Carlo Gozzi
művét (1762) Térey
János fordításában játssza
két részben a Radnóti Színház.
Mellbevágó. Valami előre sejthető már, hiszen nem
Puccini dallamai zengenek fel: Bartók Béla A csodálatos mandarin
című művének
jelentős részleteit halljuk. Ott a mandarin végül
meghal… itt is meghalnak
sokan, de véletlenül sem a férfi- és
függőséggyűlölő Turandot, és nem is egy
képtől szerelemre gyulladt Kalaf.
Ha hozzátesszük, hogy Juronics Tamás rendezte az
előadást,
aki egyben táncművész és koreográfus is (1993
óta a Szegedi
Kortárs Balett
művészeti vezetője), még nagyobb lehet a
várakozásunk. (Dramaturg: Hárs Anna).
Pazar a szereposztás is Petrik Andreával, Szatory Dáviddal,
vagy többek között Bálint
Andrással (Altoum, Kína császára,
Turandot apja). Bartók zenéje nem csupán a
helyszín, azaz Kína, állítólag
Peking miatt kerülhetett alapzenének.
Állítólag,
mert bárhol máshol is játszódhatna, ahol
értelmetlen, kegyetlen és ostoba
ál-uralkodás folyik. Nevezhetjük persze
diktatúrának is. És mikor? –
bármikor,
amióta pisztoly létezik.
Miután eredetileg az Ezeregynap meséinek (a
Wikipedia
szerint a perzsa Ezeregy napok
könyvének) egyike
a történet, a mese elemeiként is felfoghatunk egyet
s mást, elsősorban Kalaf
hirtelen fellobbant szerelmét a szépsége mellett
eleve kegyetlennek és
szívtelennek leírt lány iránt (bár,
ha jól belegondolunk, van ilyen is.) Kalaf
eszességével felülmúlja Turandotot, a
megfejtett válaszok egyike-másika nagyon
vonzó: remény, hit, tudás, szerelem… de
bizony köztük van a hatalom is.
Ha mese, akkor talán nem is kell mindig
mindent komolyan
venni. Különösen nem akkor, amikor a commedia
dell’arte elemei kerülnek
előtérbe éppen a császár, vagy a
miniszterelnök (Pantalone – Csankó Zoltán)
és
a főkancellár (Tartaglia – Gazsó György)
játékában, de a hárem (Turandot
háreméről beszélünk!) főeunuchján
(Truffaldino – Pál
András; itt is szóba kerül
a „fattyú”, amit helyesbít
„szerelemgyerek”-re) is elszórakozhatunk
„olykor-olykor”.
Ezt a nagy méretű álarcok időnkénti
viselése is segíti, amiből még Kalafnak is
jut pár percre, jelezvén: az udvar férfi tagjai
szeretnék befogadni díszes
társaságukba.
Különös hangulatot áraszt
Turandot két szolgája, Adelma (tatár
hercegnő, Martinovics Dorina)
és Zelima (Kurta Niké).
Először csak Turandot
kegyeiért való versengésük sejtet
konfliktust, de ennél sokkal többről van szó,
amikor kiderül Adelma korábbi élete, tragikus sorsa,
régi szerelme Kalaf iránt.
Vegyük mese-elemnek azt is, hogy ennek ellenére nem tudta
Kalaf nevét… és ezzel
együtt elárulta őt Turandotnak. No persze: ha kiadja
Turandot Kalaf útját, övé
lehet a szeretett férfi. Akkor is, ha a férfi mást
szeret, nevezetesen
Turandotot. A sok csavar egyike ez, ami „nem jön be”.
Külön szál lehet Barak
és Szkirina története (Schneider
Zoltán és Martin
Márta), különösen Barak odaadása,
hűsége a herceg Kalaf iránt.
Brigella, a császári
katonák kapitánya (Rétfalvi
Tamás) sem
túl bizalomgerjesztő. Ismael – Áron László,
Szamarkand hercege – Bodoky
Márk
eh.
A díszlet a fentieknek megfelelően
igazából – rémisztő.
Hogyan is lehetne más a lecsüngő levágott fejekkel?!
– és Kalaf a lecsüngő,
vérző fejek alatt lobban szerelemre. Végig a
színen egy hatalmas csőszerű
bunkert látunk oldalt rozsdás csövekkel, fura
alkatrészekkel, a cső nekünk
jobbra elkanyarodik, kitágítva, meghosszabbítva
ezzel a színpad terét. Nem túl
bizalomgerjesztő látvány úgy az egész.
Néha egy vasfal ereszkedik alá, lezárva
a „cső” folytatását, intimebb teret alkotva
– a császár
dolgozószobájává
válhat. Máskor ott, előttünk épül fel az
átlátszó kalitka Kalaf számára,
amiben
védik éjszaka, de egyben fogoly is benne. Díszlet:
Cziegler Balázs.
A jelmezek között sok a fekete,
különösen a katonák teljes
fekete álarca ijesztő. A császár
öltözékében is kiválik fehér
öltönyével,
Turandot fekete szexis öltözete hirtelen vált
át ledér pirosasra a végén.
Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias,
Szegedről.
Azt várnánk, hogy Turandot győz,
Kalafot megöli. Ő vagy más.
De más nem, mert mindenkinek elege van Turandot és az
általa kierőszakolt
törvény kegyetlenségéből. Ő meg nemhogy nem
öli meg, sőt – a most már pirosas rövidke
ruhájában maga mellé várja Kalafot.
És a férfi, ügyet sem véve az éppen
megölt
apáról és halott Adelmáról,
elfogadja – a hatalmat is. Amiről pedig addig nem
nagyon beszélt.
Turandot… furcsa egy előadás,
kétségtelen. Árulás, a név
kicsalásának különféle módozatai,
lefizetésre buzdítás – amit Kalaf nem akar
érteni –, megfélemlítések… Nem
szeretnénk ott élni.
Szatorynak nehéz a helyzete egy ilyen nő
mellett. Hiszen ő maga
nem erőszakos, nem agresszív. Az a benyomásunk, hogy a nő
„felfalja” őt.
Különösen, hogy győzelme után mégis
felajánlja: ha kitalálja Turandot az ő
nevét, akkor – na nem, nem a hóhér
elé áll, csak – elmegy. Na de ha Turandot
megosztja vele a hatalmát, akkor mégis marad. Ebben a
posványságban. Ahol
Turandot hite szerint a gyűlölt férfi-világ ellen
harcolt, hite szerint győzött
– gyűlölt-férfiasan. Kalaf talán ember(ibb)
marad mellette. Talán.
Budapest,
2016. március 27.
Bemutató:
2016. március 13.
Györgypál Katalin
♣
♣
♣
