Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ELVESZETT LEVÉL

Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata

A Nemzeti Színház nagyszínpadán láthattuk sokszereplős vendégelőadásukat, még 9 gyermek jelenlétére is „futotta”. Ion Luca Caragiale román drámaíró (1852–1912) komédiáját a román rendező, Sorin Militaru Erdélybe vitte át hitelesen (dramaturgiai munkák: Bessenyei Gedő István és Bertóti Johanna m.v., eredetileg fordította: Kerekes György), természetesen (akár) napjainkba is. Korrupció „mindig volt, van…” Meg szerelem és megcsalás is, valamint hangos és veszekedésbe torkolló közgyűlés, különösen választások idején. Már ahol, itt feltétlenül.

Az eredeti darabot jelentősen átformálták, beleérte a neveket is. Mi most erdélyi magyar közegben élvezhetjük az előadást, de létezik a rendezése (ún. tükör rendezésben) erdélyi román közegben is. A „politikai játékok” – játszmák – igen hitelesek, hogy ki mikor kire szavaz, vagy nem szavaz – sokak számára az utolsó percig kérdés. Ha egyáltalán elmegy szavazni, itt a Részeges polgár (Bodea Tibor) a hatalmas magyar zászlóval, a végén elmegy. És persze ő is a Bukarestből ideküldött román jelöltre szavaz, hiszen ezt mondták neki. De a többiek miért szavazták meg az ismeretlent, aki csak románul beszél (Agamemnon Dandanache – Ciprian Vultur m.v.)?

Elsősorban az elveszett szerelmes levél miatt, már ami Paliczki István prefektust (Rappert-Vencz Gábor) és sok éve a szeretőjét, az okos, de kissé hisztis Tarhonyai Zoét (Kovács Nikolett) és az ő „pártjukat” illeti. Vagy mégsem, hiszen a levél-ügy közben „elavul”… Másodsorban egy hamisított nyugta miatt, amit jobb lenne eltussolni (Kacagányi Miklós – Kányádi Szilárd), pedig addig éppen Kacagányinak állt jól a szénája a jelöltséghez a Zoé által elvesztett levél birtoklásával, melynek nyilvánosságra hozatalával zsarolja ki képviselő jelöltségét. Neki ugyanis semmi más nem jó, se pénz, se más, csak jelöltség. Amíg persze elő nem kerül az a bizonyos hamis nyugta, amivel viszont ő zsarolható.

Politika, közgyűlés, szavazás nincs „nép” nélkül. Így aztán sokadalom éneklését (Kossuth-nóta is, természetesen), villongását, vitáját, csaknem verekedését is élvezhetjük a nagy szónokok fennkölt szónoklata előtt, alatt és után. A szónoklatokat pedig egyáltalában nem kell értenünk, ami újabb humorforrást jelent.

Külön színfolt Gyuri rendőr (Nagy Orbán), akinek a fizetése a mindenkori költségvetés előírt minimálbére. Így aztán próbál ügyeskedni, olykor nem is sikertelenül, hiszen a 9 gyerekét mégiscsak el kell tartania. Így kerül ki az eltűnt nemzeti zászlókból 9 gyerek ruhácskája.

Aztán itt van Zoé férje, az icipici türelmet és icipici minden mást kérő Tarhonyai Zakariás, a közgyűlés elnöke (Bessenyei István), aki váltig hisz – fennhangon legalábbis – Paliczki prefektus becsületességében, meg felesége hűségében. Ráadásul kötni is tud, valamivel csak el kell ütnie az idejét két csengőrázás közben a közgyűlések alatt.

A román jelölt sikeres megválasztása után fogy a pálinka, szilaj a tánc, leng a magyar zászló is. Minden tökéletes…

További szereplők: Tálasy Dezső – Gaál Gyula, Túróczy Rezső – Tóth-Páll Miklós, Jánosi – Péter Attila Zsolt, Pálosi – Orbán Zsolt és számosan Szavazók, Polgárok, Közönség, köztük a  Tiszteletes. Összesen még 13-an.

Ennyi színész mozgatása sem könnyű. A koreográfia Bordás Attila m.v. munkája.

A mai jelmezek tervezője Szabó Anna, ő tervezte a díszletet is: az első részben a prefektus lakása, elöl nagy világos kanapéval az óriási világos szőnyegen, jobbra kisasztal, ami mögé el lehet bújni, ha úgy hozza a szükség, balra pedig hivatalos íróasztal nem is egy, de két székkel. A második rész egy nem túl fényes berendezésű gyűlésterem szószékkel és elnöki asztallal, természetesen, no meg kétféle színű székekkel, elkülönítve gondosan a két párt tagjainak. A csaknem 3 órában hol szórakoztunk, hol „izgulunk”, meglesz-e a levél, aztán a nyugta, aztán a kalapban a levél, és hogyan is tudják megválasztatni az erre amúgy alkalmatlan Kacagányit jelöltnek. Aztán az ismeretlen Bukarestből küldöttet, akinek a története kísértetiesen hasonlít az itteni levél-históriára… hiszen máshol is folynak a politikai-hatalmi kis (és nagyobb) játékok.

 Budapest, 2015. október 12.

 
Györgypál Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©