Dürrenmatt
„Történelmietlen történelmi
komédiája” négy
felvonásban csak látszatra komédia
csirkékkel, romos császári nyaralóval,
kiszámított házassággal Romulus és
Julia között. Ezért sem könnyű színre
vinni.
Most Polgár Csaba
tette ezt a budaörsi színház
tyúkketreccé lett színpadán,
együtt a HOPPart Társulattal (utóbbit a Novák Eszter és Ascher
Tamás vezette, 2007-ben végzett
zenés-színész osztály tagjai
alakították).
A darab 2.
változatát (összesen 5 létezik)
Fáy Árpád
fordította még 1967 előtt, a 2. változat 1957-es.
Most két részben
játsszák, nagyjából két
órában. Itt-ott húztak belőle, másutt pedig
beleírtak
például némi trágárságot,
kórusszövegeket, és legfőképpen
lezárásként az unokaöcs
– itt unokahúg – részére német
nyelvű erőteljes szöveget, amit csak az érthet,
aki jól tud németül, pedig feltehetően nem
érdektelen a tartalma sem. Az EU azért kihallatszott.
Az előadás
természetesen Romulus császárra
épül, Lukáts Andor
főszereplésével. Róla a darab közben
megtudjuk azt is, hogy
nincs diplomája, és azt is, hogy
„fárasztja” a „címszerep”.
Poénokként. A darabban
bemutatott történetet így foglalják
össze a honlapon: „a színdarab
Romulus Augustus, az utolsó nyugatrómai
császár és egy birodalom
pusztulásának
végnapját (március 15.) mutatja be.”
Messziről nézve, valóban.
Mindezt Kr.u. 476. március
idusának reggelétől másnap
reggelig, Romulus császár campaniai
villájában – ami Dürrenmatt szerint
inkább
hasonlít egy romos tyúkfarmra, mint
császári villára. Az előadást látva
ezt
elég nehéz magunk elé képzelni eleve
már a színpad (vagy inkább itt elkerített
játszótér) kissé rideg adottságai
miatt. A nézőket a színházba
lépve tábla
fogadja: az előadásban élő házi tyúkok is
szerepelnek. És tényleg, 3 gyönyörű
házityúk kotkodácsol és
táplálkozik egy darabig a szereplők lábai
között.
A könnyed, fuvolaszóval
telített reggeli hangulatot
megzavarja a koszos, véres Spurius Titus Mamma, a
lovasság prefektusa (Némedi
Árpád)
beérkezése, vagy inkább
„beesése” – a
két
komornyik, itt két bájos hölgy folyamatosan el is
téveszti a nevét (Achilles – Kiss
Diána Magdolna, Pyramus – Szilágyi
Katalin). Hiszen a császárnak, így a rá
felesküdött komornyikoknak nem
fontos sem ő, sem a római birodalomban végbemenő
történések, egyedül csak a
tyúkok mindenkori állapota. Talán. És ez a
„talán” kissé gond, a darab
lényegét
tekintve: a császárnak nagyon bele kellene merülnie
a tyúktenyésztés mikéntjébe
és hogyanjába ahhoz, hogy ne jusson percenként
eszébe a birodalom mielőbbi
szétesése. Hiszen ezt várja, akarja, szinte
hívja minden erejével: a
folyamatos, szándékos nem kormányzásával.
Ezért minden komédia és flegmaság,
jóleső nagy alvások. A szerelmet előbbre
valónak tartja a haza szereteténél, a
hazáénál, ami gyilkol és
kizsákmányol.
