége kiemelkedik a többiek közül. Elek Ferencnek csak be kell jönnie a színpadra, és dőlünk a nevetéstől, akár filmoperatőrt játszik, akár a barnamedve életterét mutatja be. Rajkai Zoltán a műszaki stábot képviseli, neki is van egy „nagyáriája”.

Pintér Béla ismét előre lépett egyet, ezzel a rendezéssel is nőtt az ázsiója. Meglátjuk (a vak is azt mondta), hogyan folytatja a sikersorozatot.

Budapest, 2016. május 14.

Bemutató: 2016. március 19.

  Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©