Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A GLEMBAY HÁZ

Radnóti Színház

A horvát Miroslav Krleza munkássága már a 20. század elején elkezdődött, tartott az első világháború alatt, majd utána, írt a második világháború idején és utána is, egészen 1981-ig, haláláig. Ha ezt az időszakot végignézzük, akkor nem csodálkozunk, hogy a magyar közönség csak 1956 után ismerkedhetett meg munkásságával. Pedig kiválóan beszélt magyarul, a század első felében sokat járt Pestre, üldögélt kávéházakban, és ismert minden neves magyar írót, költőt, és persze őt is ismerték. Azután csönd.

A Glembay-ék történetéről szól egy novellaciklus, majd lett belőle dráma trilógia. A címek a következők: Glembay Ltd., Léda, Agónia. A Glembay Ltd Glembay család címmel 1958-ban jelent meg először magyarul, Dudás Kálmán fordításában. Majd az Európa kiadónál a trilógia mind a három darabja együtt, szintén Dudás Kálmán fordításában, 1965-ben. Az ő fordítására épül a Radnóti mostani előadása is. A cím most: A Glembay ház, találó, kifejező.

A dráma 3 felvonásos és egyszerű, klasszikus felépítésű. Az első felvonás a szereplők megismertetésével zajlik. Az első percekben ez nagyon nehezen indul, ugyanis Leone (Pál András) és Angelika nővér (Martinovics Dorina) együtt emlékeznek a család már nem élő, neves tagjaira, akiknek képe a szoba falán látható, ezeket a képeket nézegetik, és Leone minden őssel kapcsolatban tesz gunyoros megjegyzést. Leone festőművész, a család némileg fehéren maradt fekete báránya, aki 11 évvel ezelőtt hagyta el a házat, mert túl sok negatívumot tudott már akkor is a család igazi történetéről. Angelika nővér Leon egyik testvérének az özvegye, aki férje halála után apácaként él. A cég most ünnepli 70 éves fennállását, és egyben a cég fejének, a családfőnek, Ignjat Glembay bankárnak (Bálint András) a születésnapját. Erre az ünnepség sorozatra jött el Leone, a bankár első házasságából származó fia. Tervei szerint békében végignézi az ünnepségeket, de oly mértékben szemben áll a családdal, hogy nem tud hallgatni, és megdöbbenést megdöbbenésre halmoz megjegyzéseivel, amelyek egyáltalán nem illenek bele a családnak maga által kialakított imázsába. Kiderül, hogy Leone sok bizonyítékkal rendelkezik a család titkolt ügyeiről, különösen az idős bankár fiatal feleségének a családba kerülését megelőző és jelenlegi valós életével kapcsolatban.

A második felvonás egy nehéz, megterhelő beszélgetés apa és fia között. Az idős bankár számon kéri fiától, hogy miért sértette őt meg azzal, hogy gyanúsítgatja a feleségét. Leone bizonyítékokkal szolgál, saját esetét is elmeséli apjának, aki nem hagyja magát a tények által befolyásoltatni, legalább is ez derül ki szavaiból. A valóság azonban nem ez, egyre elhatalmasodik rajta a düh, és tettlegességre kerül sor, megüti fiát. Innentől az események felgyorsulnak, láthatóan a bankár szíve nem bírja már a rágalmakat. A dráma ezt hiteti el a nézővel. Behívja a feleségét, hogy tanúságot tegyen, de amikor meglátja, hogy nem a saját szobája felől jön, elesik, meghal. Tulajdonképpen csodálatos befejezés lenne, úgy általában, de nem Krlezánál.

Következik a harmadik felvonás, amikor is a halott bankár ravatalánál összejött családtagok szépen elveszítik a család ártatlanságába, jóhiszeműségébe vetett illúziójukat. Kiderül, hogy a bankár még felesége vagyonát is elzálogosította. Teljes összeomlás.

A dráma és az előadás ékköve is a második felvonás. Ott minden erő összecsap. Izgatottan figyeljük a szópárbajt, pedig még nem is tudjuk, hogy mi van a mélyben. Általában is tanúi leszünk sok mindennek. Annak, hogy semmit sem lehet véglegesen eltitkolni, mert ha nincs tökéletes bűntény, akkor nincs tökéletes titok sem. Vagy: az évtizedek alatt összegyűjtött sértettség hatalmasat tud robbanni, és rombol embertelenül. Mi nézők észrevesszük, hogy Leonénak abba kellene hagynia a veszekedést, mert apja nem bírja már sokáig, de ő nem veszi észre, a düh, a sértettség betemeti a racionalitását. Csodálkozva hallgatjuk a bankár erőtlen érveléseit, nem hiszünk a fülünknek. A bankár nem lehet ilyen, ő a tények embere kell, hogy legyen. Az ő eredményei a racionalitására épültek. Nem lehet, hogy minden érvet azzal ráz, le, hogy nem igaz. Akkor még nem tudjuk, hogy nem a feleség erkölcse az igazi probléma, hanem a pénze. A bankár fél, hogy a tények mint hógolyó növekednek, és elsöprik a bűnben nyugodt világot. Nem a felesége szerelmi ügyei készítik ki, hanem a veszély, az összeomlás veszélye. Az összeomlást a halála felgyorsítja. Azt vesszük észre a harmadik felvonásban, hogy a sok jó barát, családtag a lelepleződés után sürgős ügyeket emlegetve távozik.

A harmadik felvonásban van egy nagyon szép, dinamikus beszélgetés Leone és Castelli báróné (Szávai Viktória), a feleség között, nem titkolva régi kapcsolatukat. A báróné panaszkodik a fényes és kényelmes életre, amit a gazdag és öreg bankár mellett kellett élnie. Nem is fontos, hogy hiszünk-e neki vagy nem, a lényeg, hogy egy történést sokféle oldalról lehet megközelíteni, és mindig más arcát mutatja. Erre a tényre a dráma több eseménye épít.

Nem elég, hogy a második felvonás szópárbaja a darab lényege, de akkora szerencsénk van, hogy két ragyogó színész kiváló munkájának lehetünk tanúi. Pál András és Bálint András tudása, színészi kvalitása még a dráma erőssége fölé is emeli ezt a felvonást. Nem csak jól eljátsszák a felvonást, de sokáig ható értéket teremtettek. Biztos vagyok benne, hogy a legendás történetek közé emelték ezt a jelenetet.

Kiemelkedő a jelmeztervező (Szakács Györgyi) munkája, ruhái olyan kifejezően jellemzik a szereplőket, hogy nagyon segít a darab szövegének megértésében, háttér információt ad a szereplőkről.

A rendező Valló Péter. Köszönet neki a megrázó, de fontos, emlékezetes estért!


Budapest, 2016. április 17.

 

 Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©