„Bírája vagyok Rómának” –
ez az alapvető kijelentés most is kellően nagy
hangsúlyt kap. Romulus arra számít, hogy
feleségét (Spolarics
Andrea), lányát (Rea
– Rainer-Micsinyei Nóra)
és annak germán fogságból
hazaszökött, meggyötört vőlegényét
(Aemilianus, római patrícius – Keresztény Tamás)
– ha már ők amúgy is
menekülőre fogták a dolgot a germánok elől –
biztonságban tudhatja, átkelve Szicíliába,
ugyanakkor
saját magát eleve feláldozásra
szánja, ez adja halálos nyugalmát. Az udvar
azonban „műanyag nyugágyban” akart végül
átkelni a tengeren – és itt,
természetesen, kitör a derültség a
nézőtéren. Pontosan akkor, amikor Odoaker egyben
a halálhírüket is közli a
császárral…
Az előadáson
a hadügyminisztert
is Bánki Gergely
játssza, aki szintén Tullius Rotundus
belügyminiszter – merthogy itt a
hadügyminiszter is megszökött már,
külön poént adva ezzel a megoldással,
megfűszerezve a térképből Róma
kiszakításával és
elfogyasztásával. (Az okát nem annyira tudjuk meg.)
Isauriai
Zénó keletrómai
császárnak (Ódor
Kristóf) Minerviána,
a megbízott kamarása adja ki a
behódoló-üdvözlő hasonfekvésekre
és gurulásokra
is a parancsot (Kurta Niké),
a behódolás e formáját alkalmazza
aztán Odoaker, a
germánok fejedelme (Ilyés
Róbert) is melegítőjében (tehát
nadrágban). Theoderich nevű
unokaöccsét – itt unokahúgát,
Theodorát – Páder
Petra játssza kellően katonásan, németesen,
késsel
a kezében.
Romulus nagyon
emberi, amikor
lányát nem adja a római birodalmat
pénzért „megváltani” hajlandó
Caesar Rupf
nagyiparoshoz, a nadrágcsászárhoz (Bregyán Péter).
Szerelemről beszél Reának,
aki nagyon szereti vőlegényét, Aemilianust –
szavakban, ál-pátosszal szaval
akkori klasszikusokat halálról (itt anyja tanítja
a színész(kedés) mesterségre),
de nem ismeri fel vőlegényét koszosan, csak a
gitárját (!). Aztán mégis
fölismeri, és angolul énekelnek talán a
szerelemről egy mai rockot...
Egyszóval,
komédiát látunk
inkább, leszámítva – ha le lehet
számítani – a teljes udvar
odaveszését a
tengeren. Még a Római Birodalom
„feloszlása” is komikus a nyugdíjba
küldött és azt
elfogadó császár erőtlen
lemondásával, ahogyan az alacsony nyugágyon
ülve a
magas íróasztalok mögött, nagyon erőtlenül
kinevezi Odoakert Itália királyává.
Ezzel válna a „nagy” Romulussá Odoaker
szemében. Itt inkább nevetséges volt és
maradt, de Odoaker sem sokkal jobb, bár emberi vonásai,
félelmei is
megmutatkoznak.
A
játszótér közepén három
óriási,
kopott, összetolt íróasztalt látunk, melyek a
nézőtér felé részben nyithatók,
így
bennük el lehet bújni, lehet benne mélyen aludni
(tudjuk, Mamma a germán
fejedelem bejövetelekor képes aludni végre), lehet
nagy óvatosan gyalogolni rajta (Romulus); és persze
néhány széket. Meg az olykor
összecsukló alacsony nyugágyat, amelyen Romulus
„trónol”,
ha éppen nem alszik. Kevés kellék – a
szép hangú fuvola, a gitár, a
császár
feltűnően viselt karórája (!) – meg persze
kancsókban borok, poharak. A padlón
elszórva táp és zöld a tyúkoknak.
Tojástartók.
A szereplők csaknem
kivétel
nélkül fehér tógákban
járnak-kelnek, végül is még a római
időket élik. A
császár fehér tógáját
azért díszes szegély ékesíti.
Strandpapucsban.
A két sebesült férfiú azonban
kisgatyában (boxerben) jeleskedik. Díszlet-jelmez: Izsák Lili.
Dramaturg: Róbert Júlia, Bánki
Gergely. Zenei vezető: Matkó
Tamás, olykor későbbi klasszikus zenei
betéteket
is hallunk, nem beszélve az időnkénti kórusban
éneklésről.
Ez Dürrenmatt?
Vagy mégsem
egészen?
Budapest, 2016. április 29.
Bemutató: Budaörs, 2016.
április 27.
Györgypál Katalin
♣
♣
♣
