Lev
Tolsztoj és Gyurkovics
Tibor hány százalékban osztozik a Kreutzer szonátán?
Ezt
eldönthetjük, ha megnéztük az
Újszínház előadását, és
ismerjük az eredetit is.
A PIM Digitális Könyvtárában Gyurkovics Tibor
neve alatt jelenik meg, de
zárójelben szerepel, hogy: Lev Tolsztoj regénye
nyomán. Talán hagyni kellett
volna ezt Tolsztojnak. Ha azt nézzük, már Tolsztoj
esetében sem tekinthetjük a
legjobb műnek, de jobb, mint az ebből dramatizált
Gyurkovics-dráma.
A
Tolsztoj féle alapanyagnak az az erőssége, hogy egy
feleség gyilkos (az első
mondatok között elhangzik, hogy a főszereplő, a
mesélő. A történet elmesélője
meggyilkolta a feleségét) tettének
indoklásával próbálkozik egy erősen zavart,
műveletlen, alapvető emberi értékeket
félreértő férj szemszögéből. A
gyilkosság
több mint egy évvel ezelőtt történt. A gyilkos
férj ült börtönben, átgondolta,
hogy mit tett, hogy hogyan élt egész
életében, és rájött, hogy nem csak a
felesége a hibás, hanem az egész
társadalom, a társadalmilag elfogadott
elvárások különbözősége a nőkkel
és a férfiakkal szemben. Rádöbben arra, hogy
a
nők védekeznek azzal a megaláztatással szemben,
amit a társadalmi szokások
rájuk kényszerítenek. A mesélő (a gyilkos)
nem vár megértést, támogatást,
csupán azt kéri, hogy hallgassa meg az az egy
férfi, aki a vonaton vele szemben
ül. Nem számít arra, hogy megértik, nincs is
szüksége a megértésre. Tolsztoj
történetében egy
„passzív”szereplő ül a vonaton a gyilkossal egy
fülkében.
Gyurkovics egy érdeklődő, együtt érző,
segíteni akaró, teát főző, simogató,
akinek az ölébe lehet hajtani a gyilkosnak a fejét
stb. nőt ültet a gyilkos
mellé. Ez a változtatás a szerkezetben teljesen
felesleges, sőt zavaró. A
főszereplő a gyilkos és senki más, de ha egy ilyen nő van
jelen, akkor már
ketten vannak, mint főszereplők, szétesik a gyilkos férj
zavarosságában is
sajátos logikával rendelkező, roppant szigorú
érveinek láncolata. Ezeket a
gondolatokat, érveket ő maga építette fel, amikor
egyedül gondolkozott a börtönben.
Nem megvitatásra, bizonyításra készült
érvek, nem kellenek a helyeslő, vagy
ellentmondó szavak.
A
dramatizálásra nem alkalmas Lev Tolsztoj műve,
kevés az esemény és sok a
„filozofálgatás”. Tolsztoj műve a 19.
század utolsó éveiben jelent meg, és
gondolataiban
magán viseli az akkori orosz társadalom szinte
összes problémáját. Mint tudjuk,
a mű már akkor is nagy vitákat váltott ki a
„ki a bűnös” gondolatkörben, és a
viták nem a jogi területre terelődtek, hanem az
erkölcsi vonatkozásait
elemezték a probléma körnek. De tény, hogy
akkori idők problémáinak.
Erre
a műre nem jellemző, hogy mondanivalóját mindenki
számára megőrzi. Érdekes és
fontos a mondanivalója akkor, ha valaki arra
kíváncsi, hogy a 19. század végén
hogyan vélekedtek a nők és férfiak
viszonyáról Oroszországban. Ebből egy 21.
század elején játszható
drámát csiszolni nagy vállalkozás –
és nem is sikerült.
A
dramatizálás során Gyurkovics meghagyta Tolsztoj
mondatait, csak párhuzamossá
tette szerkezetileg a filozofálgatást az
eseményekkel. A gyilkosnak a családi
élete látható a kettéosztott szín
egyik részében, a másik a vonatot
ábrázolja.
Vagyis a családi életet bemutató szín
illusztrációként van jelen. Ebben az a
nehézség, hogy van egy férj a vonaton és
van egy másik férj, akinek teljes
mértékben meg kell felelnie a tényleges
férj által elmondottakkal, csak így
lesz hiteles az előadás. Szinte lehetetlen egy
filozofálgatás alapján megismert
egyén családi életét
ábrázolni. Tolsztojnak erre nincs is
szüksége, mert nem
érdekli, hogy milyen volt valójában. Az
elbeszélő szavaiból tájékozódhatunk,
az
meg nem elég a „valódi” családi
élet ábrázolására.
Ezek
után minden megbecsülésünk a
színeszeké. Sokat dolgoztak a kevéssé
logikus
előadás sikeréért. A gyilkos férj
Tolsztojtól származó gondolatait Lux Ádám
mondta el, ami – ismervén Tolsztoj
kisregényét – nem tekinthető egyszerű
feladatnak. A párhuzamos színen a férjet
(még gyilkolás előtt és gyilkolás
alatt) eredetileg Szabó Sipos Barnabás mintázta,
most Szakács Tibor.
Szakács Tibor a féltékenységre
építette a
szerepét, és mint tudjuk, nem (csak) erről szól a
történet, így nem voltak ők
ketten, a két férj, összhangban.
Természetesen nem Szakács Tibor találta ki a
szövegét, hanem Gyurkovics, de mégis neki kellett
eljátszani. Kökényessy
Ágnes
a feleség szerepében – szerencsére
Gyurkovics nem alakította át ezt a figurát –
jó volt. A legreménytelenebb szerep jutott Timkó
Eszternek
útitársként, aki mindent megtett, hogy
megfeleljen. A legjobb szerep
a „gaz csábítóé”
(Truhacsevszkij), és ezt kellemesen oldotta meg Szarvas Attila. Minden szereplő
megérdemli a gratulációt, mindent kihoztak, amit
lehetett. A rendező Gaál
Ildikó.
2015.
december 13.
Tóth
Attiláné dr.
♣
♣
♣