Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

FAUST I–II

Katona József Színház

Mit üzent Goethe „Faust”-ja keletkezésekor, a 18–19. század fordulóján, amikor a kisszámú értelmiség még hitt egy jobb világban, testvériségben és a többi forradalmi vívmányban, amikor Beethoven megalkothatta a IX. szimfóniát, ami erről a szebb jövőbe vetett hitről szól? Mindenesetre elhitte, hogy Faust üdvözül, mert bűnei megbocsáttatnak, a sokat szenvedett Margit segíti a mennyben az utána menő férfi útját. Liszt Faust szimfóniája is hisz ebben, az örök asszonyiság megmenti a férfi lelkét. Most, kétszáz év elmúltával ugyanez az irodalmi alapanyag egy megújult látvánnyal mit üzenhet a Katonába beülő nézőknek? Kiábrándulást, kudarcos életet, magányt, szenvedéssel teli haláltusát. A Schilling Árpád által rendezett és Máté Gábor által játszott főhős az istentelen nihilből érkezik, és oda is tér vissza. Faustnak Mephistophelesszel kötött alkujából kimarad az Úr és Mephisto fogadása, Isten tehát kimarad a „buliból”. Faust egyébként sem megy semmire a szerződés révén kapott lehetőségekkel. Máté/Faustot épp csak egy rövid időre érdekli Gitta elcsábítása, hisz az előttünk lezajló ágyjelenet szánalmas módon zajlik le, öröme egyiküknek sincs az aktusból.

A rendező Schillingnek persze van koncepciója, csak sokszor még a magát színházértőnek vélő néző sem tudja, elidegenítő eszközeivel mit akar elérni. A koncepció szerves része a két rész színpadi terének ellentétre épülő berendezése (díszlet, jelmez: Ágh Márton). Az első rész (I.) üressége, bal oldalán az iratoszloppal, ami a darab kezdetén azonnal összeroskad. Ez a momentum az, ami még mindenki számára világos: a felhalmozott tudás, tudomány önmagában nem ér semmit. Az üres térbe később középre kerül Gitta (Margit) ágya fehér ágyneművel, később egy hátsó pult kellékekkel, és Monori Lili partvisa. Ennél nem sokkal több. Ebben a semmiben zajlik az ismert cselekmény, miszerint Faustot az ő ördöge felrázza önnön vívódásaiból, földi gyönyörökhöz juttatja, cserébe a lelkéért. Ebben a színpadi szituációban Faust nem fiatalodik meg, és fiatal szerelmével ki sem elégül, mindössze szerencsétlenné teszi szerelmét, akiért nem is rajong annyira, de mérget ad az anyjának és leszúrja a bátyját. Végül ki akarja menekíteni a börtönből tönkretett szerelmét, már nem szerelemből, inkább szánalom, lelkiismereti okok miatt, a lány erre sem hajlandó.

A második este (II.) díszlete kirívóan zsúfolt. Egy polgári lakás kacatjaival, csillárjával, kályhával, fürdővel és konyhával berendezett díszlete között játszódik Faust zavaros álomvilága, kultúrtörténeti utazása a görög mitológiába, nimfák és kentaurok, Homunculus és Euphórion nemzése, Philemon és Baucis eleven megégése, és minden kavalkád, orgia egy polgári lakás közepén. A fordított berendezés lett volna logikus, az I. rész polgári lakás, a II. üres tér. De ne keressük a saját logikánkat, a rendező agya más srófra jár, nem is törekszik arra, hogy a jeleneteket rendszerbe foglalja, nem adja készen a megoldásokat a nézőknek, inkább az öncélúság diadalmaskodik: saját magát, a rendezői elképzelést teszi abszolút céllá, ezzel szórakoztat, mert mást nem is érhet el. Az egyes színpadi megoldásokon nevetünk vagy elképedünk (utódnemzés a fürdőkádban, vagy az égési jelenet az elcsúszó létrával), de nem fedezünk fel egységes rendszert a rendezésben, mert nincs. Útravalót se kapunk, de ezt már megszoktuk.

Mindezt a színház honlapjáról lehet ellesni, ahol idéznek a rendező nyilatkozatából:

A Katona és Goethe konstellációjától elvárható, hogy csak egy bizonyos szintig szolgáljuk ki a közönségigényt és elvárjunk némi szellemi munkát a nézőktől. Nagy kérdés, hogy hol találkozik a mi művészeti elvárásunk és a néző teherbírása”.

A néző elég jól „teherbír”, állandó teltházzal játsszák a Faust mindkét részét, a közönség nem szökik el a szünetben, és illedelmesen tapsol a végén, főként a színészeknek, akik nagyot is alakítanak ezekben az összetákolt, modernbe öltöztetett angyali-ördögi-éteri figurákban.

