A
színházvezetés az évadtervezéskor A. R. Gurney Szerelmes levelek
című előadását
beemelte az idei repertoárba, ezzel is lépve egyet a
közösségben a közönséggel
évadszlogen irányába. Ez jó
döntés volt.
A két ember magánlevelezésére
épülő darab Vámos
Miklós
fordításában
került színpadra, pedig önmagában Melissa (Kéri Kitty) és Andy (Oberfrank Pál)
élete korántsem lenne érdekes, hiszen ők is
élik az átlagos amerikaiak életét.
Ezt pedig a romantikus filmekből jól ismerjük. Mégis
a levelezésbe burkolt
történetmeséléssel van egy olyan plusz, ami
igazán jó benyomást keltett a
Latinovits-Bujtor Játékszín
stúdiószínpadán.
Manapság
ugyanis ritkán küldünk postán levelet.
Mondhatjuk azt is, hogy ez teljesen
kiment a divatból. Gurney darabjában mégis ilyen
levelezés tanúi lehettünk,
hiszen a két főszereplő közel negyven éven át
írogatott hol kedves, hol
udvariatlan, hol humoros, hol taszító és
néha szerelmes sorokat. Közülük
egyértelműen Melissa volt a rámenősebb és
szókimondóbb, mert ő nagyon meg
akarta élni az életet. Az ő karaktere kapta a humort,
így általa káromkodásban
is volt részünk. Ezzel pedig merészséget
csempészett a konzervatív nézők
stúdiószínpadára. A saját
előadásokban a visszafogottságra nagyon ügyelő
Petőfi
Színház megszokott sémái után friss
hangként szólalt meg Kéri Kitty által a
trágárság. Ezek a mondatok emberivé
tették a látottakat, hiszen ez ugyanannyira
életünk része, mint a szép beszéd.
Egész másmilyen volt Andy, aki a megszokott
dolgok híve, hiszen ő még akkor is levelezni akart,
amikor a világ már
megváltozott, és sokan áttértek a
telefonálgatásra. Ez a beszűkült
gondolkodásmód teljesen rányomta
bélyegét kapcsolatukra. A lelke mélyén
szerette volna, ha a barátságból szerelem
szövődik, de ezzel az idejét múlt
kapcsolattartási módszerrel nem tudott felhagyni.
Számára ugyanis helyes kis
burok volt, és a világtól való
elszakadást jelentette, amikor Melissának
írogathatott. Levelezésük egyszerre volt
mozgatórugó és akadály is
kapcsolatukban. Talán egyikük sem volt elég
bátor ahhoz, hogy beismerje saját
magának, így nem lehet igazán megismerni a
másikat. Könnyen olyan álomkép
alakulhat ki a másik félről, aki lehet, hogy nem is
létezik. Ezzel a
nehézséggel nekik is meg kellett küzdeniük.
Tény,
hogy
az amerikaiaknak jól áll a szerelem ilyesfajta
ábrázolása. Számos filmet
csináltak hasonló szerelmi történetekből.
Jól becsomagolják, de mivel a tipikus
amerikai átlagpolgár életét hozzák
felszínre, így majdhogynem a semmit adják
el. Esetünkben két olyan ember kapcsolatát, akik
közül egyik sem volt elég
határozott ahhoz, hogy átlépjen egy határt,
és ezzel elérje a boldogság kapuját.
Annyi tanulság mindenképpen leszűrhető, hogyha nem az
igazi arcunkat adjuk,
akkor könnyen a nagy szerelem csúszhat ki a kezeink
közül.
Érdekesség,
hogy az előadásnak nem volt rendezője, de ez
egyáltalán nem hiányzott, hiszen a
színészek magukat instruálták. Kéri
Kitty teljesítménye egy árnyalattal jobb
volt, mint Oberfrank Pál játéka, de
kétségtelenül érezhető volt
közöttük, hogy
már nem először játszanak szerelmes párt. A
díszlet kiagyalása kevés időt
vehetett igénybe. Két fehér fotel és egy
asztal, valamint néhány fehér doboz és
az elmaradhatatlan levelek alkották a színpadi teret.
Külön jelmezek sem
voltak, a két színész elegánsan
felöltözött, de ez így is elég volt. Az
előadás
kezdetén és végén lágy,
érzelmes zene hangolta a nagyérdeműt.
A jövő
irodalomtörténészeinek pedig fel van adva a lecke,
hiszen ma már elektronikus
levelezést folytatunk, ami nem marad fenn az utókornak.
Kivéve, ha az illető
archiválja levélváltását. Ha ez
nincs, akkor a jövőben az
életmű-kiállítások
hiányzó eleme lesz a magánlevelezés
bemutatása.
A
fiatalabb közönség megszólítása
lehetett a cél, amikor nemcsak magyarul, hanem
angol címmel is ellátták a darabot. A címe
alapján át lehet felette siklani,
hisz a tévék ontják magukból a romantikus
sorozatokat, de ebben azért több
volt, mint egy csöpögős love storyban. A
közönség érezhetően szerette, a
Játékszínben telt házzal ment.
Negatív élményként talán csak azt
lehet
kiemelni, hogy a nézőtéren hűvös volt, csak a
második részre lett elfogadható a
hőmérséklet. A taps után pedig a két
színész eltűnt az öltözőben, nem lehetett
őket egy gratuláció erejéig sem elcsípni.
Aki
mégis
úgy dönt, hogy jegyet vált a Szerelmes levelekre, az biztosan
nem fogja
megbánni. Egy meghitt, megrázó és
könnyfakasztó estét kaphat cserébe.
Bízom
benne, hogy nem egyszeri alkalom volt ez a színvonal,
folytatják még hasonló
előadásokkal. Néha ki kell lépni a korlátok
közül, ha egyedivé akarunk válni.
Most a Nagyszínpadon a sor, hogy bizonyítson.
Lássuk, ők mivel rukkolnak elő.
Veszprém,
2016. január 10.
Barta
Magdolna
♣
♣
♣
