Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

KREUTZER SZONÁTA

Újszínház – Bubik István Stúdiószínpad

Lev Tolsztoj és Gyurkovics Tibor hány százalékban osztozik a Kreutzer szonátán? Ezt eldönthetjük, ha megnéztük az Újszínház előadását, és ismerjük az eredetit is. A PIM Digitális Könyvtárában Gyurkovics Tibor neve alatt jelenik meg, de zárójelben szerepel, hogy: Lev Tolsztoj regénye nyomán. Talán hagyni kellett volna ezt Tolsztojnak. Ha azt nézzük, már Tolsztoj esetében sem tekinthetjük a legjobb műnek, de jobb, mint az ebből dramatizált Gyurkovics-dráma.

A Tolsztoj féle alapanyagnak az az erőssége, hogy egy feleség gyilkos (az első mondatok között elhangzik, hogy a főszereplő, a mesélő. A történet elmesélője meggyilkolta a feleségét) tettének indoklásával próbálkozik egy erősen zavart, műveletlen, alapvető emberi értékeket félreértő férj szemszögéből. A gyilkosság több mint egy évvel ezelőtt történt. A gyilkos férj ült börtönben, átgondolta, hogy mit tett, hogy hogyan élt egész életében, és rájött, hogy nem csak a felesége a hibás, hanem az egész társadalom, a társadalmilag elfogadott elvárások különbözősége a nőkkel és a férfiakkal szemben. Rádöbben arra, hogy a nők védekeznek azzal a megaláztatással szemben, amit a társadalmi szokások rájuk kényszerítenek. A mesélő (a gyilkos) nem vár megértést, támogatást, csupán azt kéri, hogy hallgassa meg az az egy férfi, aki a vonaton vele szemben ül. Nem számít arra, hogy megértik, nincs is szüksége a megértésre. Tolsztoj történetében egy „passzív”szereplő ül a vonaton a gyilkossal egy fülkében. Gyurkovics egy érdeklődő, együtt érző, segíteni akaró, teát főző, simogató, akinek az ölébe lehet hajtani a gyilkosnak a fejét stb. nőt ültet a gyilkos mellé. Ez a változtatás a szerkezetben teljesen felesleges, sőt zavaró. A főszereplő a gyilkos és senki más, de ha egy ilyen nő van jelen, akkor már ketten vannak, mint főszereplők, szétesik a gyilkos férj zavarosságában is sajátos logikával rendelkező, roppant szigorú érveinek láncolata. Ezeket a gondolatokat, érveket ő maga építette fel, amikor egyedül gondolkozott a börtönben. Nem megvitatásra, bizonyításra készült érvek, nem kellenek a helyeslő, vagy ellentmondó szavak.

A dramatizálásra nem alkalmas Lev Tolsztoj műve, kevés az esemény és sok a „filozofálgatás”. Tolsztoj műve a 19. század utolsó éveiben jelent meg, és gondolataiban magán viseli az akkori orosz társadalom szinte összes problémáját. Mint tudjuk, a mű már akkor is nagy vitákat váltott ki a „ki a bűnös” gondolatkörben, és a viták nem a jogi területre terelődtek, hanem az erkölcsi vonatkozásait elemezték a probléma körnek. De tény, hogy akkori idők problémáinak.

Erre a műre nem jellemző, hogy mondanivalóját mindenki számára megőrzi. Érdekes és fontos a mondanivalója akkor, ha valaki arra kíváncsi, hogy a 19. század végén hogyan vélekedtek a nők és férfiak viszonyáról Oroszországban. Ebből egy 21. század elején játszható drámát csiszolni nagy vállalkozás – és nem is sikerült.

A dramatizálás során Gyurkovics meghagyta Tolsztoj mondatait, csak párhuzamossá tette szerkezetileg a filozofálgatást az eseményekkel. A gyilkosnak a családi élete látható a kettéosztott szín egyik részében, a másik a vonatot ábrázolja. Vagyis a családi életet bemutató szín illusztrációként van jelen. Ebben az a nehézség, hogy van egy férj a vonaton és van egy másik férj, akinek teljes mértékben meg kell felelnie a tényleges férj által elmondottakkal, csak így lesz hiteles az előadás. Szinte lehetetlen egy filozofálgatás alapján megismert egyén családi életét ábrázolni. Tolsztojnak erre nincs is szüksége, mert nem érdekli, hogy milyen volt valójában. Az elbeszélő szavaiból tájékozódhatunk, az meg nem elég a „valódi” családi élet ábrázolására.

Ezek után minden megbecsülésünk a színeszeké. Sokat dolgoztak a kevéssé logikus előadás sikeréért. A gyilkos férj Tolsztojtól származó gondolatait Lux Ádám mondta el, ami – ismervén Tolsztoj kisregényét – nem tekinthető egyszerű feladatnak. A párhuzamos színen a férjet (még gyilkolás előtt és gyilkolás alatt) eredetileg Szabó Sipos Barnabás mintázta, most Szakács Tibor. Szakács Tibor a féltékenységre építette a szerepét, és mint tudjuk, nem (csak) erről szól a történet, így nem voltak ők ketten, a két férj, összhangban. Természetesen nem Szakács Tibor találta ki a szövegét, hanem Gyurkovics, de mégis neki kellett eljátszani. Kökényessy Ágnes a feleség szerepében – szerencsére Gyurkovics nem alakította át ezt a figurát – jó volt. A legreménytelenebb szerep jutott Timkó Eszternek útitársként, aki mindent megtett, hogy megfeleljen. A legjobb szerep a „gaz csábítóé” (Truhacsevszkij), és ezt kellemesen oldotta meg Szarvas Attila. Minden szereplő megérdemli a gratulációt, mindent kihoztak, amit lehetett. A rendező Gaál Ildikó.

 
2015. december 13.

 


Tóth Attiláné dr.

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©