Van mit elbírni látványban, szóban, cselekményben. Nyilván a sok öltözés és vetkőzés is rendezői öncél – egyéb indokot nem fedeztem fel benne –, ruha le- és felvevésének gyakorisága vajon mit sugall az ott ülő nézőnek látványon kívül? Vagy az I. részben Nagy Ervin hatalmas műfallosza, a Monori Lili által felvillantott szeméremszőrzet funkciója mi lehet a nézők figyelmének fenntartása, szórakoztatása mellett?

Ami Faustnak nem sikerül az I. részben, történetesen itt az, hogy értelmet adjon az életének, bírjon egy ártatlan fiatal lányt, nem sikerül a II. részben sem császárként. Utóbbi helyzetben Mephistophelesszel költözött össze, de mintha itt is széttartanának, külön utakon járnak, Faust császárként sem él értelmes életet, utoléri a csalódás, kiábrándulás, a magány, a szörnyű haláltusa, majd testének felzabálása az ördögi angyalok által. Nem marad utána semmi. Nagyon emlékeztet ez a Thomas Mann-i Doktor Faustus figurára, aki akármit cselekszik, igyekszik, őrjöng, mégis elkárhozik.

Mindkét rész befejező jelenete lehangoló. Az I.-ben a két férfi arról vitatkozik, Gitta elkárhozik vagy üdvözül, addig a rövid idő alatt megőrülő szerencsétlen lány maszturbál a színpad szélén. A II. rész a főhős lehangoló haláltusájával ér véget, amit Mephistopheles tánca kísér gatyára vetkőzve. Nincs szó üdvözülésről, sem elkárhozásról, csak a hétköznapi végről.

A színészek játéka összehangolt, kicsit megerőltető a figurák felismerése, egy színész 3-4-5 szerepet is játszik (Monori Lili nyolcat), ruhájuk sem árul el sokat a figuráról (Haumann Péter miniszterként pincérfrakkba van öltöztetve, Bán János püspöke öltönybe). A nyolc szerepet alakító Monori Lili (m.v.) minden megjelenésében önmagát adja, selypes beszéde, arcának fintorai, loboncos haja ősanyától portás-takarítónőig megteszi. Nagy Ervin hozza a macsót kanmajomtól Próteusig, üde színfolt Dér Zsolt (e.h.) diákja és doktorandusza. Kiváló alakítás Keresztes Tamás Wagner/Euphórion/Philemon hármas szerepében, a színész egyre jobb teljesítményt nyújt szerepről szerepre. Különös alakítás Bodnár Erika Heléna/Baucis/Baj hármas szerepben, Helénaként visszafogott, mintha szégyellné Helénaságát. Kisebb szerep jutott olyan nagyágyú színészeknek, mint Haumann Péter, Bán János, viszont előretört szerepeiben Tasnádi Bence (Griff/Delfin/Felderítő/ és Székely B. Miklós (m.v.) Khirón/Néreus/Hadvezér alakításaiban. Mészáros Blanka Margarétája (Faust Gittának hívja) azért is nehéz szerep, mert a szemérmes, férfitól idegenkedő szűzlányból túl gyorsan kell átváltoznia hisztérikus, őrjöngő, gyerekét meggyilkoló asszonnyá, ez csak részben sikerül. A II. részben néhányszor megjelenik Szfinx/Galatea/Lány/Bűn képében. Kulka János parádés Mephistopheles/Phorkyas, fölényes, karakteres gonoszt alakít elképesztő szimpátiát keltve bennünk. Az élet élvezeteinek maradéktalan tolmácsolója, pedofil magatartásában korunk problémáját vélem felfedezni. Máté Gábor Faustja szomorú és tehetetlen értelmiségi, mindvégig várja a választ megválaszolatlan dilemmáira, tudósként, csábítóként, sőt császárként sem kap választ. Máté színészi karrierjének csúcsára ért, bármilyen szerepet kiválóan tud eljátszani. Faustként nem akar feltűnni, abszolút első lenni, hagyja a többieket érvényesülni, ő maga, fádságával, kiábrándultságával, bűnösségének vállalásával van jelen a színpadon. Nem hisz már semmiben, senkiben, elfáradt.

A Faust I-II. díszlete 2015-ben a Színikritikusok díját nyerte el (Ágh Márton), egyúttal a legjobb színpadi zene díját is elnyerte (zeneszerző: Dargay Marcell) az előadás. A dramaturg Bíró Bencze volt, Goethe szövegét sokadszor újrafordította Márton László, szövege minden kilengése ellenére költői maradt.

(Csupán a kritikus akadékoskodása, hogy a Faustot hol 14, hol 16 éven aluliaknak nem ajánlja a színház. Tizenéveseket egyáltalán nem látni a nézők között, koruknál fogva még kevesebbet értenének, mint a sokat váró felnőttek.)

Budapest, 2015. október 19.

Megjelent a Kláris 16/2. számában.

Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©