Akik nem
ma születtek, azok még emlékezhetnek Ernest Thompson
írásából készült azonos
című filmre, Katharine Hepburn, Henry Fonda és
lánya, Jane Fonda szereplésével. Benedek Miklós
kezdeményezése és Orlai Tibor nyitottsága
lehetőséget teremtett
a Belvárosi Színház társulatának,
hogy a Szentendrei Teátrummal karöltve
közönségét megörvendeztesse a darab
bemutatásával.
A
színpad
egy polgári család nyaralójának
belsejét tárja elénk, melynek
funkcióját a letakart
bútorok jelzik, éreztetve: lakóik csak időszakosan
tartózkodnak itt. Két
hatalmas ablak osztja meg a szoba falát, a mögötte
lévő rész később világosodik
ki, s Csanádi Judit
díszlettervező bravúros munkájaként egy
tó képe tárul
elénk, nagyon szuggesztíven, szinte hallani a
hullámok csendes csobbanását. Egy
idős házaspár érkezik,
belépésüket azonnal valami szeretnivaló
báj, kedvesség
lengi körül. Rendetlennek, hidegnek találják a
házat. A feleség, Ethel (Vári
Éva alakítása) rögtön elsiet,
így a férfi (Benedek
Miklós) magára marad. Járkál
a szobában, néha felvesz egy fényképet,
próbálja felismerni, ki van rajtuk.
Majd a telefonhoz lép, a központost hívja,
bemutatkozásából megtudjuk nevét:
ifjú Norman Thayer professzor. Kéri, ellenőrizzék
a vonalát, de a telefonszámot
nem tudja megmondani. Ingerültségéből azonnal
kitűnik: kora már megtépázta
emlékezetét. Megjön Ethel egy nagy nyaláb
fával, hogy tüzet gyújthassanak a
kandallóban. S miközben berakja a fát,
észrevesz egy néger babát a földön,
melynek nagyon megörül, hisz az Elmer nevű baba gyermekkori
kedvence. A
kandalló tetejére ülteti, s néha, ha
magára marad, beszél hozzá, ez a mozzanat
jelzés értékű, keresi a gyermekkor adta
biztonságot, hisz férje sokat emlegeti
korának tüneteit, illetve sokszor szerepel
beszélgetésük során az elmúlás.
Ethel hárít, s lelkének ez a súlya vezeti
vissza a babájához. Férje kicsit
féltékenyen figyeli, milyen különös
gyengédséggel teszi fel a kandalló tetejére
a babát.
Madarak
énekét halljuk. Ethel izgalomba jön, s kimennek a
partra, úgy érzik, a madarak
köszöntik őket. Kis vitába kezdenek, Norman szerint
vöcskök, felesége
ragaszkodik a búvármadarak hangjához. (Itt egy
érdekes eltérést találunk a
filmtől, ahol egyértelműen vöcskök jelennek meg.) A
meghitt, békés hangulatot
motorcsónak hangja töri meg, jelezve: a technika, a modern
világ elérte a tavat
is, s elérte az idős házaspár oly megszokott
nyugalmát, amit már negyvennyolc
éve átélnek itt nyaranta.
Később
rendbe teszik a házat, s következő napjuk
társasjátékozással telik, látni,
nincs
tévékészülékük, olvasni,
beszélgetni, játszani szeretnek. Ethel minden percben
féltő figyelemmel veszi körül férjét,
korának gyengeségeihez azzal a
szeretettel simul, melyet csak egy hosszú, de mély
érzelmekkel átszőtt házasság
adhat. De közben folyamatosan hárítja annak az
elmúlással foglalkozó
gondolatait, szavait. Közeledik Norman 75.
születésnapja, Charlie, a
postás levelet hoz, melyből megtudják, érkezik
Chelsea, a lányuk, és elhozza
barátját is. A reakciók már előre
vetítik: valami
olyannak leszünk tanúi, mely mélyebb
bepillantást ad a házaspár életébe.
A férj
egykedvű, felesége örömtől repeső.
Sejtésünket azonnal igazolja Chelsea (Bertalan
Ágnes) belépése, hisz Ethelt anyának
szólítja, apját Norman-nak. Az ifjú
vendég, Billy Ray (Bábel
Vilmos) a korára oly jellemző lazasággal
mutatkozik
be, majd érkezik apja is, Bill Ray a fogorvos (Vasvári Csaba).
Egy
közös
társasjátékkal töltött
délután, az apa és leány viszonyát
újra megvilágítja
Chelsea mondata: „élvezed, hogy megversz valakit”.
