Nem véletlen, hogy a darab írójának műveit huszonhét nyelvre lefordították, és negyven országban játsszák. Kitűnő humorral rendelkező egyéniség Peter Quilter, és ezt ennek a műnek a fordításával Deres Péter kiválóan tükrözi. Kőváry Katalin rendezőre hálás feladat várt, hisz olyan színészekkel kellett együtt dolgoznia, kiknek neve etalon a szakmában: Voith Ági, Gesztesi Károly, Székhelyi József és a fiatalabb nemzedékből Bacsa Ildikó és Széles Tamás. A történet szinte egyszerű, s mégis magában hordozza az örök problémát: generációk egymás mellett való élésének nehézségeit. Jack (Gesztesi Károly) zenész, ki Maggievel (Bacsa Ildikó), az énekesnővel régóta együtt szerepel. Jack egyedül él, napjaira rátelepszik a felesége elvesztése óta önként vállalt magány, amelyet nem is hajlandó feladni. Ebbe a magányba toppan be hirtelen anyja, Beatrice (Voith Ági) és apja, Charlie (Székhelyi József). Mindketten szintén a szórakoztatóiparban dolgoztak, ám koruk miatt már nem hívják őket. Jack csupa tiltakozás, mondatainak minden kicsengése arra utal, nem akarja szuverenitását feladni.  A „harci zene” háromszólamú, s mi, nézők kíváncsian várjuk, milyen lesz a befejezés. Graham (Széles Tamás), ki mindenes a zenész mellett, bár szerepéről nem kapunk teljes meglátást, próbál navigálni ebben az új felállásban, és békefenntartót jelenít meg.

A helyzet sok humorral fűszerezett, és lehetőséget teremt Voith Áginak és Székhelyi Józsefnek is átadni a nézőknek egyéniségük kiforrottságát. Megmutatták, milyen érzékenyek, s bizony néha kicsit hisztibe hajló természetűek a művészek, mennyire vágyják a sikert, a tapsot, s mennyire, de mennyire céltalanná, szinte önpusztítóvá válik, ha ez az életforma hirtelen megszűnik.

Gesztesi Károly kicsit még „billeg” a szerepben, de úgy érzem, ezt saját élete okozza. Ő valóban az a „fiú”, aki sóvárog az életre, fényre, szerelemre, ám nyugtalan, érzékeny, vívódásai néha önmaga ellen fordítják. S éppen ezért neki való ez a szerep. Hangja kitűnő, jó előadója Bradányi Iván dalszövegeinek. Mellette partnernője, Bacsa Ildikó hangját is megszerethettük. Gesztesi Máté zenei összeállítása emelte a darabot.

Ki kell emelnem Major Attila díszlettervező munkáját. A klinkertéglás fal, az emeleti feljáró szinte mozdíthatatlan valóságot tükrözött, a malomkerékre emlékeztető mennyezeti lámpa, tele lemezekkel, s a falon lévő „arany” lemezek híven adták vissza egy zenész lakásának miliőjét. A színpadot elfoglaló zongorával együtt, melynek más funkciót is szántak, ebben pedig Bíró Tamás vállalt szerepet. Súgó: Csesznek Judit.

A darab biztos sikerre számíthat. Peter Quilter mindig az élet vidám oldalát mutatja meg, lehetőséget adva arra, hogy néha mindenki magára ismerjen egy picit.

Hihető és nagyon valóságos színdarabbal kedveskedett nekünk, nézőknek a Karinthy Színház.

 

Budapest, 2015. szeptember 29., sajtóbemutatóról

Hoffmann Katalin

♣ ♣ ♣