Későbbi beszélgetése
Ethel-el egy keserű, tüskékkel terhes lélek
kitárulkozása. Élete abból áll,
hogy folyton meg akar felelni, de nincs válasz rá.
Vári Éva mozdulatai,
mondatai egy nő férje iránti hatalmas szeretettől
sugárzó, ám ebből a
szeretetből nem zárja ki lányát, kéri őt,
figyeljen jobban beteg apjára. Később
a fiatal pár bejelenti, elutaznak Európába
és egy hónapra itt hagynák Billyt.
Ebben a hónapban pedig rengeteg csoda történik.
Két korosztály napjai telnek meg
olyan tartalommal, melyben mindhárom ember a szeretetet adja
és kapja. Billy
elfelejti lázadását otthagyása miatt,
és boldogan vesz részt Normannal a közös
halászatokon, kifogja Waltert, a nagyon öreg
pisztrángot, kit visszaengednek a
tóba. Az idős férfi pedig, ki addig bezárt
ajtó volt lánya előtt, megnyílt a
fiúnak. S nem csak horgászni tanítja, hanem a
könyvek szeretetére is. Amikor
Chelsea visszatér Európából, hol
férjhez ment Billhez, féltékenyen és
dühösen
figyeli ezt a változást. Önző, vén
hülyének nevezi apját, és ekkor csattan el a
pofon anyjától. S e pofon egyben
„jégtörő” is. A keménység
megtörik, és győz a
megbocsátás. Chelsea szájából
elhangzik a szó: apa, s Norman ölelése átadja
az
elveszett évek összes magában hordozott szeretet
hullámát. Az ifjú pár elutazik
Billyvel, Ethel és férje is csomagol, amely közben a
férfi rosszul lesz,
összeesik, és csak gyógyszere bevétele
után lesz jobban. Pár perc csak, s
mégis, Vári Éva mozdulataiban, amit csak egy
odaadó feleség adhat, minden benne
van: félelem, rémület, aggódás, a
halál szárnyának suhanása, mely tovatűnik,
de
mégis megállította az időt.
Humor
és
az emberi élet gyenge pillanatainak
összefonódása jellemző a darabra. Vajon fel
lehet-e menteni az apát? A kérdésre nehéz a
válasz. Hisz egy szülő mindig
buktatókon próbál keresztül jutni,
néha sikerül jól dönteni egy gyerek
életének
irányításában, néha
félresiklik valami, s hosszú, hosszú évek
kellenek, hogy
sebek gyógyuljanak be, s ölelő karok nyíljanak
tágra.
Ethel
és
Norman házassága, kettőjük kapcsolata egy
gyöngysorra hasonlít, napjaik
összefonódnak a szeretet gyöngyszemeivel, szorosan
összezáródnak biztonságot
adva.
Benedek
Miklós és Vári Éva játéka
egyértelmű bizonyítéka annak, hogy még
születhetnének
olyan művek, melyek idős emberek életét hozzák
közelebb. S nagy-nagy bizonyíték
arra is, nincs öreg színész… Tehetség
van, nem is kevés.
Gálffi
László rendezésének sikerült
nyitott kérdésekké tenni a darabot, és
közben
mégis nagyon sok humoros percet átadni a nézőknek.
Sem ő, sem a szereplők nem
akarják mértani pontossággal leutánozni a
filmet. Itt a rendező inkább
kíváncsisággal engedi színpadra
születni a darabot, megállítva mégis az időt
a
hetvenes évek végén. Egy vele készült
interjúból azt is megtudhattuk, hogy
Elmer, a baba, Ethel első „szerelme”, az ő
kérésére lett fekete bőrű. Szintén
tőle tudtuk meg, hogy Marlene Dietrichnek is volt egy hasonló
kabalababája.
Zöldi
Gergely műfordítása újra
hozzájárult egy színdarab sikeréhez, a
dráma és
romantika összefonódása van jelen benne. Tordai Hajnal jelmezei jól
ábrázolják
a szereplők korát, egyéniségét. Grafikus: Csáfordi László.
Gálffi László
munkáját Jánoska
Zsuzsa rendezőasszisztens segítette. Két fiatal
szereplőt
ismerhettünk meg: Szekeres
Mátét (a másik szereposztásban)
és Bábel Vilmost, kik már most jól veszik
az
akadályokat, és nem feszélyezik őket az
elődök nevei, s ezt Benedek Miklósról
és Vári Éváról is elmondhatjuk.
Orlai Tibor producerként újra tudott bátran
visszanyúlni régi sikerdarabokhoz, s a vastaps, ami az
előadás végén hangzott,
Őt igazolta.
Budapest, 2015. október 26.
Hoffmann Katalin
♣
♣
♣
